"Azért volt jó bíró, mert bővelkedett nagy emberi tulajdonságokban."

2014. szeptember 17-én lesz 150 éve, hogy megszületett a Kúria egykori elnöke, Juhász Andor. Az évforduló alkalmából egy háromrészes sorozatban elevenítjük fel pályája legfontosabb állomásait, szakmai, vezetői munkája főbb jellemzőit és eredményeit, közéleti tevékenységét, jogászi és emberi kvalitásait. 
 
Az első részben gyökereiről, családjáról, tanulmányairól és közszolgálati hivatásának kezdetéről olvashattak. A második részben törvényszéki, ítélőtáblai és Kúria elnökként végzett tevékenységét mutattuk be.
 
A most következő harmadik részben Juhász Andor nyugalmazott kúriai elnöki éveiről, közéleti tevékenységéről és jogirodalmi munkájáról tudhatnak meg többet. 
 
 
A nyugalmazott kúriai elnök 
 
Juhász Andor 70. életévének betöltésével, 1934 szeptemberében vonult nyugdíjba. Kérelmében elsősorban életkorára hivatkozott. És bár szinte az egész ország jogászi közvéleménye megmozdult, hogy maradásra bírja, vaskövetkezetességgel vitte keresztül magával szemben is azt az elvet, hogy a korhatár elérésével az állástól, ha az oly díszes is, válni kell. A kérvényre Lázár Andor igazságügy-miniszter a Magyar Országos Tudósító szerint így válaszolt: „Ismerve nagyméltóságod többször kifejtett álláspontját, nem zárkózhattam el előterjesztésének teljesítése elől […], ezért nyugalomba helyezését ezennel elrendelem. Ötven évet meghaladó bírói szolgálata alatt nagyméltóságod rendkívül gazdag tapasztalatokat szerzett s bölcs, irányító munkássága révén a magyar bírói karnak megkülönböztetett tiszteletet biztosított. […] legyen szabad azt remélnem, hogy bölcs igazságügyi tapasztalatait továbbra is értékesíteni fogja a magyar haza és a magyar igazságügy érdekében.”
 
Juhász Andor – megfelelve a vele szemben támasztott elvárásnak - egészen haláláig aktív szereplője maradt a magyar politikai és közéletnek. 
 
 
A felsőház tagja 
 
Juhász Andor bírói méltóságánál fogva 1915. december 7-én a főrendiház tagja lett. Ezt követően a főrendiház, majd felsőház számos bizottságának munkájában vett részt, illetve több testület elnökének is megválasztották. Előadóként nevéhez fűződik a főrendiház 1918. július 31-i ülésén elhangzott választójogi törvényjavaslat előterjesztése. Országgyűlési felszólalásaiban is híven őrködött a bírói függetlenség intézménye felett. 
 
 
Egyéb közéleti tevékenysége 
 
Juhász Andort 1916. március 5-én a Jogvédő Egyesület közgyűlése elnökéül választotta. Emellett egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke volt a Kassai és Abaúj-Torna vármegyei Egyesületnek, valamint a Felvidéki Egyesületek Szövetségének.  Tagja volt az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület igazgatóságának, e tisztségéről ítélőtáblai elnökké való kinevezését követően mondott le. 1927 és 1940 között a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi vizsgálóbizottságai közül a Jogtudományi államvizsgálati bizottság kültagjaként működött. A magyar egyetemi és főiskolai hallgatók Országos Területi Szövetsége 1925-ben tiszteletbeli taggá választotta Juhász Andor kúriai elnököt. 1929-től 1941-ig a dunamelléki református egyházkerület világi tanácsbírája volt. 
 
 
Kinevezései és kitüntetései 
 
1917. augusztus 16-án „a háború alatt teljesített buzgó szolgálatai elismeréséül” az I. osztályú polgári hadi érdemkereszttel tüntették ki. 
 
A kormányzó 1930. február 12-én kelt „magas elhatározásával” a piros-fehér-zöld szalagon viselendő kard- és sisaknélküli háborús emlékérmet adományozta Juhász Andornak. 
 
1930 áprilisában az I. osztályú Magyar Érdemrend nagykeresztjével tüntették ki a közélet terén és a bírói pályán szerzett kiváló érdemi elismeréséül. Innentől kezdve „a nagyméltóságú” cím is megillette. 
 
1936-ban Magyarország kormányzója a magyar királyi titkos tanácsosi méltóságot adományozta Juhász Andornak. 
 
 
Jogirodalmi tevékenysége
 
Jogirodalmi munkái a polgári igazságszolgáltatás, különösen a bírói szervezet és eljárás, valamint a hiteljog kérdését érintették. Értekezései, előadásai, évnyitó és ünnepi beszédei részint önállóan, részint különböző jogi szaklapokban és a Magyar Jogi Lexikonban jelentek meg. A Magyar Jogi Szemle szerkesztőbizottsági tagja volt, 1922-ben pedig a Polgári Törvénykezési Jog Tára című határozattár szerkesztője lett. Összegyűjtött beszédeit az Országos Bírói és Ügyészi Egyesület 1935-ben könyv alakban is kiadta Az 1911. évi Országos Jogászgyűlésen „a váltó utólagos telepítésének törvényhozási szabályozása” címmel kitűzött kérdés véleményezője volt. Juhász Andor beszédeinek, felsőházi felszólalásainak, értekezéseinek szerves részét képezte a bírói függetlenség intézményének hangsúlyozása. Előadásaiban gyakran kitért a bíróval szemben a jogszabályok, illetve a jogkereső közönség által támasztott követelményekre, a bírói hivatásra, az igazságszolgáltatás és az igazságügyi szervezet elengedhetetlen korszerűsítésére, a bírói eljárás gyorsítására, a törvényhozás aktuális problémáira, valamint a bíróság és a sajtó viszonyára.
 
Juhász Andor 1941. szeptember 25-én hunyt el. 
 
Juhász Andor „Azért volt jó bíró, mert bővelkedett nagy emberi tulajdonságokban. Bírótársaitól is azt kívánta, hogy emberi jellemvonásokkal ékeskedjenek.” – írta róla Ruhmann Emil budapesti királyi törvényszéki, majd kúriai bíró, aki 1930-tól a Kúria elnöki tanácsosaként közvetlen munkatársa volt. 
„[…] a bíró életét folytonos szolgálatnak tekintette és megkívánta, hogy mindenestől hivatalának szentelje magát. De mint általában, ebben a követelményében is mértéktartó volt: a munka alatt roskadozó bíró nem volt ideálja és az a bíró sem, akit csak hivatali munkája érdekel, az élet egyéb megnyilvánulásai pedig hidegen hagyják. Fontosnak tartotta, hogy a bíró óvja magát az egyoldalúságtól és ne süppedjen közömbösségbe.” 
 
Köszönjük a segítséget Bódiné dr. Beliznai Kingának, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara egyetemi adjunktusának.