Az oldottabb hangulat segít a feleknek – Dr. Horváth Zsolt a közvetítői tréningről

 
Március 16-18-ig volt és április 18-20-ig folytatódik a bírók és titkárok részvételével zajló 60 órás, kétszer háromnapos akkreditált bírósági közvetítő képzés a MIA-n, amely immár a 13. ilyen típusú tanfolyam hazánkban. Hogyan zajlik egy tréning, az ott elsajátított készségek mennyire válhatnak hasznára egy bírónak? Dr. Horváth Zsolt törvényszéki bírót, a BKT nemrég leköszönt közvetítői koordinátorát kérdeztük, aki maga is részt vett ilyen képzésen.
 
Amiről legnagyobb részt szó volt, az elsősorban a kommunikáció, konfliktus- és stressz kezelés és önismeretet fejlesztő gyakorlatokat is végeztünk. A trénerek, Hunyadi Krisztina és dr. Juhász Éva szenior mediátorok, az elmélet mellett gyakorlati tudásukat is megosztották velünk. A képzés szinte legérdekesebb része az volt, amikor közvetítői szimulációs gyakorlatban megtapasztalhattuk az újonnan tanult módszer működését. Magam a csoportból elsőként próbáltam ki, hogy milyen érzés és egyben milyen óriási felelősség a vitában álló felek között ülve – a pulpitus távolságot tartó védelme nélkül – a problémáikat részletesen megismerni, és a közvetítő számára rendelkezésre álló eszköztár felhasználásával, megoldások keresésére készteni őket. Ez így elmondva nagyon egyszerűnek hangzik, de bizony nem az még az eset szimulációban sem, amikor egy valós eset alapján hozott történet szereplői életre kelnek. A férfi részéről válást fontolgató házaspárt profi módon alakító amatőrszínészek játszották, akiknek már több éves gyakorlatuk van a mediációs szimulációban. A felek sok esetben még azt sem tudják, hogy mi a baj a kapcsolatukban, nem hogy a megoldás felé induljanak.
Itt jegyzem meg, hogy a tárgyalóteremben olyan komfortosan alakítottam a berendezést – a lehetőségek és a keretek között -, hogy a felek a bírósági tárgyaláson is jól érezhessék magukat. Tapasztalatom szerint az oldottabb hangulat segít a feleknek, és ez a tárgyaláson is fontos. Csak úgy, mint a képzésen kapott univerzális tudás, amit nemcsak a közvetítésben lehet kamatoztatni, hanem a bírói munkában is.
 
Tapasztalatai alapján mennyire ismert a mediáció módszere a konfliktusok kezelésében hazánkban?
 
Úgy érzékelem, hogy Magyarországon lassú fejlődés figyelhető meg a mediáció (közvetítői eljárás) ismertsége és elfogadottsága terén. A bírósági közvetítés megjelenésével egyrészt intézményes keretek között egyre többen hallanak a konfliktuskezelés bíróságon kívüli módjáról, nem beszélve arról, hogy egyre több polgár vitás ügye közvetítői eljárás keretében oldódik meg, ami növeli az elfogadottságát.
 
2012. július 24-től lehetőség van a bírósági szervezetrendszeren belüli közvetítésre is – amely változás, azt gondolom, pozitív hatású. 
A bírónak lehetősége van felmérni, hogy a rábízott ügyben van-e olyan probléma, amely a jog eszközeivel nem, vagy alig kezelhető (például a fél szeretethiánya és az ebből fakadó perlekedése, stb). A közvetítői eljárás, amely a peres tárgyalás kereteihez képest jóval tágabb teret biztosít a felek előadásának és problémái kifejezésének, ideális teret ad a felek között feszülő probléma(ák) megoldásának, így az eljáró bíró javaslatot tehet közvetítés útján való konfliktusrendezésre. Közvetítői eljárás keretében a jogvitán túlmenően a teljes konfliktust próbálják feloldani az érdekek és a mögöttük húzódó szükségletek feltárásával.
A közvetítői eljárás jövő-orientált, célja a felek valós alapokon nyugvó problémáinak közös megoldása, az egymással történő megállapodásuk elősegítése.
 
 
 
Ismertetne egy szakmailag kiemelkedően érdekes ügyet?
 
Peres és ténylegesen ítélkező bíróként, valamint kiképzett közvetítőként elsődlegesen azt emelném ki, hogy a közvetítés során a felek olyan kommunikációs készséget szereznek, amely, ha a közvetítői eljárásban nem is jön létre köztük a teljes megoldást jelentő megállapodás, vagy éppen csak részmegállapodásig jutnak, a folytatódó perben az egymás iránti türelmetlenségük, a meg nem értés szintje érzékelhetően csökken, empatikusabbá válnak egymás szükségletei iránt, és általánosságban jobban ki tudják fejezni, hogy mely szükségletük nem kapott megfelelő figyelmet a másiktól. Megtapasztalják a módszer hatékonyságát, elindul bennük egy folyamat, amelynek eredményeképpen jobban odafigyelnek egymásra, meghallják a másik szavai mögött rejlő szükségleteit. Az egymás mellett való elbeszélés helyett valódi párbeszéd alakul ki a problémáik mentén. A kérdésre adott válaszként azt mondanám, mindegyik ügy a maga módján különleges. Szakmailag nekem mindig az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy a felekkel létrejöhessen olyan kapcsolat, kialakuljon az a fajta együttműködés, amelyben dolgozni lehet.
 
Mit gondol, mi a legaktuálisabb kihívás a bírósági közvetítés terén?
 
Legaktuálisabb tennivaló – egyébként véleményem szerint ez a kezdetektől így van -, annak elősegítése, hogy a bíró kollégák, bírósági vezetők megértsék a jogintézmény lényegét, kellően érzékenyek legyenek annak helyének megtalálására és kezelésére a bírósági rendszeren belül.
Ha bemutatjuk a sikeresen megoldódó ügyeket, a kétkedők is megértik, hogy a bírósági közvetítés nem helyettesíti, hanem segítheti az ítélkezési munkát, a közvetítésben részt vevő felek olyan többlet muníciót kaphatnak (pl. kommunikációs készség, illetőleg annak fejlődése, a pozicionális alapú megközelítés helyett az érdekek mentén való kommunikáció, a szükségletek megfogalmazása stb.), amely az ítélkezés hatékonyságát is segítheti, csökkenhet a pertartam és a megállapodással zárult ügyek esetében a bírák munkaterhe is. 
 
A másik kihívás – bár e körben azt gondolom, külső szerveknek (pl. MÜK, IM) lehet inkább ráhatása – az ügyvédek tájékoztatása, hogy ne ellenséget lássanak a bírósági közvetítőben. Annál is inkább, mert igénybevétele az általuk képviselt ügyfelek érdekeit is erősíti, és pozitív eredményre vezet anélkül, hogy az eljárás költségesebb lenne, hiszen a bírósági közvetítőnek nem kell óradíjat fizetni. A közvetítői eljárás pozitív hatását pedig a felek érdekes módon nem a közvetítőnek, hanem az ügyvédnek tulajdonítják, aki természetesen támogatólag elkísérheti ügyfelét a közvetítői ülésre.

A bírósági közvetítés számadatai

2013. január 1-től 2015. december 31-ig 1956 bírósági közvetítői eljárást folytattak le hazai bíróságokon a bírósági közvetítők. A lefolytatott eljárásokban összesen 968 megállapodással fejeződött be. A tapasztalatok szerint a nem megállapodással zárult eljárásokat követően folytatódó perben az esetek kb. negyedében az első tárgyaláson perbeli egyezséget kötnek a felek. A közvetítői eljárásban kötött megállapodások perbeli egyezségként történő jóváhagyását az esetek majdnem háromnegyedében kérik a felek.

2015-ben 10541 szülői felügyelet gyakorlásával kapcsolatos ügyet fejeztek be a hazai bíróságokon. Ezek körében összesen 501 bírói kötelező végzés született, aminek nyomán 356 bírósági közvetítői eljárást folytattak le, amik közül 164 megállapodással zárult. A közvetítésre kötelező végzések 70 %-ában lefolytatták az eljárást, és 46 %-uk megállapodást kötött. Összességében elmondható, hogy a közvetítésre kötelező végzések 35 %-ában megállapodást kötnek a felek, és a tapasztalatok szerint további 20-25 %-ban a tárgyaláson egyezséget kötnek a közvetítői eljárás lefolytatását követően.