Bírósági közvetítés: „A kollégák véleménye markánsan megváltozik”– interjú Dr. Szűcs Zoltánnal

Melyek a hazai bírósági közvetítői rendszer legnagyobb kihívásai? Vannak-e szkeptikus bírák? Milyen megállapodási arány tapasztalható? Többek közt erről beszélgettünk dr. Szűcs Zoltánnal, a Fővárosi Törvényszék bírájával, aki a törvényszék főkoordinátora.
 
Mióta főkoordinátor a Fővárosi Törvényszéken?
2014. december 1-étől kaptam e munkára a kinevezésemet, amire azért van szükség, mert ebben a hatalmas szervezeti egységben koordinálni kell a bírósági közvetítésszervezését, működtetését, a jogintézmény megerősítését és még jobb megismertetését.
 
E téren mi a legfontosabb munkája?
A főkoordinátori tevékenység keretén belül a helyi bíróságok vezetőivel egyeztetek a személyi és tárgyi szükségletek felméréséről, illetve az OBH Bírósági Közvetítés Munkacsoportjának vezetőjével és tagjaival karöltve a kerületi bíróságokon „érzékenyítő” előadásokat tartunk a bírák és titkárok részére. E mellett a kollégák napi szinten felmerülő problémáira is igyekszem megoldást találni, amennyiben ezzel hozzám fordulnak.
Az OBH Bírósági Közvetítés Munkacsoport tagjaként a bírósági közvetítés megerősítésén, a jogintézményt szabályozó belső utasítások, az egységes arculat kidolgozásában nyújtunk segítő kezet a közvetítéssel foglalkozó kollégáknak, továbbá jogszabály módosításokra teszünk javaslatot és felkérésre tervezeteket, szükség szerint koncepciókat is előkészítünk. Emellett a bírósági fogalmazó képzésben is elindítottuk a közvetítés oktatását a Pp. tananyag keretein belül.
 
Említette az OBH Bírósági Közvetítés munkacsoportja keretében tartott "érzékenyítő" képzést. Milyenek típusúak ezek a képzések?
Az érzékenyítő előadások keretében általában többen is beszélünk az intézmény jogi, személyi hátteréről, a működési struktúráról és főképp a pozitív visszajelzésekről. Ismertetünk olyan eseteket, amelyeken keresztül a bírók és az eljárás más résztvevői is, például jogi képviselők is megértik, mi a lényeges különbség például a perbeli egyezség és a közvetítői eljárásban született megállapodás között.
Rendszeresen kapunk pozitív visszajelzéseket az ügyfelektől és egyre gyakrabban a bíró kollégáktól, akik ajánlották a közvetítői eljárást a feleknek. Szinte minden esetben észreveszik a felek viszonyában és a kommunikációban beállott pozitív változást, míg az ügyfelek hálásak, hogy olyan megállapodást köthettek, amelyről álmodni sem mertek korábban.
 
Mennyire nyitott a hallgatóság egy-egy képzésen?
Tapasztalataim szerint a fogadókészség eleinte szkeptikus, de az előadás végére ők maradnak kisebbségben. Sőt, az egyik bíróságon a legszkeptikusabb kolléga már másnap ajánlotta a közvetítői eljárást, amit a felek igénybe is vettek és hamarosan meg is állapodtak! A kollégák véleménye markánsan megváltozik, ha saját esetükben tapasztalják meg a pozitív hatásokat. Még akkor is érzékelik a változásokat, ha nem kötnek megállapodást, de a vitakultúra szempontjából érezhetően megváltozott, kommunikatívabb és elfogadóbb ügyfelet kapnak vissza.
 
A kulcs az a változás, ahogyan a konfliktus megoldásához áll hozzá az ügyfél? 
Pontosan. Ha nem sikerül megállapodniuk, gyakran akkor is elfogadóbb lesz a másik félhez való hozzáállása, hajlandó szóba állni az ellenérdekű féllel és a bírósággal és az ügyvédjével is!
 
Ha egy ügyet emelne ki, melyik volt szakmailag a legérdekesebb?
Koordinátorként számtalan ügyet ismerek, nem egy köztük több éven túli és szinte hihetetlen, hogy milyen apró, kívülálló számra jelentéktelennek látszó részletek miatt nem sikerült lezárni korábban az ügyet. Sokszor dolgozik a felekben a „csakazértis megmutatom, hogy nem lesz igaza...”
A közvetítői eljárásban valódi párbeszéd kezdődik, amiből nagyon hamar megértik a felek, hogy hol húzódnak a közös érdekeik, és ha képesek túllépni a korábbi vélt vagy valós sérelmeken, akkor pillanatok alatt meg tudnak állapodni. A megállapodás szakszerűségét pedig garantálja a bírósági közvetítők magas jogi képzettsége, és az egyre nagyobb gyakorlati - módszertani tudásuk. A bírósági szervezetben van már olyan közvetítő, akinek már több mint 100 eljárás van a háta mögött.
 
Melyek a bírósági közvetítés legaktuálisabb kihívásai?
Az hiszem a még szélesebb ismertség megteremtésén túl, a legfontosabb, hogy a jelenleg kodifikáció alatt álló Polgári Perrendtartásban a bírósági közvetítés helyet kapjon, hiszen ez megerősítené a már meglévő alapjainkat és tovább építhetnénk a remek ügyfél elégedettséggel működő bírósági közvetítési ügyszakot. A Fővárosi Törvényszéknek kiemelt szerepe van, mint az ország legnagyobb törvényszékének. Ha itt általános ismertségre tesz szert a bírósági közvetítés és a kollégák egyre nagyobb számban ajánlják, azzal az ország lakosságának egyötödéhez eljuthat az alternatív vitarendezési módszer. Országos bírósági sikerré nőheti ki magát, amit a számadatok már részben igazolnak.
Tavaly 20 eljárást folytattak le a Fővárosi Törvényszék bíróságain, idén az első félévben már több mint 120 eljárás fejeződött be. A megállapodási arány pedig 40 % körül van. Tehát vannak biztató kezdeti eredmények, de még van dolgunk vele. Főként a bírósági eljárás és egyéb - főként titkárok által végzett - ügytípusok arányosítását kell hitelesen kommunikálnunk, hiszen amíg egy titkár közvetítői eljárást vezet, az idő alatt is bírósági feladatot lát el, csak nem az alap ügyszakában. Annyit tudunk, hogy egy átlagos bírósági közvetítői eljárásban 3 közvetítői ülést tartanak, aminek tartama egyenként legalább két óra, amihez hozzájön legalább 1-1,5 óra szervezési és adminisztrációs idő. Mindezt képtelenség volna úgy végezni, hogy emellett ugyanakkora ügyterhet visel, mintha nem végezne közvetítést. 
Bízom benne, hogy ezen új bírósági tevékenység révén a magyar perlekedő negatív vitakultúra jó irányba változik és az emberek inkább a problémáik megbeszélésére, megoldására fognak nagyobb hangsúlyt fektetni, és megvalósul a szlogenünk: a perbeszéd párbeszédre vált.
 
Budapest, 2015. október 26.