„Bíróságaink számára azt kell hangsúlyozni, hogy a nyomozásra épülő eljárások gyakoribbak lesznek” - interjú dr. Somogyi Zoltánnal

2016. november 10-11. között. Lisszabonban „Az interneten elkövetett bűncselekmények kapcsán lefolytatott nyomozás speciális eszközei” címmel, kiberbűnözéssel foglalkozó nemzetközi szemináriumot rendeztek. Az esemény az Országos Bírósági Hivatal és az Európai Jogakadémia (ERA) közös „Nyomozás, vádemelés és ítélkezés büntetőügyekben az online világban: az internet által támasztott kihívások (és lehetőségek) EU jogi szakemberek részére”  című projektjének keretében valósult meg.

A szemináriumon résztvevő dr. Somogyi Zoltánt, a Győri Törvényszék büntető kollégiumvezetőjét kérdeztük arról, milyen tapasztalatokkal gyarapodott a nemzetközi találkozó során.

Megítélése szerint, mi a legnagyobb kihívás a magyar bíróságok számára a kiberbűncselekmények tárgyalása során?

A kiberbűnözés voltaképpen egyidős az internethasználat elterjedésével, talán nincs is olyan köztünk, aki nem találkozott még vele valamilyen formában. Ha másként nem, a világhálón megjelenő gyalázkodó megjegyzések formájában. Ennél persze súlyosabb esetek is előfordulnak, például titkos adatok kiszivárogtatása vagy a bankszámlánk lenullázása. De ezeken túlmenően is felhasználható az Internet lényegében bármilyen jellegű bűncselekmény esetén akár az elkövetők közötti kapcsolattartásra, akár a megszerzett vagyon eredetének eltitkolására. A technika fejlődése egyre újabb és újabb eljárásokra teremt lehetőséget, amiket a bűnelkövetők szinte azonnal felismernek. A legnagyobb kihívást épp abban látom, hogy ezt a fejlődést a bűnüldöző szerveknek is követniük kell, ami nem egyszerű feladat még a szakterülettel napi szinten kapcsolatba kerülőknek sem. Egy bíró, illetve a bírósági rendszer számára pedig kifejezetten nagy kihívás, aminek csak folyamatos képzések segítségével lehet megfelelni.

Mely előadást tartotta a legérdekesebbnek és miért?

Albena Spasova, az International Cybercrime Investigation Training Acedemy elnökének előadásai mindig élményszámba mennek, ezt az ez év márciusában Budapesten rendezett szemináriumonis megtapasztalhattuk. Ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, több témát érintő előadása mindenkiben mély nyomot hagyott. Ezúttal az Interneten tárolt és továbbított információk elrejtésének lehetőségeit mutatta be, aminek alapja a kriptográfia, amely magában foglalja az adatok titkosítását, illetve a mások által ismeretlen módszerrel titkosított adatok kifürkészését, a tulajdonképpeni kódfejtést is. Ennek továbbfejlesztett változata – bár véleményem szerint valójában egészen más metódus – a szteganográfia, ahol nemcsak az információ tartalma marad rejtve az illetéktelenek előtt, de magának az információnak a léte is. Ez esetben oly módon történik meg az üzenet továbbítása a címzett részére, hogy – például egy .bmp, .gif vagy .jpg formátumú képben – azt elrejtjük, és aki nem tud a létezéséről, annak eszébe sem jut a bizalmas adatok után kutakodni. E célra alapszintű szoftverek ingyenesen is rendelkezésre állnak. Természetesen a nyomozó hatóságok számára, akiknek jó okuk van feltételezni a titkos információtovábbítást, szintén rendelkezésre állnak megfelelő informatikai eszközök. Ez az a pont, amire az első kérdés kapcsán is utaltam, hogy a „jó fiúknak” nem egyszerű feladat követni a „rossz fiúkat” technikai téren sem.

A szeminárium kiemelt témaként kezelte és külön panelt biztosított a gyermekek ellen elkövetett kiberbűncselekmények üldözésének. Mely tapasztalatok hasznosíthatók a magyar bíróságok számára is?

Mint lényegében minden típusú bűncselekmény esetén, a kiberbűnözés terén is speciális helyzetben vannak, ezáltal megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a gyermekkorú sértettek. Tim van Eester belga nyomozó előadása szólt az ún. CSEM (Child Sexual Expolitation Material) nyomozásokról, arról, hogy mennyiben más egy ilyet véghezvinni a megszokott munkamódszerekhez képest. A világháló elterjedése magával hozta a gyermekkorúakra vadászó „szexuális ragadozók” tömeges megjelenését, illetve azt a lehetőséget, hogy viszonylagos anonimitásban fejthetik ki bűnös tevékenységüket. Ellenük egyre több országban külön nyomozó egységek felállítására kerül sor különböző szakterületek (gyermekpszichológia, hálózati informatika) specialistáiból, akik magas szinten együttműködve eredményesebben tudnak dolgozni. A legnagyobb kihívást a kibertérben valahol rendelkezésre álló elektronikus bizonyíték beszerzése, biztosítása és lefoglalása jelenti, még az előtt, mielőtt annak tartalmát az elkövetők eltüntetnék vagy legalábbis manipulálnák. Speciálisan e célra kifejlesztett szoftverek állnak ugyan rendelkezésre, de itt sem szabad megfeledkezni arról, hogy az elkövetői oldalon a fejlődés legalább ilyen gyors.

Bíróságaink számára először is azt kell kihangsúlyozni, hogy az ilyen fajta nyomozásra épülő eljárások a jövőben gyakoribbak lesznek, és ezekre – elsősorban informatikai oldalról – még időben, alaposan fel kell készülni. Számítani kell arra, hogy előfordulnak majd olyan helyzetek, amikor egy bizonyíték csak elektronikusan áll rendelkezésre, aminek a tárgyaláson való fizikai megjelenítése nem valósítható meg a klasszikus értelemben vett közvetlenség elvének sérelme nélkül. Ezek mindenképpen új látásmódot igényelnek, amelyekkel kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyozni a szakirányú képzések fontosságát.

Az eseményen szó esett az elektronikus bizonyítékról és az internetes pénzmosásról. Mely elhangzott tapasztalatokat tartja a leghasznosabbnak?

Az elektronikus bizonyítékokkal kapcsolatos főbb problémákra az előző kérdés kapcsán már utaltam. Mivel ezek a maguk fizikai valóságában nem léteznek, lefoglalásuk, bizonyítékként való felhasználásuk sem történhet a megszokott módon. Az ún. online nyomozások sajátos jellemzőkkel bírnak, ismeretesen olyan módszerek, amelyek alkalmasak például egy felhőben tárolt információ adott, jelen- vagy múltbeli pillanatkori állapotának rögzítésére. De szükség van olykor kémprogramok igénybevételére, az ethical hacking nyújtotta segítségre éppúgy, mint adott esetben álprofilok létrehozására valamely közösségi hálózaton. Mindezt természetesen olyan módon megvalósítva, hogy a módszerek a későbbiek során a bírósági tárgyaláson is védhetők legyenek.

A pénzmosás volt talán az a kérdéskör, amellyel kapcsolatban a szeminárium a legkevesebb újdonsággal szolgált. Azért érzem így, mert a márciusban Budapesten egy kétnapos szemináriumot szentelt az ERA és a MIA ugyanennek a témának, ott mélyebb ismeretek megszerzésére volt lehetőség. Az interneten keresztüli fizetések veszélyei, az ezekkel való visszaélés lehetőségei, az adathalászat módozatai mind olyan területek, amelyekkel kapcsolatban már nálunk is viszonylag tág a lehetőség az ismeretek megszerzésére. Az Interneten keresztül elkövetett pénzmosás technikáival kapcsolatosan is elsősorban a budapesti szemináriumon hallottakra történt utalás, kiemelve azonban, hogy hónapról hónapra fejlődik az ilyen jellegű bűncselekmények üldözésére rendelkezésre álló háttértechnika, amely a jövőben minden várakozás szerint az eredményesség további javulását fogja hozni.

A képzés tematikája elérhető a hivatkozásra kattintva.