A bíróság ingyen segít, ha a felek a peren kívüli egyeztetést választják - címmel írt a bírósági közvetítésről a Népszabadság online

Polgári jogviták esetén a bíró már maga javasolhatja a feleknek, hogy a végeláthatatlan és drága pereskedés helyett válasszák a közvetítői eljárást. Ha ezt elfogadják, bírósági titkárok ingyen segítik a megegyezést.

Már Szent István törvényei is kimondták, hogy tíz dénár adassék annak az arbitrernek, aki békességet teremt. Tehát jutalmazzák meg azt a közvetítőt, aki az egymással vitában álló feleket egyezségre bírja. Ennek ellenére Magyarországon a peren kívüli közvetítői eljárásnak alig több mint egy évtizedes hagyománya van: a parlament csak 2002-ben fogadta el az erről szóló törvényt, s a cél az volt, hogy elősegítsék a személyi és vagyoni jogokkal kapcsolatban felmerült polgári jogviták rendezését. Egy tavaly elfogadott törvénymódosítás viszont már kifejezetten ösztönöz erre. A bíró ugyanis felhívhatja a felek figyelmét arra: ha kérik, az ügyet bírósági titkár közreműködésével peren kívül is lezárhatják.

Olcsóbb és gyorsabb a mediáció

Gyengéné Nagy Márta, az Országos Bírósági Hivatal mediációs munkacsoportjának vezetője elmondta, hogy elsőként a szegedi bíróságon indult kísérleti program 2006-ban. Ott bizonyos perekben – például családjogi, munkaügyi vagy gazdasági jogviták esetén – a feleket a bírók tájékoztatták arról, hogy mediátor közreműködését is igénybe vehetik, és ha ebbe beleegyeztek, a pert a megegyezés megszületéséig szüneteltették.

Később más bíróságokat is bevontak a projektbe, és együttműködési megállapodást kötöttek az Országos Mediációs Egyesülettel. A tapasztalatok szerint a közvetítői eljárások körülbelül négyötöde sikerre vezetett, ráadásul az ügyek gyorsabban fejeződtek be, mint ha a bíró hozott volna ítéletet. Ez olcsóbb megoldás is, hiszen kisebb lesz a perköltség, ha nem kell hónapokig bíróságra járni, szakértői díjat és ügyvédet fizetni. A közvetítőnek persze fizetni kellett.

A tavalyi törvénymódosítás nyomán viszont a bíróság most már a mediációra alkalmas ügyekben jogszabályi felhatalmazás alapján javasolhatja a közvetítői eljárást, mediátorként pedig az arra felkészített bírósági titkárok ingyenesen segítik a megegyezést – tájékoztatott Gyengéné. Ők tavaly október óta végeznek ilyen tevékenységet, és a törvényszékeken érhetők el, de a felek lakóhelye szerint illetékes helyi bíróságon is fogadhatják a feleket.

A jogszabályok mellett személyes megfontolások is érvényesülhetnek

A szakember szerint elsősorban akkor érdemes a közvetítői eljárást választani, amikor súlyos érzelmi konfliktusok vezetnek a pereskedéshez; tipikusan ilyen a válás és a gyermekelhelyezés. A bíróság egyébként jellemzően a családjogi perekben van nehéz helyzetben, mert a jog eszközeivel nem mindig lehet igazságot tenni. Egy kapcsolat felbomlása esetén Gyengéné szerint szinte biztosan nincs mindenki számára jó megoldás, hiszen mást gondolnak a szülők, s mást az esetleg már nagyobb gyermekek, akik szívesen beleszólnának saját sorsuk alakításába. Ezért szerencsésebb, ha a felek mediációs eljárás keretében keresik a megegyezést, mert akkor a jogszabályok mellett személyes megfontolások is érvényesülhetnek. Az ilyen eljárás ugyanakkor igen gyors: volt például olyan tartásdíjvita, amelyben fél óra alatt egyezség született.

De példaként hozta fel a bíró azt is, hogy egy törvénysértő módon kirúgott alkalmazott esetében sem tud a bíróság minden esetben a felek számára megnyugvást jelentő döntést hozni. Megítélhetnek ugyan kártérítést, ám elképzelhető, hogy a munkavállaló számára jobb, ha a munkaadóval tisztázni tudja, miért menesztették, és ha jogsértés történt, hogyan szolgáltathatnak neki kölcsönösen elfogadható elégtételt.

Gazdasági jogviták kapcsán pedig könnyen megeshet, hogy a felek azért nem tudnak megállapodni, mert az ügyletben fő- vagy alvállalkozót sora is érintett, vagyis sokszereplős játszmáról van szó. Ilyenkor előfordulhat, hogy valaki nem fizet, és ezzel mások is fizetésképtelenné válnak. A körbetartozás tipikusan olyan történet lehet – állítja Gyengéné –, amelyben a bíróság egyszerűen képtelen az összes érintett szempontjait figyelembe venni.

A polgári jogviták jelentős részében – néhány ügytípus, például az apasági, a sajtó-helyreigazítási és a személyiségi jogi perek kivételével – a közvetítői eljárást a bíró javasolhatja, de azt a felek is kezdeményezhetik. Ilyenkor minden az érintetteken múlik, és – a törvényes kereteken belül – maguk dönthetik el, hogy miként záródjék a vita. A közvetítői eljárást egyébként négy hónap alatt mindenképpen le kell zárni, de ha ennyi idő kevés az egyezségkötéshez, nem is érdemes tovább alkudozni – véli a szakember –, és ilyenkor a per folytatódik.

„Rengeteg a jóvátételi lehetőség"

Később, csak 2007-ben vezették be a mediáció intézményét a büntetőeljárásban, s bár számos ügyben lehetőség lenne rá, hogy az elkövető peren kívül adjon elégtételt a sértettnek, de ezzel a lehetséges esetek csak kis százalékában élnek – állítja Parti Mónika, a Szombathelyi Járásbíróság büntetőbírája. A régi Btk-ban  három bűncselekménytípusnál, a vagyon elleni,  a közlekedési és  személy elleni bűncselekményeknél jöhetett szóba a mediáció, míg a július 1-jétől hatályos új szerint már összesen hat csoportra terjed ki. Öt évnél hosszabb szabadságvesztéssel  sújtható esetekben viszont továbbra sincs közvetítői eljárás – hívta fel a figyelmet a bíró.

Amikor a közvetítői eljárásról szóló törvény megjelent, arra számítottak, hogy a fiatalkorúak ügyeiben választják legnagyobb arányban ezt a lehetőséget – mondta Parti Mónika. Itt a legfontosabb ugyanis a bűnismétlés megelőzése és a tettes társadalomba való visszailleszkedésének elősegítése. Mérlegelni kell ugyanis – fogalmazott –, nem célszerűbb-e a büntetésnél a tettesnek lehetőséget biztosítani arra, hogy a cselekményét megbánja, az okozott sérelmet pedig orvosolja. A bíró szerint ugyanezt az első bűntényesek esetében is érdemes megfontolni.

Egy  felmérés szerint a mediáció az esetek nyolcvan százalékában megegyezéssel zárul – hangsúlyozta Parti Mónika. Vagyis: ha a feltételek adottak, szerinte mindenképpen célszerű ezzel az úttal próbálkozni. Így mindenki jól járhat: az elkövető mentesülhet a büntetőeljárás alól, míg a sértett anyagi jóvátételt és erkölcsi elégtételt is kaphat, ha kéri, hiszen a tettesnek meg kell őt követnie, a bírósági ügyteher pedig csökkenhet. A közvetítői eljárásban ugyanakkor az elkövetőnek szembesülni kell saját áldozatával, ami sokak számára megrázó és visszatartó hatású élmény lehet.

Sokak szerint nem szerencsés, ha valaki pénzzel válthatja meg a büntetést, mert így a tehetősebbek könnyen megúszhatják a dolgot. Parti Mónika nem osztja ezt a véleményt, mert a közvetítő eljárásban olyan kisebb súlyú ügyekről van szó, amelyekben egyébként is lehetőség lenne pénzbüntetés kiszabására. Vagyis: az elkövetőnek mindenképpen fizetnie kellene, de sikeres mediáció  esetén nem az állam kapja a pénzt, hanem azzal a sértettet segítik. A közvetítői eljárás ráadásul nem csak a pénzről szól, mivel rengeteg a jóvátételi  lehetőség – tette hozzá –, például gyakori, hogy egy baleset sérültjét a vétkes autós maga viszi kezelésre, esetleg bevásárol neki, vagy egy tolvaj kétkezi munkával igyekszik kárpótolni az áldozatát.

2013. szeptember 3., nol.hu