Épületbejárás a Pesti Központi Kerületi Bíróságon

 
2017. május 15-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság épület-együttesének felújítási munkálatairól, annak részleteiről, eredményéről, emlékeiről tartott épületbejárással egybekötött ismertetőt dr. Fazekas Sándor, a Fővárosi Törvényszék elnöke. A kötetlen formában megrendezett találkozón részt vettek a törvényszék és a PKKB vezetői és helyettes vezetői. 
 
Kádárné dr. Báló Ágnes elnök asszony köszöntötte a megjelenteket és elmondta, hogy nagyon keveset tudnak az épületben dolgozók arról, hogy a bírósági épület jelenlegi állapotát, színvonalát mikor és milyen körülmények között nyerte vissza. Fazekas elnök úr 1997 és 2011 között vezette a PKKB-t. Erre az időszakra esett az objektum felújítása, melynek részleteire már kevesen emlékeznek. Elnök úr a leghitelesebb forrás ebben a témában, ezért külön megtiszteltetés, hogy elvállalta ezt a mai múltidéző találkozást.
 
 
Dr. Fazekas Sándor az épület történeti kitekintésével kapcsolatban elmondta, hogy a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság kialakításának a gondolata már a XIX. század végén megszületett. Annak idején Budapesten öt járásbíróság működött, melyek részben önálló, részben összevont bíróságok voltak. A jogegységesség biztosítása érdekében egy nagy bíróság felállításának javaslata merült fel, több kerület egybecsatolásával, helyileg Budapest szívében. Ekkor már állt a Fővárosi Törvényszék mai épülete. Mellette pedig egy nagy, üres telek, a mai PKKB helyén. 
 
A modern kori bírósági építészetet külföldön is tanulmányozó szakembereket bíztak meg az új bírósági épület megtervezésével. Jablonszky Ferenc pályázata lett a nyertes, az ő elképzeléseinek megfelelően készülhetett el a minden részletében modern, a kor legújabb elvárásainak megfelelő épület (pl. vezetékes villany, központi fűtés). 1912 szeptemberében kezdődtek meg a munkálatok, majd az elkészült épületet 1914. augusztus 1-jén adták át. Szép neoromán homlokzat, csaknem 87 tárgyaló, több mint 108 bírói dolgozószoba, bronzveretes lábú tölgyfa bútorok, hatalmas könyvszekrények, igényes burkolatok tanúsították az aprólékos kivitelezést. A sokak csodálatát ma is kivívó aulában gyűlt össze reggelente az ügyvédsereg és a jogkereső közönség.
 
A törvényszék elnöke visszaemlékezésében kiemelte, hogy annak idején, 1999-ben a felújítási munkálatok megkezdése előtt rengeteg anyagot szereztek be a hiteles, korhű kivitelezés érdekében, melyhez az Országos Széchenyi Könyvtárban komoly kutatómunkát kellett végezni. Hangsúlyozta, hogy óriási megtiszteltetés volt az életében, hogy akkor lehetett a PKKB elnöke, amikor ennek az épületnek a felújítása folyt. Az épület 1945 óta viselte a háború, majd az '56-os forradalom és az időmúlás nyomait. 1999-ben az Igazságügyi Minisztérium kiköltözött az épületből, ezután megkezdődhetett az átfogó felújítás. A jelenlévők a munkálatokról készült fotókat is megnézték. Az elnök beszélt a tető felújításáról, valamint az épületet kívülről borító mészkő elemek letisztításáról is. 
 
A bevezető után a megjelenteket az aulába vezette elnök úr. Az épületnek ez a márványborítású része annak idején a jogkereső állampolgárok „gyűjtőmedencéje” volt. Egy régi trafik is állt itt, melyet eredeti állapotában szeretnének visszaállítani majd. Az aulából nyíló tárgyalótermek az ún. tömegtárgyalások helyszínei voltak, ahol a perfelvételi eljárások zajlottak, esetenként 40 tárgyalást is kitűztek egy napra. Az első emeleti 15 tárgyalóteremmel kapcsolatban az elnök idézte Jablonszkyt: „az el nem makacsolt ügyek tárgyalói” találhatók itt. Ez azt jelentette, hogy a perfelvételi tárgyalást követően az azonnal folytatható az inspekciós tárgyalók valamelyikében azonnal tárgyalta az ügyet az egyik ügyeletes bíró. 
 
Sajnálatos módon az aulát a boltívek síkjában elválasztották, még a minisztérium itteni működése alatt, megakadályozva ezzel a hatalmas tér természetes levegőáramlását, szellőzését. A bírók és a dolgozók a jelenlegi Szalay utcai kapun jártak be, míg az ügyfelek a Markó utcai bejáratot használták.
 
Az épületbejárás az aulából az egyik földszinti tárgyalóteremben folytatódott. Annak idején a bírói dolgozószobákat úgy tervezték, hogy egy-egy bírói team-nek a dolgozószobán kívül legyen egy kis kezelőirodája az általuk tárgyalt ügyek iratai részére és egy tárgyalóterme. Juhász Andornak, a törvényszék akkori elnökének nem tetszett ez az elképzelés, ő a tömbösítés híve volt. Ez azt jelentette, hogy a bírói dolgozószobákat szeparálni kellett a nyugodtabb bírói munkavégzés érdekében, egybefüggő folyosóterületekre koncentrálva azokat. A tárgyalótermeket pedig szintén, egy külön folyosórészre elhelyezni. 
 
28 régi tárgyalóterem korabeli berendezését sikerült megtalálni, ezeket eredeti állapotukban állítottak helyre, újítottak fel. A bútorok tölgyfából készültek. A nyílászárók és az ajtók pedig vörösfenyőből. Nagyon jó minőségű anyagokat használtak fel a felújítás során. A lámpatestek korabeli helyreállítása is nagy energiákat emésztett fel. Már a korabeli építkezés idején minden bírói dolgozó- és tárgyalóteremhez kapcsolódott telefonvonal, az épületben pedig 10 nyilvános telefonfülke üzemelt. Minden tárgyalóteremben volt biztonsági riasztó csengő, mely a portaszolgálathoz volt bekötve. A második emeleten egy különleges, 188 m2 területű terem volt kialakítva ügyvédi várónak. Ebben a helységben egy speciális fényhívó-berendezés jelzett a jogi képviselőknek a tárgyalás kezdetén, hogy melyik tárgyalóterembe kellett menniük. Az épület minden szintjén egyenruhás teremszolgák tartózkodtak egész nap, fenntartva a rendet, segítve ezzel is a bírók munkáját.
 
 
 
A tárgyalóteremből az elnöki szoba felé haladva látható, hogy régi fényében tündököl az 1916 óta működő páternoszter és a burkolat, mely utóbbiról Fazekas Sándor megjegyezte: „ Ami márványnak tűnik, az is…”. A felújítás során a falburkolat sérült Zsolnay csempéit nagyon nehéz volt pótolni, mind színében, mind állagában kihívást jelentett a megfelelő, korabeli állapotukban történő helyreállítás.
 
Való igaz, Jablonszky örömmel látná viszont a mai PKKB-t kívül-belül. Helyreállítása példája annak, hogyan lehet a régi értékeket a XXI. századi igényeknek megfelelően megőrizni. 
 
 
Budapest, 2017. május 17.