A Fővárosi Törvényszék 2017. december 11-én elsőfokú ítéletet hirdetett az őssejt-ügyben. A P. I. és társai ellen indult büntetőügyben a bíróság a vádlottakat az emberi test tiltott felhasználásának és emberen végezhető kutatás szabályai megszegésének bűntette mellett többrendbeli csalás bűntettében mondta ki bűnösnek.

 

A bíróság P. I. I. rendű vádlottat 10 hónap, 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 9 millió forint pénzmellékbüntetésre, B.J.V. II. rendű vádlottat 1 év, 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és 10 évre kiutasította Magyarország területéről, dr. S. I. III. rendű vádlottat 1 év, 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 1 millió forint pénzmellékbüntetésre, F. Á-t 10 hónap, 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre és 1.440.000 forint pénzmellékbüntetésre, K. Naó-t V. rendű vádlottat 1 év, 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte és 2 évre kiutasította az ország területéről.

 

A Budapesti II. és III. kerületi Ügyészség 2012-ben emelt vádat P. I. és társai ellen jelentős kárt okozó, üzletszerűen és bűnszövetségben elkövetett csalás bűntette miatt, amelyet a vádirat szerint 2007 és 2009 között követtek el. Az elsőfokú bírósági eljárás során, vádbeszédében az ügyész kiterjesztette a vádat és csalás bűntette mellett emberi test tiltott felhasználásának bűntettével is vádolta P. I-t és társait.

 

Az I. rendű vádlott P. I. üzletember és a II. rendű vádlott B.J.V. orosz származású Amerikában élő professzor, akik 2002-től Barbadoson őssejt-kezeléssel foglalkozó klinikát működtetettek, amely 2007-ben bezárt. Ekkor P. I. úgy döntött, hogy ezt a tevékenységet Magyarországra telepíti, és dr. S. I. III. rendű vádlottal 2007 augusztusában közösen egy részvénytársaságot alapították azért, hogy egészségügyi szolgáltatásként emberi őssejteket értékesítsenek. A későbbiekben a cég igazgatósági tagja lett F. Á. IV. rendű vádlott is. A működéshez szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtésére P. I. biztosította B.J.V. személyes közreműködését és a professzor által ismert „know-how“-t, dr. S. I. pedig több százmillió forint befektetésével egy laboratóriumot rendezett be a magánklinikáján. A kezeléseket olyan őssejtet tartalmazó szérummal végezték, amelyet abortusz során eltávolított magzatokból, a magánklinikán kialakított laboratóriumban, állított elő K. N. ukrán származású kriobiológus, az ügy V. rendű vádlottja. Megállapodást kötöttek néhány közeli egészségügyi intézménnyel, amelyek a szülészeti osztályaikon elvégzett terhesség-megszakításokból származó abortált magzatokat – az érintett nők írásos hozzájárulásával – kutatási célból átadták a kaposvári klinikának. Az abortált magzatokból készített őssejt szuszpenziót ampullákban lefagyasztva tárolták. A kezdetektől folyamatosan próbálták engedélyeztetni ezt a típusú őssejt kezelést az illetékes hatóságnál, arra azonban nem kaptak engedélyt, hogy a kutatómunkájuk során előállított szuszpenziót pácienseken, terápiás kezelés céljából alkalmazhassák. Ennek ellenére számos páciensnek beadták a hatóanyagot, kezeltek vele többek között rákos megbetegedést, cukorbetegséget, születési rendellenességgel élőt és balesetben megsérült beteget is, illetve volt olyan, aki fiatalító kezelésként vette igénybe a szolgáltatást. A kezelés körülményei azt erősítették a betegekben, hogy a vádlottak tevékenysége legális: egy részvénytársaság áll a kutatás mögött, a kezelések nagy része magánklinikán történt, ahol orvosokkal konzultáltak, az őssejt hatékonyságáról írásos tájékoztatót kaptak, és beleegyező nyilatkozatot is aláírtak. A kezelés ára 2.500.000 forint és 5.000.000 forint között volt.

 

A bíróság az ítélet szóbeli indokolásának elején kiemelte, hogy nem feladata olyan orvosi és orvosetikai szakkérdésekről dönteni, minthogy az őssejt kezelés valóban hatékony gyógymód-e, etikus-e, illetve milyen betegségek kezelésére alkalmas. Az orvostudománynak ez a területe rendkívül dinamikusan fejlődik, évről-évre derülnek ki új lehetőségek, kockázatok és kérdések. De a vádbeli időszakban és jelenleg is egész Európában csak a csontvelő átültetés esetében engedélyezett orvosi eljárás.

 

A bíróság felhívta a figyelmet, hogy bármely új gyógykészítmény vagy gyógyászati eljárás mögött sok évtizedes orvosi kutatómunka áll, amelynek során a kutatók hosszú időn keresztül, akár milliárdos költségek mellett tárják fel a készítmény vagy a kezelés hatásait, dokumentálják a kutatási eredményeket és a mellékhatásokat. A kutatásokra és a kezelésekre vonatkozó szigorú szabályok biztosítják, hogy a társadalom tagjai bízhassanak az orvostudományban és a gyógyszeriparban.

 

A vádbeli időszakban a vádlottak olyan kezelést adtak be a pácienseiknek, amiről maguk sem tudták, hogy igazából milyen hatása van. A bíróság álláspontja szerint a vádlottakat nem kizárólag az orvosi kutatás vagy a gyógyítás szándéka vezette, hanem egyúttal a gyors haszonszerzés is motiválta. A kezelt páciensek nagy része sem megelőző, sem utólagos kontroll vizsgálaton nem vett részt. A kezelések eredményeit nem követték nyomon, nem gyűjtötték össze és semmilyen publikáció sem született erre vonatkozóan. Pedig egy tudományos kutatás során a betegek tényleges állapotváltozásának a dokumentálása alapvető jelentőségű. A további kezelésekért reklamáló pácienseknek több alkalommal azt mondták, hogy ez egy üzleti vállalkozás, egy árban csak egy kezelés volt benne. A bíróság hangsúlyozta, hogy a vádlottak jogszerűen nem hozhattak volna létre olyan üzleti modellt, amelynek keretében pénzért őssejt-kezelést végeznek. Ha lett is volna engedélyük emberkísérletek végzésére, akkor is csak az engedély keretei között, ingyenesen, a kutatásra vonatkozó szabályok betartásával adhatták volna be a szuszpenziót a betegeknek, ezt kezelésként semmilyen formában sem lett volna szabad árulniuk és hirdetniük sem. Egyetlen beteg érdekében sem lehet engedély nélküli kezelést végezni. Azzal, hogy a vádlottak olyan környezetet alakítottak ki, mintha legalizált egészségügyi szolgáltatást értékesítenének, megtévesztették a sértetteket függetlenül attól, hogy gyógyíthatatlan betegség miatt keresték fel a klinikát vagy az életminőségüket szerették volna javítani.

 

A vádlottak 20 millió forinttal alapították meg a részvénytársaságot, amelynek százmillió forintot meghaladó bevétele kizárólag a kezelésekből származott, tehát a cég működtetésébe, valójában kizárólag a kezelt betegek tettek bele tőkét. A vádlottak nem támogatták további anyagi erőforrásokkal az őssejt kutatásokat, céljuk elsősorban az volt, hogy az őssejtek értékesítésével anyagi haszonhoz jussanak.

 

A büntetések kiszabásakor a bíróság nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy az eljárás – a vádlottaknak fel nem róható módon – 10 éve tart, ami sérti a tisztességes eljáráshoz való jogukat. Ezért a strasbourgi bíróság gyakorlatát figyelembe véve a bíróság a büntetések kiszabása során ezt a körülményt nyomatékosan értékelte. A törvényszék a vádlottakat a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól előzetes menetesítésben részesítette.

 

Az ítélet nem jogerős.