"Három és fél éve gyűjtöm a témába vágó tudományos munkákat"

Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke Székhelyi Mailáth György országbíró emlékére 2014. július 17-én két tagozatban (joghallgatói, bírósági dolgozó) és négy szekcióban (polgári, büntető, közjogi, általános bírósági) hirdetett tudományos pályázatot. A felhívásra összesen 51 színvonalas pályamű érkezett, amelyeket szekciónként külön joghallgatói és bírósági dolgozói tagozatban is díjaztak. 
 
A pályázat nyerteseivel készült interjúsorozatunk első állomásaként dr. Virág Csabát, az Országos Bírósági Hivatal beosztott bíráját kérdeztük a díjazott dolgozatáról.
 
 
 Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke által meghirdetett Mailáth György tudományos pályázatra benyújtott nyertes pályázatát „Féluralom vagy hivatalbóliság – a cél határozza meg az eszközt?” címmel írta. Hogyan foglalná össze annak tartalmát, főbb megállapításait?
Dolgozatomban a felek rendelkezési jogának hatókörét és azzal összefüggésben a bíróság hivatalbóli cselekményeinek dogmatikai kérdéseit vizsgáltam. Ebben bemutattam a szakirodalom e tárgyban született munkáit és azok vizsgálati szempontjait. A pályaműben két olyan kérdéskör is volt, amelyet eddig a tudományos szakirodalom még nem vizsgált:
- az egyik a féluralom és a per szerkezeti kérdéseinek – ezen belül kiemelten a tárgyi joghoz kötöttségének – vizsgálata;
- a másik a bíróság jogértelmező tevékenységének szélsőértékeként megnyilatkozó a bírói jogalkotás szerepe a féluralom és a hivatalbóliság eljárási kérdéseiben.
 
Mennyire áll közel bírósági munkájához (vagy tanulmányaihoz) a választott téma? Miért pont erre esett a választása?
A választott témám nagyon szorosan kötődik a polgári peres ügyszakban dolgozó bírák munkájához, és a tárgyalások során ez folyamatos aktualitással bír, mégha nem is ezen az absztrakt elméleti formában nyilatkozik meg. Jelenlegi munkaköröm az új Pp. kodifikációjához köthető, tehát ehhez is szervesen kapcsolódik a téma, hiszen az új perrendtartás koncepciójában is megjelenik a bíróság anyagi pervezetésének új fogalma és tartalma. Ebben a kérdéskörben egyébként is jelentékeny tudományos kodifikációs vita folyik, ahol markánsan ellentétes álláspontok fogalmazódnak meg. Szóval aktuális és bírói szemmel izgalmas kérdést tárgyal a dolgozat.
 
Egy komplex tudományos anyag elkészítése bizonyára időigényes elfoglaltság. Mennyi idő alatt készült el a pályamű?
Magát a dolgozatot egy hét alatt írtam meg esténként és hétvégen. Ha kétszer ennyi időm lett volna, minden bizonnyal elégedettebb lennék, azonban most csak ennyi időt tudtam erre fordítani. Ugyanakkor a dolgozat alapjául szolgáló anyagokat immár három és fél éve gyűjtöm. A 25 oldalas munkámban közel 100 forrást hivatkozom, amelyeket a készülő PhD dolgozatomhoz olvastam el. Külön csak ezek megismerésére több hónapos munkára lett volna szükség. A kutatás és a rendszerezés után maga az írás a legrövidebb rész.  
 
Az OBH által díjazott művek megtekinthetők a www.birosag.hu oldalon. Utólag beleolvasott a többi munkába is? 
Eddig csak egy dolgozatba volt időm beleolvasni, amely a munkámhoz, a Pp. kodifikációs tevékenységhez kapcsolódott. Ezt a „Kisértékű perek – a gyorsabb jobb?” című pályázatot dr. Szabados János bíró úr írta. Remélem, hogy lesz időm és lehetőségem a többi dolgozatot is elolvasni. 
 
Indult már korábban is tudományos pályázaton? 
Eddig még nem, a Mailáth-pályázat volt az első. 
 
Mennyire tartja fontosnak a tudományos pályázatokat? Az egyes dolgozatokban foglalt megállapítások mennyiben lehetnek hatással a jogalkalmazási gyakorlatra vagy közvetett módon a jogalkotásra?
Meggyőződésem, hogy minden tudományos munka alapvető mozgatója az a kíváncsiság, hogy új területeket ismerjünk meg, mások által meg nem vizsgált kérdéseket kutassunk. A tudós és alkotó beállítottságú emberek természetszerűleg nyitottak mások kutatásaira és új eredményeire, mert a tudomány, akár az élő bírói gyakorlat, ezen kis hozzáadott kockákból épül. 
Ha nyitott, tudós emberek kerülnek jogalkotási, döntéshozatali pozícióba, akkor ezen munkáknak, pályázatoknak felbecsülhetetlen hozadéka lehet. Az eljárásjog tudománya kifejezetten olyan terület, ahol a gyakorlati bírói tapasztalat ötvözve a dogmatikai elméletekkel, egyedülálló és teljesen új gondolatokat, intézményeket hozhat. A bírói munka elmélyültségét és sebességét is jelentősen tudja javítani a tudományos elmélyülés. Ezért sem hiszek az ítélkezési és a tudományos munkát elválasztó kritikai élű elméletekben. Az én bírói példaképeim mind jelentékeny elméleti, tudományos munkát folytattak a magas színvonalú, újító judikatúrájuk mellett. Engem ez arra a meggyőződésre vezetett, hogy ez a kapcsolat nem véletlen egybeesés.
 
Budapest, 2015. február 3.