Az e-perek és a sérelemdíj megállapításának fővárosi gyakorlata

2016. október 26-án az elektronikus kapcsolattartásról és sérelemdíj alkalmazásának gyakorlati kérdéseiről tartott sajtótájékoztatót a Fővárosi Törvényszék. A sajtótájékoztatón részt vett és válaszolt az újságírók kérdéseire dr. Tóth Gabriella Terézia az OBH-ban központi igazgatási feladatokkal megbízott fővárosi törvényszéki bíró, valamint dr. Parlagi Mátyás a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumának kollégiumvezető-helyettese.
Dr. Madarasi Anna, a Fővárosi Törvényszék sajtószóvivője elmondta, hogy 2016. július 1-től a törvényben meghatározott esetekben és személyi körben kötelező a bírósággal való elektronikus kapcsolattartás. Kiemelte, hogy a bírósággal történő elektronikus kapcsolattartás jogszabályban meghatározott rend szerint működő, zárt adattovábbítási rendszeren alapul, ami egyrészt kizárja, hogy az adatokhoz jogosulatlan személyek hozzáférjenek, másrészt teljes körűen biztosítja a küldő személyének azonosítását és igazolja a bíróság által küldött iratok bíróságtól származását. A bíróságok azonban nem idén július 1-jén találkoztak először az elektronikus eljárással, hiszen a Gazdasági Kollégiumhoz tartozó cégeljárásban már 2008 óta működik a kötelező elektronikus kommunikáció. Szintén a Gazdasági Kollégiumhoz tartozó csőd- és felszámolási eljárásban, illetve a civil szervezetek nyilvántartási ügyeiben 2015. január 1-je óta választhatják a felek az elektronikus kapcsolattartást (a csődeljárásban 2015. január 1-től kezdődően kötelező), illetve kezdeményezhetik elektronikus úton a civil szervezetek nyilvántartási eljárásait. A civil szervezetek nyilvántartási ügyeiben ettől az időponttól kezdődően kizárólag azok az egyesületek és alapítványok terjeszthetnek elő papír alapú kérelmet, amelyek nem közhasznúak és amelyek nem jogi képviselővel járnak el.
A felszámolási eljárásban 2016. július 1-től az elektronikus kapcsolattartás a peres eljárásokhoz hasonlóan kötelezően alkalmazandó kapcsolattartási mód. A polgári, gazdasági, munkaügyi és közigazgatási perekben a Polgári perrendtartás 2013. január 1-jétől tette lehetővé az elektronikus kapcsolattartást, amely a felek számára a törvényszékek első fokú ügyeiben volt választható lehetőség. 2015. július 1-jétől pedig valamennyi bíróságon – azaz a járásbíróságokon és a törvényszékeken is, első- és másodfokon egyaránt – választható eljárási mód lett. Fontos változás történt 2016. július 1-jétől, ugyanis a polgári perekben, valamint a közigazgatási és munkaügyi perekben is kötelezővé vált a jogi képviselővel eljáró felek, a gazdálkodó szervezetek, valamint a közigazgatási szervek számára az elektronikus kapcsolattartás a bírósággal. A személyesen eljáró természetes személyek számára ez továbbra is csak választható lehetőség marad.
 
A Polgári perrendtartás részletesen szabályozza az elektronikus kapcsolattartást, de számos „mögöttes” jogszabályt is kell alkalmazni, amely az állam által nyújtott és a felek, ügyfelek által igénybe vehető elektronikus szolgáltatások működését szabályozza. A bíróságokkal való elektronikus kapcsolattartást, annak informatikai és működési sajátosságait alapvetően meghatározza az, hogy a bíróságok - az Országos Bírósági Hivatal rendszerén keresztül -„szakrendszerként” csatlakoznak egy állam által nyújtott szolgáltatáshoz, az ún. Központi Rendszerhez (KR). A bírósági rendszer az elektronikus kapcsolattartás belső struktúráját - a rávonatkozó jogszabályokra és eljárási rendre figyelemmel – természetesen maga alakította ki, de az informatikai és működési sajátosságokat alapvetően a Központi Rendszer jellemzői is befolyásolják. Tehát például az iratok továbbításának, kézbesítésének menetét nem csak az OBH vagy a bíróságok saját rendszere, hanem egy központi, állam által nyújtott szolgáltatás is meghatározza. Ugyanígy: ha például a Központi Rendszerben valamilyen üzemzavar lép fel, akkor az érinti a bírósági rendszert is. Az Országos Bírósági Hivatal adatai szerint a civilisztikai (közigazgatási, munkaügyi, polgári, gazdasági) peres eljárásokban országosan 2016-ban június 30-ig 6426, míg július 1. és október 24. között 41.679 elektronikus irat érkezett. A rendszer működéséről minden hasznos információ és gyakorlati tudnivaló elérhető a www.birosag.hu internetes oldal E-PER 2016 menüpontjában.
 
A sajtószóvivő kitért az elmúlt hónapok gyakorlati tapasztalataira is: az illetékfizetési, nyomtatványkitöltési lehetőségekre, a rendszeren keresztül érkező értesítések megtekintésének fontosságára, az elektronikus tértivevényekre. Dr. Tóth Gabriella Terézia szemléltette a rendszer működését, majd újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy az elektronikus ügyintézésben nem igazán van lehetőség a más nevével való visszaélésre, hiszen az eperek elindítása a személyazonosításra visszavezethető Ügyfélkapus regisztrációhoz kötött. Dr. Madarasi Anna sajtószóvivő ismertette, hogy a 2014. március 15-től hatályos Polgári Törvénykönyv vezette be a sérelemdíj jogintézményét, amely a korábbi nem vagyoni kártérítés helyébe lépett és minden olyan esetben alkalmazható, amikor valamely személyiségi jog sérelmet szenved.
A sérelemdíj gyakorlatilag a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel (pénzzel) történő közvetett kompenzációjának eszköze és egyben magánjogi büntetése is. A közvetett kompenzáció azt jelenti, hogy az elszenvedett sérelem hozzávetőleges, alternatív kiegyensúlyozása történik olyan vagyoni szolgáltatással, amely az elszenvedett sérelemért arányosnak becsült, pénzben kifejezett előnyt nyújt. Magánjogi büntetésként pedig pénzbeli elégtétel adást jelent, amelynek azonban olyan összegűnek kell lennie, hogy visszatartó ereje legyen, azaz ne érje meg legközelebb elkövetni a jogsértést.
 
Az elmúlt két év tapasztalatai és bírói gyakorlata nem mentes az ellentmondásoktól, de a jogalkotó nem titkolt szándéka volt lehetőséget biztosítani a gyakorlat számára, hogy „kiforrja magát”. Ez a folyamat még tart, és nem is várható el, hogy ezekben az ügyekben teljesen egyneművé váljon a gyakorlat, mert az emberi személyiség maga is rendkívül sokszínű és mindannyian különbözőek vagyunk. A leglényegesebb gyakorlati kérdések azonban mára nagyjából kikristályosodtak. A hatályos szabályozás bevezetésének célja kifejezetten az volt, hogy a sérelmet elszenvedőnek megkönnyítse a jogérvényesítést, és például a bizonyítás során ne kelljen még egyszer átélnie a sérelmes helyzetet. A gyakorlat mégis egyre inkább abba az irányba mozdul el, hogy a sérelmet szenvedett félnek kell bizonyítania a sérelem következtében őt ért nem vagyoni hátrányt. A sérelemdíjat csak egy összegben lehet megítélni, az igény nem ruházható át és nem örökölhető. A legjelentősebb szakmai viták elsősorban az  úgynevezett „bagatell jogsértésekhez” kapcsolódóan merülnek fel. A gyakorlatban is vannak viták azzal kapcsolatban, hogy melyek egyáltalán a bagatell ügyek: amikor olyan csekély súlyú a jogsértés, hogy nem is éri el azt a szintet, ami személyiségi jogvédelmet érdemel vagy megállapítható ugyan a jogsértés, de a sérelemdíjjal való kompenzálása nem lenne indokolt.
Az egyik sokat vitatott gyakorlati kérdés az, hogy ha a jogsértés bekövetkezett, akkor minden esetben - bármilyen bagatell jogsértésről legyen is szó - jár-e sérelemdíj, még ha csak nagyon jelképes összegű is, vagy a bíróság megteheti, hogy megállapítja a jogsértés tényét, de a sérelemdíj iránti igényt elutasítja. A bíróság ugyanis a jogsértés megállapítása mellett a felperes kérelmére alkalmazhat egyéb, objektív, nem anyagi természetű szankciót, mint például bocsánatkérés vagy az ítélet rendelkező részének közzétételére kötelezés. Ezzel kapcsolatban a szakmai viták folyamatban vannak, jelenleg a Fővárosi Törvényszék bírái többségének az az álláspontja, hogy amennyiben a jogsértés bekövetkezik, akkor a bíróság - ha van erre irányuló kérelem – megállapít sérelemdíjat, még ha nagyon alacsony összegűt is. A másik sokat vitatott kérdés a sérelemdíj mértékének, összegszerűségének meghatározása. A szakmai álláspontok eltérőek a sérelemdíj mértékéről, ugyanis egyes vélemények szerint, ha a sérelemdíj túlzottan alacsony mértékű (százezer forint alatti összegű), az veszélyezteti a jogintézmény komolyságát, még ha egészen „bagatell” jogsértésről van is szó. A Fővárosi Törvényszék eddigi gyakorlata alkalmazott már ennél a határnál alacsonyabb összegű sérelemdíjat is, a bírák többségének jelenlegi gyakorlata ötvenezer forint körüli összegben határozza meg a sérelemdíj minimumát.
 
Dr. Parlagi Mátyás kollégiumvezető-helyettes néhány példával illusztrálta a sérelemdíj megállapításának gyakorlati nehézségeit, a bírói mérlegelés szempontjait. Újságírói kérdésre válaszolva kitért arra, hogy a díj összegének maximumáról nehéz lenne nyilatkozni, hiszen az az ügytől függően akár több tízmilliós nagyságrendű is lehet. A kollégiumvezető-helyettes válaszában megemlítette azt is, hogy míg a fővárosban jellemző tendencia a személyiségi joggal kapcsolatos ügyek számának dinamikus emelkedése, addig a vidéki bíróságokon ez a jelenség egyelőre még nem tapasztalható.
 
Budapest, 2016. október 26.