„Más országok bírósági tapasztalatainak segítségével a saját rendszerünket is építhetjük.” - interjú Ante Zeljkoval

Idén alapította és adta át először az Országos Bírói Tanács a „A Magyar Igazságszolgáltatásért – Pro Iustitia Hungarorum” Plakettet a Bíróságok Napján. Az elismerést Ante Zeljko, a Horvát Köztársaság bírája kapta.

Ante Zeljko 1978-tól a Vukovári Városi Bíróság bírája, majd 1991-től elnöke volt. 1996 és 2007 között a Vukovári Megyei Bíróság elnökeként dolgozott. 2008-tól a Velika Gorica Megyei Bíróság bírája. 2004-től a Vukovári Bírói Klub elnöke. A Vukovári Megyei Bíróságon létrehozta az Áldozat - és Tanúsegítő Irodát. 1999-ben megszervezte egy háborús bűncselekmény tárgyalásának közvetlen, nyilvános internetes közvetítését. Ez idő alatt vette fel a kapcsolatot a Baranya Megyei Bíróság vezetésével és építette ki a szakmai együttműködést, amely mind a mai napig tart.  Évente több olyan szakmai konferenciát szervezett, amelyre a magyar kollégák is meghívást kaptak. Elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy a két megye bírái kölcsönösen megismerjék  egymás jogalkalmazási gyakorlatát.

Ante Zeljkot a bíróságok közötti kapcsolatok előnyeiről, és a horvát „jó gyakorlatokról” kérdeztük.

-    Hogyan és mikor került kapcsolatba a magyar bírósági szervezettel?
-    1999-ben szerveztünk egy nemzetközi szimpóziumot a bírósági médiatechnológia témájában Vukováron, és mivel ez egy nemzetközi rendezvény volt, úgy döntöttünk, hogy Magyarországról is hívunk résztvevőket. Így esett a választás az akkor még Baranya Megyei Bíróság elnökére.

-    Miért pont a Pécsi Törvényszékkel vették fel a kapcsolatot?
-    Az egyik döntő szempont a közelség volt. Emellett a feleségemmel többször jártunk a városban, és nagyon megtetszett. Így logikusnak tűnt a választás.

-    Miért tartja fontosnak a bíróságok nemzetközi együttműködését?
-    Az ilyen kapcsolatokon keresztül meg lehet ismerni más országok rendszerét. Az igazságszolgáltatás felépítése és működése országonként eltérő, de azért vannak közös pontok is. A különböző tapasztalatok feltérképezésével és esetleges hasznosításával pedig a saját rendszerünket is építhetjük, javíthatjuk.  

-    A magyar bíróságok megosztják egymással a „jó gyakorlatokat”.  Ez Horvátországban is működik? Ha igen, hogyan?
-    Igen, létezik hasonló nálunk is. Így például, amikor a Vukovári Bíróság elnökeként dolgoztam, minden évben megjelentettünk egy kiadványt, amelyben összegyűjtöttük a „jó gyakorlatokat”. Szerepeltek benne továbbá olyan tanulmányok is, amelyek nem kötődtek szigorúan a bírósági szakmához, inkább ismeretterjesztő jellegűek voltak, de úgy gondoltuk, hogy ezeket is jó megismerni. Ezek mellett a bíróságunk teljes tevékenységéről is információkat adtunk.

-    Az Ön által vezetett Vukovári Bírói Clubban is megbeszélik a tapasztalatokat, a különböző problémákat?
-    A bírói club létrehozásának is ez volt az egyik alapvető célja. Teret szerettem volna adni egy olyan lehetőségnek, hogy a közvetlenül a bíróságokhoz kapcsolódó jogi témákon kívül a tagok egyéb kérdéseket is megbeszélhessenek, tapasztalatot cserélhessenek.

-    Az Ön által létrehozott Áldozat- és Tanúvédelmi Irodának mi a feladata? Kiknek és milyen támogatást nyújt?
-    Az irodát akkor hoztuk létre, amikor a bíróságnak nagyon sok háborús bűncselekményhez kapcsolódó ügye volt. Mi bírók is közvetlenül találkoztunk azoknak az áldozatoknak a problémáival, akik ezekben az ügyekben a bíróság elé kellett, hogy járuljanak. A hivatalt elég gyorsan – körülbelül fél év alatt hoztuk létre, és a bíróságon biztosítottunk neki helyet. Először önkénteseket toboroztunk, akiknek egy képzést nyújtottunk. Mostanra azonban már több olyan tagja is van ennek az irodának, aki nem önkéntesként, hanem a bíróság tagjaként tevékenykedik. Az pedig, hogy az Igazságügyi Minisztérium később a nálunk felállított hivatalt vette mintául a többi bíróságon létrehozandó hasonló intézményhez, azt mutatja, hogy jó utat kezdtünk el bejárni.

-    Égető kérdés az utóbbi időben, hogy milyen legyen a kapcsolat a bíróságok és a média között? Milyen információkat, hogyan tárjanak a nyilvánosság elé úgy, hogy az ne sértse senki személyiségi jogait, de a közvélemény kíváncsiságét is kielégítse. Ez hogyan működik Horvátországban, Vukováron? Van-e erre egy kialakult, jó gyakorlat?
-    Nálunk is az volt az alapvető kérdés, ami a laikusokban is felmerül: melyek azok az információk, amelyekre kíváncsi a társadalom? A kiindulópont tehát az volt, hogy az emberek számára érdekes tájékoztatást nyújtsunk. Ennek megfelelően olyan kapcsolatot igyekeztünk – igyekszünk kialakítani a médiával, amely nyitott, de emellett figyelembe veszi az érintettek érdekeit is.

-    Sikerült megtalálni az egyensúlyt?
-    Mindig azt tekintjük a legfontosabbnak, hogy megfelelő időben és megfelelő módon reagáljunk az adott helyzetre. Igyekszünk megtalálni azt a középutat, hogy megfelelően kiszolgáljuk a média igényeit, de természetesen tiszteletben tartsuk az áldozatok, illetve az egyéb résztvevők jogait.

-    Végül, de nem utolsó sorban gratulálok a kitüntetéséhez!  Mit jelent az Ön számára, hogy az idén alapított „A Magyar Igazságszolgáltatásért – Pro Iustitia Hungarorum” Plakettet Önnek ítélték oda először?
-    Nagyon kellemes meglepetés volt! Nemrég küldtem egy üzenetet a feleségemnek, hogy ez még mindig olyan hihetetlen dolog számomra!

Budapest, 2014. július 18.