Kétnyelvű videokonferenciák a bírósági eljárásokban - interjú dr. Balogh Katalinnal, az AVIDICUS projekt kutatójával

Számos országban élnek már a kétnyelvű videokonferencia lehetőségével a bírósági eljárások során, azonban ez még csak a perek egy-egy mozzanatára, részcselekményekre korlátozódik. A tapasztalatok szerint az eljárás szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a tolmács a bíróval vagy a féllel tartózkodik egy helyiségben, a hangsúly sokkal inkább azon van, hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani a képzésre, magának a meghallgatási technikának az oktatására – mondta dr. Balogh Katalin a Leuveni Egyetem tanára, az AVIDICUS projekt kutatója.

-Milyen létjogosultsága van a kétnyelvű videokonferenciának a a bírósági eljárásokban?
- Az AVIDICUS projekt során – mely több országot vont a kutatás  körébe - azt tapasztaltuk, hogy mindenki azt tartotta a legjobb megoldásnak, ha az eljárásban érintettek valamennyien egy helyen lehetnek, de szükség esetén teljesen elfogadottnak ítélték ezt a megoldást.

- Legyen szó akár egy teljes bírósági eljárásról?
- Nem. Még Hollandiában sem, ahol a legnagyobb tapasztalattal rendelkeznek a kétnyelvű videokonferenciákat illetően. Egy-egy eljárási cselekményről, meghallgatásról lehet csak szó. A hatóságok részéről is eltérő a hozzáállás, országtól függetlenül. A rendőrök például kifejezetten ragaszkodtak ahhoz, hogy az első meghallgatáson személyesen jelen legyenek, elutasítóak voltak e tekintetben, míg a bírók, ügyvédek és ügyészek úgy nyilatkoztak, hogy elfogadható számukra ez a technika, ha a meghallgatott személlyel annak az érzését tudták kelteni, hogy szemkontaktust tudnak létesíteni. Mégha ez videókonferencián keresztül szinte lehetetlen kihívás is.

-A kétnyelvű videokonferenciákról szóló előadásában említette, hogy a tolmácsok teljesen más helyszínen tartózkodhatnak, mint az eljárásban meghallgatott személy. Tud olyan esetről, amikor ebből probléma, nehézség származott?
- Előfordult például, hogy egymás szavába vágtak, így a tolmács adott esetben még nem fejezete be a fordítást, de a meghallgatott fél már belekezdett a válaszba. De ezek csak technikai jellegű problémák, amelyek áthidalhatók.

- A bíró vagy a meghallgatni kívánt fél határozhatja meg, hogy kivel legyen egy helyen a tolmács? Az eljárás szempontjából van ennek jelentősége?
- Az eljárás, a bizonyítás szempontjából nincs jelentősége, a bíró, illetve a felek személyétől függ, hogy személy szerint ki melyik megoldást tartja a számára megfelelőbbnek. Országonként, és bíránként eltérő, nincs egységes gyakorlat. Hollandiában például kifejezetten azt kérik a bírák, hogy a tolmács menjen a  büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott személyhez, hogy legalább a tolmács üljön az elítélt mellett. A tárgyalás során pedig lehalkítják a tolmácsot, hogy suttogó tolmácsolásával ne zavarja a kihallgatást.Belgiumban ugyanakkor a bírók ragaszkodnak ahhoz, hogy a tolmács mellettük legyen. Országtól, tárgyalási kultúrától, és a bizalomtól függ.

- Ez utóbbi hogyan értendő?
- Kérdés, hogy mennyire bíznak a jogi tolmácsban. Hollandiában a tolmácsoknak van egy jegyzékük, ahova csak az kerülhet be, aki a szigorú kritériumoknak megfelel, és a megfelelô képesítésben részesült. Belgiumban ugyanakkor nem kell bizonyítani, hogy valaki valóban tolmács, elég ha csak azt mondja magáról.

- Vannak új irányok a kétnyelvű meghallgatások során? Milyen területeken lehet fejleszteni a rendszert?
- A következő, legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy egységes képzést kell szervezni a tolmácsoknak, valamint az eljárásokban érintett bíráknak és ügyészeknek is. Akár közös továbbképzés (azaz joint training) formájában, amin mind a jogászok mind pedig a tolmácsok közösen vennének részt. Sokkal elfogadóbbak és bátrabbak lennének, ha tudnák hogyan is zajlik ez a folyamat. Jelenleg ugyanis senkit nem oktatnak a technikai megoldásokra. Magyarországon például jelen van egy technikus a meghallgatáskor, de Hollandiában még csak az épületben sem tartózkodik a technikai személyzet. Ha valami probléma merül fel, úgy meg kell ismételni a videokonferenciát.

Kis lépésekben előrehaladva kell fejleszteni a kétnyelvű videokonferenciát, hogy a jövőben széles körben elterjedtté válhasson.

Budapest, 2015. december 1.