Bírósági közvetítés a gyakorlatban

Május 5-6-án nemzetközi konferencia helyszíne volt a Magyar Igazságügyi Akadémia, ahol Közvetítés hazánkban és Európában címmel szakmai tanácskozásra került sor az alternatív vitarendezésnek erről a 2013 óta a magyar bíróságokon is igénybe vehető fajtájáról. Az elmúlt három évben több mint kétezer bírósági közvetítői eljárást folytattak le bírósági közvetítők idehaza, és ezeknek felében megállapodást kötöttek a felek. Közös döntésük alapján a megállapodás keresethez igazodó végrehajtható részét a bíróság jóváhagyja perbeli egyezségként. Nézzük részletesebben az eljárás sajátosságait!
 
A mediáció szó jelentése magyarul közvetítést jelent, azonban ennek a szónak tágabb értelmezése van. Maga a mediáció az egy konfliktuskezelési módszer, amelynek a lényege, hogy a két fél vitájában egy semleges fél, a mediátor járjon el úgy, hogy a felek között közvetítse az álláspontjaikat. A mediáció szereplői - a bírósági mediáció vonatkozásában - a peres felek, azaz a felperes és az alperes, büntetőügyekben az elkövető és a sértett. A mediációs ülés megtartására akkor kerül sor, ha mind a két fél hozzájárul az ülések lefolytatásához. Az eljárás megkezdéséhez elegendő az egyik fél kérelme, és ha a másik fél is hozzájárul az eljárás lefolytatásához, megkezdődnek az ülések. 
 
A bírósági közvetítés egyik célja az, hogy kimozdítsa a feleket a perben berögzült szerepükből, és ezáltal új irányt vegyen az ügyhöz való hozzáállásuk. A peres felekben - az esetleg hosszan elhúzódó bírósági tárgyalások során - jobban dominál az érzelem és a „csak azért is” indulatok. A közvetítés abban ad segítséget, hogy a feleknek egy tükröt tart, kimozdítva őket ebből a berögzült állapotból. Próbálja reálisan láttatni a felekkel saját helyzetüket, illetve egy jövőorienált képet, amelyet maguk a felek fedeznek fel. 
 
A közvetítés másik célja az egyezség megkötése. Ha a mediáció során kerül sor az egyezség megkötésére, a felek saját maguk alakítják ki az álláspontjukat és a saját erőikhez képest tesznek akár vállalási kötelezettséget, illetve fogadnak el jogokat, hasznokat, szemben a bírósági peres eljárásban a bíró által hozott döntésben, amely a felekre nézve kötelező. Ezáltal ezek a megállapodások az életben helytállóbbak és követhetőbbek, a felek saját maguk alakították ki ezen megállapodás tartalmi elemeit.
 
 
A közvetítésnek több fajtája, több típusa van, ezek a következők:
 
Evaluatív mediáció: Ebben az esetben a mediátor a vitatott kérdésnek a szakértője. Ilyenkor nem csak a konfliktus kezelés a feladata, hanem mint szakember is részt vesz az eljárásban.
 
Facilitatív mediáció: Ebben az eljárásban a mediátor a folyamatnak a semleges, pártatlan vezetésével segíti elő az esetlegesen megkötendő megállapodást, de ebben az eljárásban a mediátor nem fogalmaz meg véleményt, illetve nem ad tanácsot.
 
Narratív mediáció: Ebben a típusú mediációban nem a megállapodás létrehozása a fő cél, hanem a felek viszonyrendszerének a rendezése.
 
Transzformatív mediáció: Ennek elsődleges feladata a felek közötti viszony javítása, illetve maga a konfliktusnak a megoldása.
 
 
A közvetítés során a mediátor részére is különböző élethelyzetek alakulhatnak ki, váratlan problémák, események merülhetnek fel egy eljárás lefolytatása közben. A mediációs ülés az első közvetítői üléssel kezdődik ott, ahol a felek az alávetési nyilatkozatot aláírják. Ezt követően, amikor megkapták az eljárás lefolytatásáról a különböző tájékoztatást, azonnal meg lehet nyitni a mediációs ülést. 
 
A közvetítői ülések során fontos arra kitérni, hogy nincs időkorlát, a feleknek is úgy kell egyeztetni az időpontot, hogy ne legyen elfoglaltságuk 20-30 percet követően. Gyakorlati szempontból nem célszerű az üléseket elhalasztani, vagy más időpontra áttenni, hiszen a mediációban peres, ellenérdekű felek vesznek részt, akik nagy valószínűséggel nincsenek egymással jó viszonyban, ezáltal nem szívesen jönnek, nem szívesen találkoznak, ezért amennyiben jelen van mind a két fél, úgy az ülést lehetőség szerint nem kell, nem szabad elhalasztani. A bírósági közvetítői eljárás általában 2-3 alkalmat vesz igénybe. Amikor a felek önkéntesen választják a közvetítői eljárást, már az első alkalommal is megállapodás születhet, mivel szeretnék a problémát minél hamarabb lezárni és megszabadulni attól a kötelezettségtől, hogy a bíróságra kelljen menni. 
 
Fontos a mediátornak az érzelmi intelligenciája, hogy érezze a feleket, mivel a feleknél még mindig az érzelem dominál, nem közömbös semelyik fél az üggyel kapcsolatban.
 
A közvetítői ülések lefolytatásánál fontos felhívni a feleket a magatartási szabályok betartására, amely tekintetében a legfontosabb alapszabály, hogy meg kell hallgatniuk a másik felet. Ez azért nagyon fontos, mert előfordulhat az, hogy már nem beszéltek egymással akár 1 éve, mivel érzelmi dominancia van közöttük, ezért nem is voltak képesek meghallgatni a másik felet. Elképzelhető, hogy csak jogi képviselő útján kommunikáltak egymással. Egy esetben gyakorlatom során én is találkoztam olyan esettel, hogy a felek 2 éve nem beszéltek egymással, majd a bírósági közvetítői ülésen kijelentették, hogy végre, hogy meghallgatták egymást, mert a jogi képviselők nem megfelelően közvetítettek a felek között.
 
Tehát fontos ez a magatartási szabály, meg kell hallgatni a másik felet. Családjogi esetekben is előfordulhat, hogy hiába élnek akár még egy háztartásban, de már annyira az érzelmek, ellenérdekek dominálnak, hogy nem képesek egymással kommunikálni. Lehetséges, hogy a két fél között kialakult konfliktushelyzetnek a legelső alapja kicsi vagy kisebb volumenű vita miatt alakult ki, de hogy a felek ezt nem beszélték meg, ezáltal ezt továbbhordozva több konfliktust generálva jutottak el oda, hogy már egymással szinte nem is kommunikálnak.
 
A mediátoroknak nagyon fontos az a szerepvállalása, hogy bármennyire is ott ül és hallgatja a feleknek a problémáit, nem neki kell megoldani a felek konfliktushelyzetét. A mediátorok nem pszichológusok, nekik nem a problémát kell analizálni, majd utána megoldási javaslatokat tenni, hanem a feleket kell úgy irányítani, hogy ők saját maguk találják meg azt az utat, amely alapján a kettőjük között kialakult konfliktust kezelni tudják, hisz a múlt sebeinek szisztematikus feltárása helyett inkább a megoldás keresésére kell koncentrálni. A mediátor nem is szakértő. Nem szabad, hogy ő mutasson iránymutatást bármilyen kérdésben.
 
A bírósági közvetítés vonatkozásában azonban a bíró-mediátoroknak ez a szerepváltás nem egy egyszerű feladat, hiszen amíg egy nap délelőttjén neki kell megmondani, hogy mi a helyes út és mit kötelesek a felek betartani, addig lehet, hogy egy délutáni mediációs ülésen ezt a döntést már a felekre kell bízni. Az eljárások során előfordulhat olyan helyzet is, amikor már egy több éve húzódó per és egy emögött több éve húzódó konfliktus miatt a felek már nem képesek a szerepükből kiesni és a jól begyakorolt szavakat, illetve a sérelmüket ismétlek az eljárás során is folyamatosan. Ebben az esetben a mediátornak kell felismerni ezt a helyzetet és ilyenkor szükséges mediációs technikát váltani, vagy bármilyen módon kizökkenteni a felet vagy feleket ebből a berögzült állapotból.
 
A mediátornak a közvetítés során, mivelhogy nem egy problémamegoldó mediációt kell lefolytatnia, fontos kiemelni, hogy „nem kell félnie a csendtől”. Ez nem a mediátornak a megfelelése, illetve a mediátornak a tudását, szakmai rátermettségét vizsgáló eljárási folyamat, hanem maga az, hogy tudja a feleket úgy irányítani, hogy a felek maguk jöjjenek rá, hogy a konfliktust hogy tudják kezelni és van-e rá bármilyen megoldás. Ha csend alakul ki a mediációs ülésen a mediátornak nem kell megtörnie, nem kell kényelmetlenül éreznie magát amiatt, hogy csend alakult ki, hisz ilyenkor a felek magukban próbálják a konfliktusokat, helyzeteket megoldani, a mediátornak nem kell közösen gondolkodni, illetve nem kell a felek problémáit közösen megoldani.
 
A hatályos szabályozás szerint a büntető eljárásról szóló törvényben határozzuk meg a közvetítői eljárás alapjait, melyet az 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló 2006. évi LI. törvény teremtett meg, amely 2007. január 1-jén lépett hatályba. A közvetítői eljárással kapcsolatos szabályokat az európai unió tanácsának a 2001. március 15. napján kelt 2001/220/IB. számú kerethatározata elveinek a hazai alkalmazása biztosítja.
 
A büntetőügyekben is meg van a mediációnak a célja és a szerepe abban, hogy itt nem a peres felek állnak egymással szemben, hanem az elkövető és a sértett. Ilyen esetben a mediáció célja, hogy az ügyet bírósági útról elterelve az elkövető és a sértett közötti közvetítéssel valósuljon meg a konfliktus rendezése, de inkább nem is a konfliktus rendezése, hanem a bűncselekmény következményeinek jóvátétele, hogy az elkövető is lássa és érzékelje, hogy milyen sérülést, sérelmeket okozott az általa kifejtett magatartással. Ezekben az esetekben nem akadálya az ügy közvetítői eljárásra utalásnak, ha az elkövető a bűncselekménnyel okozott kárt részben vagy egészben már önként megtérítette, azonban feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetését az elkövető elismerje, tettét megbánja illetve, hogy a sértett is elfogadja a közvetítői eljárásra való utalást.
 
A bírósági közvetítés hatékony alkalmazásának előmozdítása céljából 2016. évben megalakult a Bírósági Közvetítők Egyesülete, amely választott vezetői útján, önkormányzati elven működő társadalmi szervezet. Az egyesület a bírósági közvetítés jogintézményét érintően jogszabályok, szabályzatok megalkotását, más intézkedések megtételét kezdeményezi. Az egyesület ezen kívül véleményt nyilvánít a bírósági közvetítéssel kapcsolatos jogszabályokról, szabályzatokról, más intézkedésekről, ideértve ezek tervezetét is, ezen felül oly módon népszerűsíti a bírósági közvetítés jogintézményét, hogy bíróságon belül és bíróságon kívül részt vesz rendezvények szervezésében, lebonyolításában, közreműködik kiadványok készítésében.
 
Az Egyesülethez várjuk a bírósági közvetítők csatlakozását.
 
 
 
dr. Tóth Ágoston
a Debreceni Törvényszék
bírósági közvetítője