Az OBT törvényes működésének feltételei

A bíróságok szervezetről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) az OBT létszámával, működésével valamint a tagok és póttagok megválasztásával kapcsolatban az alábbiak szerint rendelkezik:
 
88. § (3) Az OBT létszáma 15 fő. Tagjai: a Kúria elnöke, továbbá 14 bíró.
 
91. § (1) Az OBT tagjait megválasztani jogosult küldöttértekezlet a küldöttek közül az OBT bíró tagjává 1 ítélőtáblai, 5 törvényszéki, 7 járásbírósági és 1 közigazgatási és munkaügyi bírósági bírót választ.
(2) A küldöttértekezlet az OBT bíró tagjainak megválasztásával egyidejűleg a küldöttek közül 14 bírót - a szavazatoknak megfelelő, a szavazategyenlőséget kizáró sorrend meghatározásával - póttaggá választ az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően.
 
92. § Ha a póttagok létszáma 5 alá csökkent és az OBT zavartalan működése vagy a 91. § (1) bekezdésben meghatározott felső határok érvényesülése nem biztosítható, a póttagok létszámát - új választás tartásával - 14 főre kell kiegészíteni.
 
105. § (3) Az OBT akkor határozatképes, ha az ülésén tagjainak legalább kétharmada jelen van.
 
Az OBT törvényes működéséhez tehát nem csupán megfelelő létszámú tagra van szükség, hanem arra is, hogy ezek a tagok az egyes ítélkezési szinteket a sarkalatos törvényben meghatározott számban képviseljék.
 
Ezt a működőképességet a jogalkotó azáltal kívánta biztosítani, hogy az egyes szintekről megfelelő létszámú póttag választását is előírta. A Bszi. 91. § (2) bekezdésére figyelemmel azonban a póttagok nem léphetnek univerzális jelleggel a kieső tag helyére, hanem csupán az adott ítélkezési szintre delegált tagot helyettesíthetik annak kiesése esetén.
 
Jelenleg az OBT törvényes működéséhez sem a tagok, sem a póttagok létszáma nem biztosított:
  • a közigazgatási és munkaügyi bírósági tag és póttag egyaránt lemondott, így az OBT e bírósági szintről taggal, illegve póttaggal nem rendelkezik;
  • a járásbírósági tagok, illetve a helyükre lépő póttagok lemondása folytán az OBT 7 helyett csupán 6 járásbírósági bíró taggal rendelkezik, továbbá e bírósági szintről póttaggal már nem rendelkezik. 
 
Jelenleg az OBT törvényes működése tehát nem biztosított, mivel létszáma 15 fő alá csökkent (jelenleg 13 fő). A megürült helyek pedig póttagok behívásával nem tölthetők be, ugyanis járásbírósági, illetve közigazgatási és munkaügyi bírósági szinten nincs további póttag. A közigazgatási és munkaügyi bírósági szint képviselete ezáltal jelenleg egyáltalán nem biztosított.
 
E körben nem fogadható el az az érvelés, hogy – az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 48. § (4) bekezdését analóg módon értelmezve – mindaddig, amíg a Bszi. 105. § (3) bekezdése szerinti határozatképesség biztosított (a tagok kétharmada jelen van az ülésen), a testület működése törvényes. 
 
Ennek oka egyrészt az, hogy míg az alkotmánybírák jogállása azonos, addig az OBT tagjaié különböző, lévén különféle ítélkezési szinteket képviselnek. Éppen ez az oka annak, hogy egy tagot kiesése esetén csak a vele azonos bírósági szintről érkező póttag behívásával lehet pótolni.
 
Másrészt pedig ezen értelmezés elfogadása esetén az OBT létszámának további csökkenése esetén néhány (ad absurdum akár egyetlen) tag is hivatkozhat a törvényes működésre, amennyiben a mindenkori tagság kétharmada jelen van az ülésen.
Például ha az OBT tagjainak száma lemondások miatt 3 főre csökken, ezen értelmezés esetén a jelen lévő két tag is hivatkozhatna arra, hogy a tagok kétharmada jelen van, tehát határozatképes a „testület”.
 
A kérdés tisztázása az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozhat az Abtv. 38. §-a szerinti eljárás keretében (az Alaptörvény értelmezése):
38. § (1) Az Országgyűlés vagy annak állandó bizottsága, a köztársasági elnök, a Kormány, illetve az alapvető jogok biztosa indítványára az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezését konkrét alkotmányjogi problémával összefüggésben értelmezi, ha az értelmezés közvetlenül levezethető az Alaptörvényből.
(2) Ha a konkrét alkotmányjogi probléma állami szerv jogállásával, működésével, vagy feladat- és hatáskörével összefüggésben merül fel, az Alkotmánybíróság az Alaptörvény rendelkezésének értelmezését az (1) bekezdés alapján akkor végzi, ha az alkotmányjogi probléma az Alaptörvénnyel összhangban történő működést, illetve feladat- és hatáskörgyakorlást ellehetetleníti, illetve az értelmezési bizonytalanság a jogbiztonságot veszélyezteti.