„Aki joghallgatóként elindul a pályázaton, mindenképpen nyer” – interjú Szivós Kristóffal, a 2017-es Mailáth György Tudományos Pályázat nyertesével

Szivós Kristóf, a Szegedi Tudományegyetem ÁJK hallgatója „Az új Pp. hatásai az eljárások időszerűségére” című dolgozatával 2017-ben jelentkezett az Országos Bírósági Hivatal (OBH) által meghirdetett Mailáth György Tudományos Pályázatra. A Polgári jogi szekció joghallgatói tagozatában első helyezést ért el. A pályázaton szerzett tapasztalatairól kérdeztük.
 
Joghallgatóként pályázott 2017-ben a Mailáth György Tudományos Pályázatra. Miért érdemes egyetemistaként indulni ezen a pályázaton?
 
A tudományos munkának számos előnye van. Előbb-utóbb minden joghallgató szembesül azzal, hogy évfolyam-, illetve szakdolgozatot kell írnia. Fontos emiatt a tapasztalatszerzés lehetősége. Másfelől azt is kiemelném, hogy a jogász a gyakorlati munka során találkozhat olyan kérdéssel, amelynek megválaszolása alaposabb utánanézést követel meg. Aki tehát joghallgatóként elindul a pályázaton, mindenképpen nyer, hiszen a későbbi munka során ez a részvétel előny.
 
Miért választotta ezt a témát?
 
Még 2017 áprilisában olvastam egy interjút Varga István professzorral, amely számomra az első érdemi kritikát jelentette az új Pp.-vel kapcsolatban. Többek között megfogalmazta azt is, hogy „ugyanilyen átívelő probléma a kizárási gondolat nagyon hangsúlyos megjelenése, az eventualitás meghaladott gondolatának beszivárgása.” Felkeltette az érdeklődésem az eventualitás, mivel addig sosem hallottam erről a jogintézményről, amely a tények, illetve bizonyítási eszközök együttes előadására szorítja rá a felet. A dolgozat nagy része végül e jogintézmény köré épült fel, kiegészülve a perhatékonyság elvével és annak megjelenésével a Pp. I. fejezetében. Ezt amiatt tartottam szükségesnek, mert a jogalkotó leginkább a perhatékonyság rendszerszintű megvalósulását hangsúlyozta a kodifikáció során, továbbá az eventualitás újbóli megjelenését is a perhatékonyságra vezettem vissza.
 
Mi segítette a kutatásban? Hogyan készítette el pályaművét?
 
A dolgozat tisztán dogmatikai alapokon nyugszik. Ennek eredendően két oka van. Egyrészt a Pp.-nek még nincs joggyakorlata, másrészt pedig az eventualitás egy olyan jogintézmény, amelyet a magyar polgári perjog az elmúlt 65 évben egyáltalán nem ismert. A Pp.-ben egy olyan szabályozás valósult meg, amely ebben a formában legutóbb 1869. és 1915. között (az 1868. évi LIV. törvénycikk hatálya idején) létezett Magyarországon. Elengedhetetlennek tartottam a XIX. század végi és a XX. század eleji szerzők álláspontjának ismertetését avégett, hogy az eventualitás dogmatikai alapjait megértsük és átláthassuk, hogy a Pp. mikor és milyen mértékben nyúl e jogintézményhez a perek mihamarabbi befejezésének érdekében.
 
Az eshetőségi elv megítélése során annak fogalmát vettem alapul, elemeztem az egyes fogalmi elemeket, végül azokat illesztettem rá a hatályos perjogi szabályozásra. Ezek alapján úgy gondolom, érdemben is kritikát tudtam mondani az új Pp.-ről annak ellenére, hogy a joggyakorlat még csak most fog kialakulni. A legfontosabb fogalmi elemnek a preklúziót tartom, éppen ezért a dolgozatban annak általános jellegű bemutatására külön fejezetet szántam. A dolgozat hipotézise is az volt, hogy a Pp. túlzott preklúziós hajlamot mutat, amelyet a benne található számos kizárási szabály is alátámaszt.
 
A Pp. preambulumában megjelenik a magyar perjogi hagyományok fontossága, és a kodifikáció során a jogalkotó számos alkalommal hangoztatta, hogy vissza kell térni történeti hagyományainkhoz, Plósz Sándor örökségéhez. Ennek a kodifikáció során két „zászlóshajója” volt: a törvényszék, mint általános bemeneti szint visszaállítása és az osztott perszerkezet. A törvényszék általános hatásköre inkább csak névleges, mivel lényeges hatáskör-eltolódás nincs a korábbi szabályozáshoz képest, továbbá az osztott perszerkezet is teljesen más formában valósult meg, mint az 1911. évi I. törvénycikkben. A dolgozatban emiatt a „Plósz-örökséget” fenntartásokkal kezeltem. Úgy gondolom, a Pp. az eshetőségi elv erőteljes érvényesítése miatt sok esetben nagyobb hasonlóságot mutat az 1868. évi LIV. törvénycikkel, mint a Plósz-féle Pp.-vel. Ez különösen érdekes abból a szempontból, hogy a Pp. hatálybalépése az 1868. évi kódex elfogadásának 150. évfordulója. Azt, hogy ezzel a régi-új szabályozással összességében előrelépést tesz-e a polgári törvénykezés vagy sem, csak a gyakorlati tapasztalatok fogják eldönteni. Azzal mindenesetre a dolgozatban nagy terjedelemben foglalkoztam, hogy az eventualitás ilyen szabályozása elméleti szinten számos problémát és megválaszolatlan kérdést felvet.
 
Milyen hasznos tanácsokat adna a pályázaton induló joghallgatóknak?
 
Nehéz erre a kérdésre válaszolni, hiszen a kutatásmódszertan mindig az adott témától függ. A pályázati témakiírásokon belül van mozgástér, tehát „Az új Pp. hatásai az eljárások időszerűségére” témát is számos aspektusból meg lehetett volna közelíteni. Érdemes minél szűkebb témát választani, már a határidő rövidségéből adódóan is.
 
A kutatást mindig jó egy elméleti, dogmatikai alapozással kezdeni, így átfogó képet kaphatunk egy-egy jogintézményről. Elkerülhetetlen a történeti áttekintés, hiszen a dogmatikai alapokat legtöbbször korábbi jogtudósaink munkáiban találhatjuk meg. A saját kutatásomban például Magyary Géza Magyar polgári perjog (1924) c. munkája jelentette az alapot. Nagyon fontosnak tartom, hogy a dolgozatban mindig bátran, megfelelően alátámasztva fogalmazzuk meg a saját álláspontunkat. Az sem probléma, ha nem mindent tudunk megválaszolni, a kérdésfelvetések is értékes elemek.