Emlékezés a forradalom áldozataira Szombathelyen

Az 1956-os forradalom áldozataira emlékeztek a Szombathelyi Törvényszéken 2016. november 4-én, a szovjet katonai beavatkozás kezdetének 60. évfordulóján. A törvényszék elnöke és dolgozói minden évben elhelyezik koszorúikat az aulában található emléktáblánál, idén azonban a kerek évforduló okán a korábbi évekhez képest még ünnepélyesebb keretek között fejezték ki tiszteletüket. 
 
Az eseményen részt vett Harangozó Bertalan kormánymegbízott, dr. Simon József megyei főügyész, Illés Károly Szombathely MJV alpolgármestere, dr. Balázsy Péter jegyző, Tóth Tamás a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, dr. Tánczos István ezredes, Popovitsné Tisza Edit igazgató, dr. Kovács Györgyi a járási hivatal vezetője, dr. Krecskó Erika főosztályvezető, valamint dr. Melega Miklós, levéltár-igazgató. Dr. Andor Szabolcs, a Szombathelyi Törvényszék elnöke bevezető előadásában felidézte, hogy a forradalom leverését követő megtorlás során mintegy 26.000 embert ítéltek el és összesen 225 végrehajtott halálos ítélet született. Hangsúlyozta  a bírói függetlenség és az ehhez kapcsolódó erkölcsi helytállás fontosságát és azt, hogy a bírói hatalom soha nem lehet a diktatúra kiszolgálója és eszköze. Ennek kapcsán emlékezett meg a Vas Megyei Bíróság 3 üldözött és bebörtönzött bírájáról, Dr. Unger Józsefről, Dr. Augusztinovicz Istvánról és Dr. Szenkovits Tiborról, akiknek erkölcsi helytállását ma már emléktábla őrzi a bíróság aulájában.
 
A bevezető előadást Dr. Kahler Frigyes nyugalmazott kollégiumvezető, jogtörténész tényfeltáró előadása követte, amely illeszkedve a bevezető gondolatokhoz a forradalmat követő megtorlást és a bírák ebben játszott szerepét elemezte. A komoly történészi kutatással is alátámasztott előadás részletesen bemutatta a megtorlás különböző szakaszait, fázisait. Az első szakaszt még a teljes jogon kívüliség jellemezte, ekkor került sor a sortüzekre, a „pufajkások” által elkövetett brutális verésekre. Az előadó felidézett egy akkor született bírósági ítéletet, amely feketén-fehéren kimondta, hogy az ellenforradalmárokkal szemben a „testi fenyítés” is megengedhető. Az első 4-6 hónapot követően lépett a megtorlás a második fázisba, amikor a hatalom már a bírák aktív közreműködését igényelve, mind több és több elmarasztaló, sőt halálos ítéletet követelt, és teljesen félredobni készült a bírói függetlenség évszázados alapeszméjét. A jogtörténész felidézte Marosán György, a kommunista diktatúra főideológusának cinikus szavait, amely szerint „nincs bírói függetlenség”. A hatalom első körben a statárium bevezetésétől és a katonai bíráskodástól várta a korábbi felkelőkre kirótt halálos ítéleteket, de minden igyekezete dacára 1957 végéig összesen 75 ilyen ítélet született. Ekkor határozta el a hatalmát időközben stabilizáló kommunista diktatúra a bírói szervezet rendszerszintű átalakítását. Első körben eltávolította az Igazságügyi Minisztérium 20 dolgozóját, 57 bírót, 18 fogalmazót, továbbá - idős kora és képzettsége elégtelen volta miatt - 38 további bírót. A végrehajtott „reformok” során olyan, a mai ésszel és jogállami szemlélettel felfoghatatlan és összeegyeztethetetlen szabályokat vezetett be, mint a súlyosbítási tilalmat nem ismerő és a fiatalkorúakkal szemben a halálos ítélet kiszabását is lehetővé tevő gyorsított eljárás. Ekkor jött létre a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa, majd a különböző regionális népbírósági tanácsok, amelyek nem csupán első fokon jogerőre emelkedő döntéseket hoztak, de ügyészi óvásra feloldhatták korábbi ítéltek jogerejét is és meg is változtathatták azokat. Dr. Kahler Frigyes hangsúlyozta, hogy ez volt az a pont, amikor sokan a bírói karból már nem tudtak, vagy nem akartak azonosulni azzal, amit a hatalom elvár tőlük és inkább vállalva az egzisztenciális bizonytalanságot, önként hagyták ott a bírói hivatást. Ezzel párhuzamosan a diktatúra továbbmenve a tisztogatásban, a második körben az Igazságügyi Minisztérium 220 dolgozóját, 290 ügyészt, 111 bírót és 46 bírósági fogalmazót távolított még el. Az előadó felidézte azt is, hogy sokan bármilyen csekély szerepet is játszottak a forradalom ideje alatt, örökre megbélyegzettek lettek pályájuk során, elismerésre, jutalomra, előmenetelre a bírósági szervezetben nem számíthattak. Ez is része volt a kádári logikának. Az előadó hangsúlyozta, hogy mindezt azért kell felidézni és emlékezni az eseményekre, hogy azok soha ne ismétlődhessenek meg.
 
Az előadást követően a meghurcolt bírák emléktáblájánál koszorút helyeztek el a Szombathelyi Törvényszék vezetése, a Bírói Tanács és a Magyar Bírói Egyesület nevében, majd a megjelent vendégek egy szál fehér rózsával fejezték ki tiszteletüket. dr. Kahler Frigyes előadása teljes terjedelmében ide kattintava  megtekinthető.
 
Szombathely, 2016. november 8.