Érzékenyítő képzés a Magyar Igazságügyi Akadémián

2015. március 30-án Érzékenyítő képzést szerveztek a Magyar Igazságügyi Akadémián. A tréning az egyenlő bánásmód követelményét szem előtt tartva arra vállalkozott, hogy a jelenlévő bírák számára ismertesse az antidiszkriminációs jog társadalmi hatásait, illetve az ezzel kapcsolatos európai példákat.
 
A képzést dr. Kiss Valéria, az ELTE ÁJK tanársegédje tartotta, aki a joganyag bemutatása mellett interaktív feladatokkal és jogesetekkel készült a résztvevők számára. 
 
 
A nap végén kerekasztal beszélgetésre is sor került az alábbi résztvevőkkel:
 
dr. Pánczél Márta főosztályvezető (Egyenlő Bánásmód Hatóság)
 
Gyulai Gábor programvezető (Magyar Helsinki Bizottság)
 
dr. Stummer Vera jogász (Patent Egyesület)
 
Dombos Tamás ügyvivő (Háttér Társaság)
 
A képzők képzése arra vállalkozott, hogy a résztvevő bírák helyi szinten adják tovább az itt megszerzett ismereteiket. 
 
A rendezvény programját ITT találja.
 
A dr. Kiss Valériával, illetve dr. Demjén Péterrel az Észak-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium kollégiumvezetőjével készült interjúnk alább olvasható.
 
 
Dr. Kiss Valéria – előadó, az ELTE ÁJK tanársegédje
 
Miről volt szó a képzésen?
A mai nap alapvetően két részből áll. Egyik része az antidiszkriminációs szabályozás szociológiai hátteréről szól, a másik pedig az európai kontextust járja körül. Ez az a két oldal, amely nélkül nem működhet ez a jogterület. Tekintettel arra, hogy ez az első érzékenyítő képzés ebben a témában, a későbbiekben változhatnak kisebb elemek a tapasztalatok függvényében. Az mindenesetre fontos lenne, ha a bírói gyakorlatban az antidiszkriminációs szemlélet, illetve az európai kontextus is hangsúlyosabban jelenne meg.
 
Milyen készségeket sajátíthatnak el a hallgatók?
Az első blokk inkább készségfejlesztő, ugyanakkor az egész képzés célja a szemléletformálás és tudásátadás. A készségfejlesztés kapcsán úgy gondolom, hogy ezeknek a résztvevő bíróknak és a később az általuk képzett szakembereknek is megvan a megfelelő jogalkalmazási és jogászi készségük.
Meggyőződésem, hogy egy olyan hagyományban és szervezeti kultúrában élünk, amely kirekeszt bizonyos elemeket. A bíróságok bürokratikus jellege olyan irányba hat, ami szintén kizár bizonyos policy elemeket, amelyek jelen vannak az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos szabályozásban. A hazai szabályozás egyes fogalmai ebben a kérdésben az uniós jogból származnak, amely mögött egy jelentős tudás és esetjogi anyag van. Ennek ellenére ez gyakran elsikkad, ezért erre fontos kitérni a képzés során.
A bírónak fel kell vállalnia, hogy társadalomformáló szerepet tölt be. Ez azzal jár, hogy adott esetben olyan ítéletet hoz, ami olykor szembe megy a társadalmi konszenzussal, de védelemben részesít egy elnyomott csoportot. Fel kell ismerni, hogy a társadalomformáló szerep az ítélkezés elkerülhetetlen velejárója. Ez egy másfajta szerep, mint korábban. Azt gondolom, hogy ez az elvárás ugyan megvan, azonban a gyakorlatban nem minden esetben érvényesül.
 
Mennyire gyakori a diszkrimináció a mindennapokban?
Számtalan példát említhetünk. Ha érzékennyé válunk a diszkrimináció egy-egy aspektusára, akkor rájövünk, hogy naponta számos ilyen helyzetnek vagyunk tanúi és részesei is. A nők és férfiak viszonyában ezt a sajátos érzékenységet a gender lens kifejezés írja le, amely szerintem rendkívül találó. Ha egy csoport tagjainak szemüvegén keresztül nézzük a dolgokat, reflektálhatunk arra, hogy a saját nézőpontunk nem kizárólagos, semleges, természetes. Ez bármilyen sérülékeny helyzetű csoportra igaz. Ha például tudatosan figyelünk arra, hogy a környezetünkben milyen az akadálymentesítés állapota, akkor nap mint nap találkozhatunk diszkriminációval. Ugyanezt figyelhetjük meg, ha a hétköznapi szexizmust ismeri fel valaki. Vannak olyan védett tulajdonságok, amelyek egy egész életen át elkísérnek minket (például etnikai hovatartozás, fogyatékosság stb.). Ebben az esetben a hétköznapi tapasztalataink is teljesen eltérőek lehetnek a világról.
 
Mit tehetünk ellene?
Ez fontos kérdés, hiszen a bíróságok alapvetően erre hivatottak és a szükséges eszközökkel is rendelkeznek. Kérdés, hogy a korábban említett szervezeti kultúra mennyire rontja le ennek a jogterületnek a hatékonyságát. A gyűlölet-bűncselekményeknél például elképesztő méreteket ölt a szabályozás célját lerontó jogalkalmazás.
Nagy lehetőséget látok a bírói hozzáállás és szemléletfejlesztés kérdésében. Fontos a jogászképzés, amit hivatásszerűen művelek, illetve az ilyen jellegű képzések is, ahol olyan kérdések és információk merülnek fel, amit a résztvevők továbbadhatnak saját kollégáiknak. Ezáltal nemcsak járatosabbak lesznek, hanem újfajta érzékenységük és elkötelezettségük alakul ki a témával kapcsolatban.
 
 
 
 
Dr. Demjén Péter - az Észak-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium kollégiumvezetője
 
Mennyire tartja hasznosnak a tréninget?
Hasznosnak tartom, hiszen egy olyan általános jellegű tájékoztatást kapunk, amely konkrét jogszabályi háttérre - a magyar joganyagra illetve az Uniós háttérjogra és eseti döntésekre – épül. Meggyőződésem, hogy a bírák látókörének a szélesítése mindig a javukra válik.
Másrészt olyan kérdésekről van szó, amelyek a mindennapi bíráskodásban is felmerülhetnek. A szakmai tájékozottságot ebben a kérdéskörben is fontosnak tartom.
 
Tapasztalt korábban olyan helyzetet, ahol sérült az egyenlő bánásmód követelménye?
Saját berkeinken belül találkoztam szegregációs perekkel. A személyes tapasztalatom az volt, hogy ezekben az ügyekben a bírák nagyon felelősségteljesen kezelték az élet által felvetett problémákat. Úgy gondolom, hogy a bírói hivatáshoz hozzátartozik az a pártatlanság és függetlenség, amely ezen kérdéseknek az alapja. Ugyanakkor a szakmai tudás folyamatosan fejleszthető.
 
 
Budapest, 2015. április 16.