Mérhető-e a bírák teljesítménye? – Sajtótájékoztató a Fővárosi Törvényszéken

A bírósági vezetőknek nem lehetősége, hanem jogszabályokban rögzített kötelezettsége a bírák teljesítményének mérése és ellenőrzése - mondta dr. Fazekas Sándor a Fővárosi Törvényszék 2017. április 26-án tartott sajtótájékoztatóján. Dr. Póta Péter, a törvényszék szóvivője a fiatalkorú elkövetőkkel kapcsolatos büntetőügyek tapasztalatait ismertette a sajtó jelenlévő képviselőivel.
Minden demokratikus jogállamban szervezetileg és egyedi döntéseik tekintetében is függetlenek a bírák, ennek garanciáit Magyarországon az Alaptörvény teremti meg. A bírósági szervezet a másik két - a törvényhozói és a végrehajtói - hatalmi ágtól elkülönült szervezet, a bíró pedig egyedi döntésében érinthetetlen, ügydöntő határozatának tartalmát nem befolyásolhatja semmi. Ezt nemcsak az Alaptörvény, hanem a bírósági szervezeti törvény és a bírák jogállásáról szóló törvény is egyértelműen deklarálja – hangsúlyozta bevezetőjében dr. Fazekas Sándor, a Fővárosi Törvényszék elnöke. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a bírák munkája ne lenne ellenőrizhető, figyelemmel kísérhető.
A hatályos jogszabályok értelmében nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is a bírák teljesítményének ellenőrzése és mérése. A bírósági szervezeti törvény - amely kétharmados törvény - az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökei számára számos kötelezettséget ró ebben a körben. A bírósági elnökök kötelesek garantálni az eljárási határidők és az ügyviteli szabályok betartását. Ezen túlmenően a szervezeti törvény azt is tartalmazza, hogy a bíróságok vezetőinek évente egyszer összbírói értekezleten kell számot adniuk a bíróságok működéséről, ahol az egyes bíróságok és a bírák teljesítményéről is be kell számolni - részben a mennyiségi, részben pedig az ítélkezés minőségi mutatói alapján. A mennyiségi mutatókat elsősorban a tárgyalási napok, a kitűzött és a befejezett ügyek száma, az eljárási határidők megtartása jelzik. A minőségi mutatók vizsgálatával pedig az mutatható ki, hogy az egyes bírákra vonatkozóan és az érintett szervezeti egységben hogyan alakul az ítélkezés megalapozottsága és törvényessége. Ezt a fellebbviteli ügyszakból visszaérkezett ügyek mutatják: milyen arányban változtatta meg, illetve helyezte hatályon kívül a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot. Ezek a vizsgálatok függetlenek az egyedi bírói döntés szabadságától, mindig utánkövetésről van szó, a már meghozott döntések mennyiségi és minőségi mutatóit vizsgálják a törvényszéki elnökök.
A másik, szintén kétharmados jogszabály - a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény - is számos, a bírákra vonatkozó kötelezettséget fogalmaz meg. Ez a jogszabály rögzíti többek között, hogy a bírák az ügy munkaigényessége és egyéb szempontok alapján kötelesek az ügyeket ésszerű határidőn belül befejezni, kötelesek a tárgyalási napokat meghatározni és a tárgyalási napok kihasználtságát biztosítani, valamint egyéb módon is kötelesek biztosítani az eljárás időszerűségét, a hatékony pervitelt.
Ezekben a magas szintű jogszabályokban megfogalmazott kötelezettségeket bontja le és teszi a mindennapi gyakorlatban alkalmazhatóvá az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének a bíróságok igazgatásáról szóló szabályzata. A szabályzat megalkotására a bírósági szervezeti törvény hatalmazta fel az OBH elnökét, a szabályzat 2015. novemberi hatályba lépését közel egy éves előkészítő munka előzte meg, a bírói kar széles körű véleményezési lehetőségének megteremtésével. A szabályzat meghatározza a bírósági elnökök kötelezettségeit és az ellenőrzési területeket. Ezek a területek: az ügyek előkészítő szakaszában megtett intézkedések időszerűsége, a soronkívüliség szabályainak betartása, az évente megtartandó tárgyalási napok száma és a tárgyalási napok kihasználtsága. Értékelni kell a bírák éves teljesítményét is, ez az összbírói beszámolónak mindig része, emellett vizsgálni kell a bírák fegyelmét az írásba foglalási kötelezettség teljesítése tekintetében. 
A szabályzat meghatározza azt is, hogy milyen eszközei vannak a bírósági vezetőknek akkor, ha mulasztást tapasztalnak a fentiek betartása terén. Az első jogi lehetőség, hogy jelentést szerezzen be a vezető a bírótól, amennyiben azt tapasztalja, hogy az eljárás elhúzódása felróható a bírónak. A beszerzett jelentés alapján a bíróság elnöke több igazgatási intézkedést tehet: a bíróval való személyes konzultáción túl, amelyben felhívja a bíró figyelmét a mulasztásra, dönthet arról, hogy megvonja a munkahelyen kívüli munkavégzés lehetőségét, de határozhat úgy is, hogy fegyelmi eljárást indít a bíróval szemben. Ezen túlmenően, ha a bírósági vezető azt állapítja meg, hogy a bíró tevékenységében szakmai alapú mulasztások ismétlődnek, elrendelheti a bíró soron kívüli vizsgálatát, amelynek végeredményeként megállapítható, hogy a bíró alkalmas-e a feladatának ellátására vagy sem. A bíróvizsgálatra vonatkozó szabályokat a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény külön fejezetben rögzíti.
A fenti jogi háttérből levezetve a bírósági vezetőknek kötelezettsége a bírák teljesítményének mérése és ellenőrzése. A törvényszék elnöke utalt dr. Fleck Zoltán jogszociológus, tanszékvezető egyetemi tanár kétkötetes tanulmányára, amelyben definiálta, hogy a függetlenség és a számonkérhetőség a bíróságok működésében nem két egymással szemben álló, hanem egymást kölcsönösen kiegészítő jogi kategóriák. „Az ítélkezés csak és kizárólag a függetlenség szem előtt tartásával vizsgálható, teljesítményként mérhető... Így az eljárás időtartamának hossza, a panaszok száma, elintézésük időtartama, az ítélkezési gyakorlat egységessége. Egy szervezet hatékony működése megfelelő követelményrendszer nélkül nem valósítható meg, de nem is igazán kérhető számon ennek hiányában. A teljesítmény egyik fontos paramétere az ügyek ésszerű időn belüli befejezése” - idézte dr. Fazekas Sándor dr. Fleck Zoltánt, utalva arra, hogy a jogtudomány is hosszú évek óta vizsgálja azt a kérdéskört, hogy a bírói függetlenség és a bírói tevékenység mindennapi ellenőrzése, mérése hogyan fér meg egymással.
A törvényszék elnöke kiemelte, hogy a bíráknak és a bíróságoknak a társadalmi elvárásoknak is meg kell felelniük. Ez az elvárás egyszerűen definiálható: az ügyek fejeződjenek be rövid határidőn belül és magas szakmai színvonalon. Ezt az elvárást az utóbbi évek jogalkotása is igyekszik követni. Példaként említette a kisértékű perek, a vádhalasztás vagy a bíróság elé állítás jogintézményének bevezetését. A bírósági vezetők pedig tételes ellenőrzési kötelezettségük teljesítésével nemcsak a jogszabályi kötelezettségüknek, hanem a társadalmi elvárásoknak is eleget tesznek – mutatott rá Fazekas Sándor.
Végezetül a törvényszék elnöke reagált a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon dolgozó bírák teljesítményértékelésével a sajtóban nemrégiben megjelentekre. Elmondta, hogy 2015-ben és 2016-ban a civilisztikai szakágban, ahová a munkaügyi szakág is tartozik, a bírák havonta átlagosan 20-22 peres befejezést értek el. Ez volt az átlagos teljesítmény – ami nem elvárás volt, hanem utánkövetéssel megállapított szám. A munkaügyi ügyszakban ugyanez az átlag csupán 12 volt. Ennek alapján a munkaügyi bíróság elnöke köteles volt összevetni az egyéni bírói teljesítményeket, hiszen a számok alapján meg kellett vizsgálni, hogy emögött objektív okok állnak, vagy valamilyen mulasztásra vezethető vissza az adat. 
A Fővárosi Törvényszék elnöke 2017. április 20-án hívta össze a kerületi bíróságok elnökeit és a kollégiumok vezetőit, ahol a jövőre nézve meghatározták a bírák teljesítmény-ellenőrzésének ütemezését annak érdekében, hogy az mindenki számára átlátható legyen. A bírák teljesítményét negyedévente utólagosan kell ellenőrizni. Az ellenőrzés trendet vizsgál, az adatokból az ügyek kitűzöttségére és befejezettségére vonatkozóan lehet levonni következtetéseket. Abban az esetben, ha a bírósági vezető mulasztásra utaló körülményeket tapasztal és az érintett bíróval folytatott egyéni elbeszélgetés nem vezet eredményre, a bíróság elnökének jogosultsága és kötelezettsége vizsgálni, hogy van-e szubjektív oka az eljárások elhúzódásának. Mindez semmilyen összefüggésben nincs az egyedi döntés tartalmi elbírálásával, adminisztratív ellenőrzési mechanizmus – hangsúlyozta Fazekas Sándor.
Dr. Póta Péter, a Fővárosi Törvényszék sajtószóvivője elmondta, hogy az elmúlt években két jelentős változás történt a fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó büntető igazságszolgáltatásban: a fiatalkorúak büntetőügyeiben 2011. szeptember 1-el megszűnt a kizárólagos illetékesség (a fiatalkorúak büntetőbírósága), valamint 2013. július 1-től kezdődően bizonyos bűncselekmények elkövetéséért a 12. életévét betöltött elkövető is büntethető. A büntetőjogi felelősség megállapításának alapja az életkor, a beszámítási képesség és a belátási képesség, amelynek orvosszakértői vizsgálata minden esetben kötelező.
A Fővárosi Törvényszék tapasztalatait összegezve a szóvivő kiemelte, hogy a törvényszék illetékességi területén működő kerületi bíróságokon 2012 és 2016 között összességében alig több mint 1000 fiatalkorú ellen nyújtott be vádat az ügyészség. 2012 és 2015 között folyamatosan csökkent a fiatalkorúak ellen indult büntető eljárások száma: míg 2012-ben több mint 270, addig 2015-ben alig több mint 130 fiatalkorú ült a vádlottak padján. 2016-ban némi emelkedés mutatkozott: közel 190 fiatalkorú ellen emelt vádat az illetékes ügyészség.
A 2013-as jogszabályváltozás után - a büntethetőség korhatárának leszállítását követően - egyetlen évben, 2016-ban folyt olyan büntetőeljárás a Fővárosi Törvényszék illetékességi területéhez tartozó bíróságokon, ahol a vádlott nem töltötte be a 14. életévét. 2016-ban 2 ilyen ügyben járt el a bíróság.
A törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyekben 2012 és 2016 között összesen 9 fiatalkorú állt bíróság előtt: 2012-ben 3, 2015-ben 3, 2016-ban szintén 3. Az elkövetők között nem volt 12 és 14 év közötti fiatalkorú. Sajnálatos, hogy 2017 első negyedévében már 9 fiatalkorú ellen emeltek vádat – ismertette a szóvivő.
A kerületi bíróságokon 2012 és 2016 között legtöbbször rablás miatt folyt eljárás fiatalkorú elkövetők ellen. Ezt követte a lopás, a garázdaság, a testi sértés és zsarolás, majd a rongálás, a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak, illetve a kábítószeres cselekmények. Emellett előfordult vádemelés hamis vád és kerítés bűncselekménye miatt is. A bűnösséget a 2012 és 2016 között érkezett kerületi ügyekben 72,36%-ban állapították meg a bírák, s az ügyek 0,81%-a zárult felmentéssel. A többi eljárást egyéb módon fejezték be: például az eljárás megszüntetésével, egyesítéssel, felfüggesztéssel.
A törvényszéken 2012 és 2016 között fiatalkorúakkal szemben indult büntetőügyekben életveszélyt okozó testi sértés és szexuális erőszak bűntette miatt emelt vádat az ügyészség. Emberölés és minősített emberölés miatt 2012-ben volt vádemelés, ezt követően 2015-ben egy esetben közfeladatot ellátó személy sérelmére elkövetett emberölés miatt emelt vádat az ügyész. Valamennyi vádlottat bűnösnek mondta ki a törvényszék. 2016-ban két elkövető rablás bűntette miatt állt bíróság előtt.
A szóvivő kiemelte, hogy a fiatalkorú elkövetőknél a jogszabály elsősorban nevelési célt fogalmaz meg, melynek nemcsak a szankciók kiválasztása és végrehajtása során, hanem az egész büntető eljárás során érvényesülnie kell. Alapvető, hogy a fiatalkorúakkal szemben az intézkedések alkalmazását kell előtérbe helyezni, büntetés kiszabására akkor kerülhet sor, ha az intézkedés nem célravezető.
A fiatalkorúak előzetes letartóztatására is speciális szabályok vonatkoznak: csak akkor van helye, ha az a bűncselekmény különös tárgyi súlya miatt szükséges, és a letartóztatás maximális időtartama is rövidebb, mint a felnőttkorú terhelteknél, az elrendelésétől számított legfeljebb két évig tarthat.
Az ügyészség a Fővárosi Törvényszék illetékességi területén 2015-ben 48 fiatalkorú terhelt letartóztatásának elrendelésére tett indítványt, ebből 33 gyanúsított került előzetes letartóztatásba. Az ügyészi indítvánnyal szemben 12-en kerültek házi őrizetbe, 3 fiatalkorút szabadlábra helyezett a bíróság. 14 év alatti terhelt egyetlen ügyben szerepelt, ő előzetes letartóztatásba került.
Az ügyészek 2016-ban 40 fiatalkorú terhelt letartóztatásának elrendelésére tettek indítványt, ebből 27 gyanúsított került letartóztatásba, 7 házi őrizetbe, 3-al szemben lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el a bíróság, míg 3 fő szabadlábra került. 14 év alatti terhelt 2 fő volt, mindketten javítóintézetbe kerültek előzetes letartóztatásba – ismertette az elmúlt két év statisztikai adatait a szóvivő.