"Magyarország a technikai felszereltséget illetően csak egy lépésre áll az észtországi szinttől" - interjú Dr. Gyarmathy Judittal és dr. Fazekas Sándorral

A távmeghallgatást, a bírósági kép – és hangrögzítést előkészítő projektszervezet a múlt év őszétől folyamatosan tanulmányozza más európai országok már bevezetett gyakorlatait. Az első út tapasztalatairól és a várható változások ütemezéséről kérdeztük Dr. Gyarmathy Juditot, az Országos Bírósági Hivatal elnökhelyettesét, a TTKH projektszervezet vezetőjét és a program szakmai vezetőjét, Dr. Fazekas Sándort, a Fővárosi Törvényszék elnökét, akiknek az első útja a volt szovjet köztársaságba, Észtországba vezetett.

-    Miért pont Észtországot választották referenciának?

Dr. Gyarmathy Judit: Észtország az 1990-es évek elején lezajlott rendszerváltás óta  előtérbe helyezte az informatikai fejlesztéseket. Példaszerű az, ahogyan az elektronikus eszközöket, alkalmazásokat a közigazgatásban vagy az igazságszolgáltatásban használják.

-    Nem túl távoli példa nekünk, Magyarországon, egy félig digitalizált országnak?

Dr. Gyarmathy Judit: Ahhoz képest, hogy mekkorának képzeljük a különbséget, az nem is olyan nagy. Látva az ottani fejlesztéseket, a benyomásunk az volt, hogy Magyarország a technikai felszereltséget illetően csak egy lépésre áll az észtországi szinttől. Észtország azért jár előbb, mert az adatvédelmi szabályok kevésbé szigorúak. Ott könnyebben összekapcsolhatók a különféle rendszerek. Az egyablakos rendszer még a bíróságokon is megvalósulhatott.  Ha egy bírósági eljárásban egy olyan adatra van szükség, amelyet állami szervezet kezel, akkor a bíróság egy gombnyomással be tudja azt szerezni.

-    Mit tapasztaltak az észtországi útjukon?

Dr. Fazekas Sándor: Például azt, hogy az invesztíció, a fejlesztésre költött pénz nagyságrendje nagyon fontos tényező. Egy volt szocialista ország messzebbről indul, mint mondjuk Spanyolország vagy Ausztria.

-    Minden fajta ügyre kiterjesztették a távmeghallgatást, illetve a kép- és hangrögzítést?

Dr. Gyarmathy Judit: Az észtek esetében a hangrögzítésről beszélhetünk, a képet nem tartják fontosnak. A hangrögzítés valamennyi ügyben működik, egy internet-alapú szoftver segítségével valamennyi bírósági tárgyalást rögzítik, majd utána a saját bírósági elektronikus rendszerükben tárolják, amely rendszerhez az ügyfelek is hozzáférhetnek. Természetesen a saját ügyeikkel kapcsolatos anyagokat érhetik el külön jelszó használatával. A távmeghallgatás pedig az ügyek azon részében merül fel, ahol erre egyáltalán szükség van, mert egy távoli helyen lévő terhelt, tanút kell meghallgatni. Tehát nem minden ügyben.

-    Lehet Skype-on keresztül válni Észtországban?

Dr. Fazekas Sándor: Ha a távmeghallgatás szükségessé válik, mert az egyik fél, mondjuk, Berlinben él, viszont szeretnék előrelendíteni az eljárást, akkor nincsen akadálya. Nincsenek korlátok, hogy polgári vagy büntető ügyben mikor alkalmazható. Azt kell látni, hogy nem a távtárgyalások nyernek teret a bírósági tárgyalás során, hanem az eljárásnak van egy olyan stádiuma, vagy egy olyan eljárási résztvevője, aki a távolléte miatt nem tud a tárgyalóteremben megjelenni. Ettől függetlenül a tárgyalóteremben zajlik a tárgyalás, és a tárgyalóteremben a klasszikus eljárási cselekmények ugyanúgy végbemennek, mint más országban. A költségek kímélése és az idő-tényezővel való helyes gazdálkodás érdekében, az eljárás gyorsítása miatt veszik igénybe ezt a megoldást. Ez egy technikai eszköz, egy eljárásjogi eszköz. Számunkra meggyőző volt. Láttunk például menekültügyi távmeghallgatást, amelyben a delegáció tagjainak az volt a véleménye, hogy a közvetlenség maradéktalanul biztosított volt. A kommunikáció verbális és képi megjelenítése biztosított volt.  Az eljárás alá vont személy pontosan látta a védőjét, látta a tolmácsokat, látta az eljáró tanács tagjait…

-    A védője és a tolmácsa is ott volt, ahol ő volt?

Dr. Fazekas Sándor: Ez a mozzanat nekünk is feltűnő sajátosság volt. Nem, nem voltak jelen, hanem a tárgyaló bírák termében voltak. A magyar jogi szabályozás jelen pillanatban azt a metodológiát követi, hogy a kirendelt védő legyen a meghallgatottal fizikailag egy légtérben. De lám, van olyan példa, ami azt igazolja, hogy a törvényesség attól még nem kérdőjeleződik meg, hogy nincsenek egy légtérben. Az eljárás alá vont ezt természetesnek vette. Egyébként pedig az egymással való kommunikáció – annak dacára, hogy két nyelvből kellett fordítani, ami tovább nehezítette az eljárási szituációt, ami egyébként egy légtérben zajló meghallgatás során sem könnyű - ennek ellenére szépen megvalósult.

-    Milyen megoldandó problémákat találtak?

-    Dr. Gyarmathy Judit: Kulcskérdés a címkézés, azaz a hang- vagy képfelvétel visszakereshetőségének a biztosítása egy szójegyzék segítségével. Ennek segítségével tud a hangfelvétel alapján a másodfok felkészülni. Nagyon fontos, hogy az igazságügyi alkalmazottak jól tudjanak kulcsszavakat alkalmazni. Észtországban ők, a bírók segítői végzik ezt a munkát.

-    Mit tudtak meg arról a kulturális váltásról, amely a papíralapú munka és az elektronikus munkavégzés között lezajlott? A bírók könnyedén elfogadták az új rendszert vagy, mondjuk, lassítani kellett a bevezetésén, hogy kisebb legyen az ellenállás?

Dr. Fazekas Sándor: Minden országból, amellyel foglalkoztunk, azt a visszajelzést kaptuk, hogy volt ellenállás. Észtországban is. Ezt tudomásul kell venni. Van egy rutin, egy gyakorlat, ami a papír-alapú ügyintézéshez kapcsolódik. A jogászok ezen szocializálódtak. Az ellenérzések eloszlatása érdekében a váltás hasznát kell bemutatni, az előnyeit, a gyorsaságát, a rentábilis jellegét, azt, hogy mennyire megkönnyíti a munkát. Az észteknél azért nem volt végül is komoly az ellenállás, mert társadalmi akarat volt, hogy elmozduljanak az internet alapú állami szolgáltatások felé. Inkább arról beszéltek, mennyire büszkék, hogy akár az Egyesült Államokból is hozzájuk érkeznek bizonyos dolgokról példát venni.

-    Aki harminc felett van, az még könyveken, szövegeken és papír alapú kommunikáción nőtt fel. Ha komolyan meg akarunk állapodni egymás között, a mai napig papírt írunk róla. Azt gondoljuk, egy szövegben kevéssé vesznek el fontos dolgok. Kulturális konzervativizmus, ha az ember idegenkedik a digitálisan rögzített, hangalapú jegyzőkönyvtől?

Dr. Fazekas Sándor: Ez a megszokottság által táplált élmény. De az ügyek legnagyobb része kis súlyú. Az ilyen ügyek periratait is rövid ideig őrizzük. Ma hatalmas hangárakat bérlünk ki, hogy tároljuk e leiratokat, holott senki sem foglalkozik velük. A hangrögzítés kevesebb tárolási helyet igényel. A címkézéssel könnyebben kereshetővé válik. A nagy ügyekben Észtországban is készítenek kivonatokat, hiszen nyilvánvaló, hogy egy 20-30-50 határnapot magába ölelő tárgyalási folyamot nehezebb pusztán a rögzített hangok alapján kereshetővé tenni. Észtországban, másutt is a papír alapú információrögzítés a hang- vagy képrögzítés után is működik a bírói gyakorlatban, de inkább csak akkor, amikor előnyére válik az adott ügy kezelésének. Egy-két három határnapos ügyekben viszont a hangrögzítés vált mindennapossá.

-    Amikor magyar bírókkal beszélgetnek a lehetséges változásokról, mi érdekli őket a legjobban?

Dr. Fazekas Sándor: Tőlem a leggyakrabban a munka módszertanát kérdezik, a használhatóságot. Hogyan lehet felkészülni úgy, hogy a peranyag nem papíron van, hanem hangban? Szoktam mondani, hogy kétszeresen is megkönnyíti az életet: a hangot gyorsabban fel tudjuk dolgozni és szabadidős tevékenység során is készülhetünk, azaz mi választhatjuk meg, mikor és hogyan készülünk a tárgyalásra.

Dr. Gyarmathy Judit: Az észt kollegák megjegyezték, hogy a rendszer bevezetését követően megszűntek a jegyzőkönyvezéssel kapcsolatos ügyfél panaszok. Bővül tehát a transzparencia és erősödik a bírói integritás érzete az igazságszolgáltatás működtetése közben.

- Milyen időtávban gondolkodnak egyébként a hang- és képrögzítés bevezetése és a távmeghallgatás szélesebb körű alkalmazása ügyében?

Dr. Gyarmathy Judit: A projektszervezet egy tervezési folyamatot valósít meg. Azon dolgozunk, hogy a lehető legjobb megoldást vázoljuk fel. Ebbe beletartozik a műszaki háttértől a jogszabályi háttér kidolgozásáig minden, így a költségvetési vetületek végiggondolása is. A projektszervezet azt szeretné, ha 2017 elejére a távmeghallgatás szélesebb körben is lehetővé válna. A hang- és képrögzítésben pedig elindulna egy próbaprojekt. Az OBH projektszervezete a szükséges feltételrendszer egészét térképezi fel, ennek része az egyes országok gyakorlatának a tanulmányozása, amelyről ebben az interjúban beszéltünk.

Budapest, 2016. feburár 29.