„Egy konkrét ügy menedzselésén sokkal több múlik, mint az elektronizáláson” – interjú Philip Langbroek-kel

Philip Langbroek az Utrecht-i Egyetem jogi karának professzora, 15 éves nemzetközi kutatói háttérrel rendelkezik Részt vett több kelet-európai országgal kapcsolatos kutatásban, ahol elsősorban a hatékonyság javításának kérdéseivel foglalkozott.
 
Bírósági szakértőként vizsgálta az igazságszolgáltatás modernizálását, ennek keretében kutatott Romániában, Észtországban, illetve Örményországban is. Részt vett annak a kutatócsoportnak a munkájában is, amelyik a „Számonkérhetőség a Kelet-európai igazságszolgáltatásban” címmel publikációt tett közzé. Philip Langbroek  a  III. Bíróság és Kommunikáció Nemzetközi Konferencián a bírósági pr erősítéséről, új kommunikációs eszközökről és trendekről tartott előadást. 
 
Tavalyi előadásában említette, hogy a bírósági szervezetrendszernek hatékonyabbá kellene válnia, hiszen ez napjaink egyik jogos követelménye. Tapasztalt azóta valamilyen előrelépést?
 
Különbséget kell tennünk az időszerűség és a hatékonyság követelménye között. Az időszerűség alapvetően az eljárás gyorsaságát jelenti, míg a hatékonyság azt, hogy mindez mennyire költséges.
 
Különböző eszközöket, mérőszámokat lehet használni az eljárások gyorsítására. Ha megnézzük, hogy az európai országok hogyan kívánják gyorsítani az eljárásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy az elsősorban az iratkezelés elektronizálása felé mutat. Ez valóban csökkentheti az iratkezelés időtartamát és növelheti a hatékonyságot is.
 
A kérdés az, hogy mindez felgyorsítja-e az eljárásokat? Erre csak részben tudunk válaszolni, miszerint a várakozási idő valóban csökken. Logisztikai szempontból csak úgy gyorsítható egy eljárás, ha csökkentjük az ügyérkezés idejét. 
 
Az eljárási idő azzal is csökkenthető, ha az ügyfeleknek nem hagyunk lehetőséget az eljárás elhúzására. Egy konkrét ügy menedzselésén sokkal több múlik, mint az elektronizáláson. Tisztában vagyok vele, hogy néhány eljárás valóban bonyolult, de bizonyos esetekben tovább növelhető a hatékonyság.
 
Tudna példát mondani?
A tárgyalások előkészítése során a képviselők meghallgatásakor, vagy a bizonyítási teher kiosztásakor annak tisztázása, hogy mit akarnak bizonyítani. Ha ezeket pontosabban meghatároznák, jelentős időt lehetne megspórolni.  Az igazi késedelem akkor van, ha például rögtön kitűznek egy tárgyalást, de nem áll rendelkezésre a bizonyíték, ezért annak beszerzéséig csúszik az ügy. Különbséget kell tenni ügytípusok között, kereskedelmi ügyekben több időre van szükség, míg a családjogi ügyek viszonylag rövidebbek.
 
A bírák és az ügyvédek munkáján is sok múlik a hatékonyság szempontjából.
 
Idei előadásában a kommunikáció új trendjeiről fog beszélni. Mit gondol, elérkezhet-e a bírósági kommunikáció egy olyan szakaszba, ahonnan már nem tud tovább fejlődni?
Ebben a témában alapvetően konzervatívnak számítok, amit majd részletesen kifejtek az előadásomban. Nem tartom magam technológia ellenesnek, de mindez akár azzal a veszéllyel is járhat, hogy a bírák elveszítik a kontrollt. Ezáltal a bírósági eljárások szimbolikus értéke tűnhet el. 
 
A kérdés nem az, hogy tudjuk-e használni az új technológiát, hanem az, hogy mindezt hogyan lehet úgy használni, hogy az eljárás lényege ne vesszen el. 
 
Természetesen szükség van az elektronikus megoldások szélesítésére, de  nem minden esetben. Én a „hagyományos”, régimódibb bírósági meghallgatások híve vagyok. Bizonyos esetekben fontos  a személyes bírósági jelenlét. Veszélyesnek találom például azt, ha valakit úgy hallgatnak ki, hogy épp a nappalijában van, miközben a gyermeke mellette játszik.
 
Milyennek látja a hazai igazságszolgáltatás helyzetét? Magyarország legutóbb igen előkelő helyen végzett az EU igazságügyi eredménytábláján.
Hallottam róla és alapvetően pozitív véleményem van a magyar igazságszolgáltatásról. Figyelemre méltó eredmény, hogy Magyarországon a lakosság közel 70 %-a bízik az igazságszolgáltatásban. Ugyan az eredménytábla elkészítésének metodikáját nem ismerem, természetesen örülök a magyar sikernek.
 
 
 
Budapest, 2015. október 15.