"Nem vagyok befolyásolható" - interjút készített a Népszava az OBH elnökével

Handó Tünde szerint a bíróság előtt nincsenek politikai ügyek, csak jogviták. Az Országos Bírósági Hivatal elnöke állítja, a nemzetközi bírálatok középpontjában álló ügyáthelyezés a bíróságok tehermentesítését szolgálja és az ügyeket amúgy sem ő veszi el egy bíróságtól és teszi át egy másikra. Szájer József fideszes EP-képviselő felesége úgy véli, sosem adott alkalmat arra, hogy bárki is megkérdőjelezze a függetlenségét és a pártatlanságát.

- Az Európai Bizottság is magyarázatot vár a kormánytól az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének ügyáthelyezési jogköréről. Még mindig úgy gondolja, hogy ez a jogkör megállja a helyét?
- Én jogalkalmazó vagyok, a jogszabályok adta keretek között mozognak a jogosítványaim, melyek egyben kötelezettséget is rónak rám. Nem szabad elfelejteni, hogy az ügyáthelyezés 2011 óta létezik, nem pedig 2012-től, amióta az OBH. Éppen az egykori Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) kérésére vezették be az intézményt, és már 2011-ben 13 ügyben jelöltek ki másik eljáró bíróságot, az OIT elnökének kezdeményezésére. Akkor is a bíróságok voltak, amelyek ezt kezdeményezhették, ez tavaly sem változott.

- Ugyanakkor nagy különbség, hogy ön posztjából adódóan egyszemélyben dönthet az áthelyezésekről, korábban viszont az OIT egyetértésére volt szükség.
- Nem volt semmiféle jóváhagyási jogosultsága az OIT-nak. Ez tévedés. Az ügyáthelyezés menete megegyezett azzal, ami a 2012-es rendszerben létrejött. Sőt, utóbb bekerült a szabályok közé, hogy a Kúriánál fellebbezési joga van az érintetteknek a döntésemmel szemben.

- Többször elmondta, megfelelőnek tartja ezt a jogkört, s hogy elsősorban a központi bíróságok leterheltsége miatt szükség is van rá.
- Biztosan nem mondtam, hogy megfelelő a jogkör, mert - ahogy említettem - a jogszabályok keretei között gyakorolhatom a jogosítványaimat. Hogy ezek mennyire megfelelőek, vagy sem, azt épp az újságírók, a közvélemény, vagy más fórumok dolga megítélni. Azt viszont el tudom mondani, hogy ez az intézmény nagyon eredményes volt. Bár tavaly csak 42 ügyet helyeztem át - 41-et a Fővárosi Törvényszékről, egyet pedig a Fővárosi Ítélőtábláról -, közülük 21 2013 márciusára le is zárult.

- 33 polgári-gazdasági, és 9 büntetőügy volt. Lehet tudni, hogy melyek fejeződtek be?
- Egy büntetőügy befejeződött, a többi lezárult per polgári-gazdasági tárgyú volt. Ugyanakkor a büntetőügyek között is volt egy olyan, amelyben márciusig már a 33. tárgyaláson voltak túl, miközben a kezdeményező Fővárosi Törvényszéken sokkal kevesebb tárgyalást tudtak volna a mai napig tartani.


- Bár ön egy jogalkalmazó, de az utóbbi csaknem másfél évben a bírósági rendszert érintő törvényalkotáshoz javaslatokat fogalmazhat meg. Épp ezért jogos kérdés, hogy összeegyeztethetőnek látja-e az európai joggal az ügyáthelyezési jogkör jelenlegi formáját?
- Az említett uniós levél megválaszolása nem az én dolgom. Viszont a parlament előtt van egy módosító javaslat, amely az ügyáthelyezés intézményére is vonatkozik. Az Országos Bírói Tanács (OBT) pedig élt törvény adta jogával, hogy maga is véleményezhet törvényjavaslatokat, illetve kezdeményezhet - rajtam keresztül - jogszabály-alkotást. Összeállítottak egy javaslatot, mely lényegében a 2012-ben kialakított szabályozást emelné a törvény szintjére.

- Az áthelyezett ügyek között számos politikai természetű van, például a Hagyó-ügy, mellyel kapcsolatban önt nemrég az Alkotmánybíróság (Ab) is meghallgatta.
- A bíróság előtt nincsenek politikai ügyek, csak jogviták. Én így állok hozzá, s nagyon remélem az összes kollégám is.

- Ám a látszat az, hogy épp a politikai ügyeket helyezik el. Ezek szerint különbség van látszat és valóság között?
- A valóság az, hogy a bíróság jogviták eldöntésével foglalkozik, büntető- vagy polgári perekben egyaránt. Hogy kik a szereplők, vagy mi a tárgya az eljárásnak, s hogy ez a közvéleményben hogyan csapódik le, teljesen külön kell, hogy váljon attól, hogy a bíróságoknak jogkérdésekben kell dönteni. Az ügyáthelyezéssel kapcsolatos kritikák kapcsán egyetlen dolog zavar: az a mögöttes feltételezés, hogy bármely bíróság és bármely bíró ne lenne független és pártatlan az ítélkezési munkájában, illetve hogy különbség lenne e tekintetben az egyik vagy másik városban dolgozó bírák között.

- Gondolja, hogy az Európai Bizottság, vagy a Velencei Bizottság (VB) előítélettel áll a kérdéshez?
- Amikor az Európai Parlament delegációja már másodszor járt itt, azt gondolták, hogy folyamatban lévő ügyeket, tehát amelyekben már több tárgyalást tarthatott egy-egy kijelölt bíró, én magam tetszés szerint vehetem el bíróktól és helyezhetem át egyik bíróságról a másikra. Nem lehet nem észrevenni, hogy mennyire félreértenek, vagy nem értenek bizonyos intézményeket...

- Azzal sem ért egyet, hogy önnek rendkívül széles jogkörei vannak a bírósági igazgatási rendszer felett, amire Európában nincs példa?
- Európában nagyon sok mindenre van példa, többek között Németországban és Ausztriában nem is léteznek ilyen fajta kontrollszervezetek, vagy döntési jogkörrel rendelkező, nemzeti szintű bírói tanácsok.

- Tehát az OBH-elnöknek nincsenek példátlanul széles jogkörei?
- Nincsenek.

- Megfelelőnek tartja a kontrollt a mindenkori OBH-elnök felett?
- Erre megint azt tudom mondani, hogy a megfelelőség kérdése nem az én dolgom. Viszont nagyon sok kontrollja van a tevékenységemnek: mindenekelőtt a nyilvánosság. Be kell számolnom a parlament alkotmányügyi bizottsága előtt, döntéseimet nyilvánossá kell tennem, indokolnom kell. Az OBH által alkotott szabályok az Ab előtt a kezdetektől normakontroll keretében megtámadhatóak. Az egyedi, azaz személyi döntésekkel szemben a bírók jogállási törvénye alapján 2012-től kezdve van helye jogorvoslatnak. De az OBT-nak is van kontroll-jogosítványa, éppen a bírói és a vezetői kinevezések, illetve a képzési terv kialakításában. Az OBT amúgy az összeférhetetlenségről is dönthet, ha a vezetői kinevezésekről van szó, de ők határozták meg 2012-ben az ügyáthelyezés elveit is. Ez a közhiedelemmel ellentétben valójában nem, illetve nem csak elveket jelent. Az OBT konkrét számokat jelölt meg, hogy milyen ügyforgalmi adat alapján, hogyan kell elbírálni egy ilyen indítványt, mikor indítható el egy áthelyezés, az ügymennyiség szempontjából mely bíróságok jöhetnek szóba.

- Függetlenek tudnak maradni a bírók akkor is, amikor nyugdíjba küldték a bírói kar 10 százalékát, vagy amikor - legalábbis a fővárosi - bíróságon félelmek fogalmazódnak meg a bírák körében?
- Először is nem 10, hanem 7,7 százalék volt érintett a nyugdíjazásban, s bár én sem állítom, hogy ez ne rázta volna meg a bírói kart, de semmiféle személyes sérelem vagy érzelem nem befolyásolhatja a bíró ítélkezési tevékenységét.

- Vagyis függetlenek tudtak maradni a bírák és nem alakult ki félelem?
- Ténylegesen így történt. Én nem tapasztaltam mást.

- Pedig a nyugdíjazott bírák jó része perel, nemcsak itthon, a strasbourgi emberi jogi bíróságon is.
- Viszonylag kevés per lehet már folyamatban, hiszen az új jogszabály adott az érintetteknek egy választási lehetőséget. Ennek határideje május 1-jén lejárt, a bíróságok most küldik meg a vonatkozó adatokat, hogy hányan térnek vissza a munkához. A 231 érintett bíróból 170-en pereskedtek. Az Ab-határozat arra hivatkozott, hogy az egyedi igényérvényesítés a bírák jogállásáról szóló törvény szerint történhet meg, abban pedig az szerepel, hogy az ismételt kinevezésre egy munkaügyi per következményeként kerülhet sor. Ha lehet nagyon profánul fogalmaznom, akkor a bírák visszakerülésének lehetősége úgy néz ki, mint amikor gyógyszert vásárolunk a patikában: van, amihez recept nélkül lehet hozzájutni, és van, amihez recepttel. Ahhoz, hogy a köztársasági elnök ismételten kinevezhesse őket, a pereket meg kellett indítani.

- Ám az OBH fellebbezett az első fokú visszahelyező ítéletek ellen.
- Nemcsak az OBH, a bírók is fellebbeztek. Körülbelül ugyanannyi fellebbezést terjesztettünk elő, mint amennyit maguk a bírók, mert különfélék voltak a keresetek, ebből fakadóan az ítéletek is.

- Ha van egy Ab-határozat, miért kell fellebbezni?
- Bocsánat, de az Ab nem egyedi ügyekről rendelkezik, egy jogszabály alkotmányosságát ítéli meg. S mint mondtam, épp az Ab utalt arra, hogy az egyedi igények csak bírósági úton érvényesíthetőek. De visszakanyarodva: 229 bíró nyilatkozott az új jogszabály alapján, s közülük 56 kíván bírói pályán maradni.

- Talán azért, mert olyan feltételeket teremtettek, hogy előnyösebb nekik a hathavi kártérítést felvenni, mint visszatérni.
- A bíróknak választási lehetőségük volt.

- Miután egyszer már kirúgták őket. A választási lehetőség az volt, hogy maradnak nyugdíjban, vagy megpróbálnak perrel visszakerülni. Ez igazi választás?
- A pert hagyjuk ki ebből. Az idén április 2-án hatályba lépett jogszabály nyitotta meg a lehetőséget, hogy a bírók döntsenek. Addig már mintegy 60 bírót újra kineveztek. Voltak, akik folyamatosan ítélkeztek, s olyanok is, akik 2013. január 1-től folytatták az ítélkező munkát.

- Továbbra sem válaszolt, hogy miért volt szükség fellebbezni?
- Ahogy mondtam, ezekben az ügyekben nemcsak az OBH, a felperes bírók is fellebbeztek.

- De itt a bírók jogsérelmének orvoslásáról van szó, hiszen - a hatályba lépése napjára visszamenőlegesen megsemmisített - alkotmánysértő jogszabály alapján mentették fel őket.
- De ez orvoslást nyert. A munkaügyi bíróságok ítéleteket hoztak, amelyekben megállapították, hogyan kell rendezni a helyzetet. 2012 szeptemberétől minden egyes perben olyan nyilatkozatokat tettünk, hogy elismertük a jogellenességet, s elismertük azt is, hogy az érintettek a bírói tisztségbe visszahelyezhetőek.

- Ugyanakkor több esetben vitatták az eredeti pozíciókba való visszahelyezést.
- A bírák jogállásáról szóló törvény, amely a lehetséges jogorvoslatról szól, egyértelműen rendelkezik: a bírók a bírói tisztségükbe kerülhetnek vissza. 2013. árpilis 2-tól van arra lehetőség, s ezt mi kezdeményeztük, hogy a tanácselnökök visszanyerhessék megbízatásukat. A bírósági igazgatási vezetők pedig abban az esetben kerülhetnek vissza eredeti posztjukra, ha a tisztséget nem töltötték be.

- Miért töltötték be a vezetői tisztségeket az Ab-határozatot követően is?
- Ahogy mondtam, én jogalkalmazó vagyok, ahogyan az összes törvényszéki elnök is, akiknek jogában áll igazgatási vezetőket kinevezni. A bíróságok nem maradhattak vezetők nélkül, a szervezeteket működtetni kell. Nagyon örülök, hogy a bírók maguk is így gondolták, még azok is, akiket érintett a jogszabály, hiszen sokan felmentésük utolsó napjáig ténylegesen ítélkeztek. Részben nekik is köszönhető, hogy az ügyforgalmi adatok javításában jelentős sikereket tudtunk elérni tavaly.

- Az alkotmányozás idején Baka András korábbi főbíró társaival együtt Európa nyilvánosságához fordult a kényszernyugdíj szabályok miatt. Ön nem írta alá ezt a nyilatkozatot, pedig akkoriban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság elnöke volt. Nem értett egyet, vagy nem is került ön elé a petíció?
- Baka András azt a megyei elnökökkel írattatta alá, én nem voltam megyei elnök.

- Nem minden megyei elnök írta alá, csak aki egyetértett...
- Igen.

- Tehát nem is került ön elé ez a dokumentum?
- Nem voltam olyan viszonyban Baka Andrással, hogy nekem előzetesen bármit is bemutatott volna.

- Ha már viszonyokat említ; a mai kormányzattal jó viszonyt ápol?
- Baka Andrást a mai kormányzattal összehasonlítani, s az én viszonyomat... Nem emberileg nem voltam vele viszonyban. A szervezeti hierarchiából adódóan semmiféle közvetlen kapcsolat nem volt közöttünk, hogy ő tőlem bármiben is tanácsot, vagy előzetes véleményt kért volna bármiről. Én egy helyi szintű bíróságnak elnöke voltam, ő pedig a Legfelsőbb Bíróságé.

- Köztudott, hogy baráti kapcsolatokat ápol többekkel a mai kormányzatból...
- Akkor miért kérdezi, ami köztudomású?

- Nem befolyásolja ez az OBH működését?
- Egy cseppet sem. 1986-tól dolgozom a bíróságon, több mint 20 évig ítélkező bíró voltam, méghozzá a fővárosban, ahol a legnagyobb munkaügyi bíróság működik. A munkaügyi perek 30 százaléka itt folyt, számos állami szerv, nagyvállalat ügyeit tárgyaltam én magam is, több ezer ügyben ítélkeztem. Azt gondolom, sosem adtam alkalmat arra, hogy bárki is megkérdőjelezze a függetlenségemet és a pártatlanságomat. Rólam mindenki tudja, a baráti kört is beleértve, hogy nem vagyok befolyásolható.

- Nem kerül szóba a baráti társaságban, hogy hogyan kellene döntenie, milyen ügyeket kellene áthelyeznie?
- Még ha szóba kerülne is, akkor sem tudnék semmit sem tenni, de nem kerül szóba semmi ilyesmi, hiszen az ügyeket - ahogyan elmondtam az Európa Tanács képviselőinek is - nem én veszem el egy bíróságtól és teszem át egy másikra.

- Ez is látszat-valóság kérdése. Önnek nem tűnik úgy, hogy a látszat olyan, mintha lenne erre lehetősége?
- Ahogyan önök láttatják. Az valóban sokat számít, hogy önök mit szeretnének láttatni. Én mindenben arra törekszem, hogy a döntések átláthatóak és objektív alapúak legyenek, s ezért van az a nagy nyilvánosság, ami korábban egyáltalán nem volt jellemző. Olyan döntések, háttéranyagok is kikerülnek a nyilvános honlapra, amelyek korábban egyáltalán nem. Látott bárki is olyan adatot, hogy 2011-ben milyen ügyek kerültek áthelyezésre, s milyen statisztikai adatok, milyen döntések alapozták ezt meg? Szinte mindenhol elmondom egykori főnököm szlogenjét: minden panaszosnak igaza van. Nagyon komolyan veszem a kritikákat, ezért is próbálom a kötelezőn túl is nyilvánossá tenni a döntéseket, nemcsak kifelé, hanem a bírói karban is igyekszem a döntés-előkészítés folyamatát kitágítani. Ami a kritikákból megalapozott, azt próbáljuk korrigálni.

- Fel sem merült önben, hogy ne fogadja el az OBH elnöki pozíciót?
- Ez komoly dilemma volt, amit ráadásul nem most éltem meg először, hanem már többször a pályafutásom során. Először, amikor kinevezésemet kértem, tehát bírói pozícióra, majd amikor a munkaügyi bíróság elnökének pályáztam. Családi körülményeim akkor is ugyanezek voltak. Több olyan alkalom volt a pályám során, amikor meg kellett ezt fontolnom, és éppen az a néhány évtized, amit magam mögött tudok, s a kollégák támogatása, illetve a bizalom, amit magam iránt táplálok - hogy tudok objektív lenni és tudok az igazságszolgáltatás egészéért tenni valamit - ; nos ez az, amiért elvállaltam ezt a pozíciót.

- Azt mondta, nem hallott félelmekről; pedig a rendszeren belül, a legkülönbözőbb szintű bírók panaszkodnak igazodásra, politikai befolyásra.
- Ha ilyen panaszt hallanak, állampolgári kötelességük, hogy feljelentést tegyenek. Én semmi ilyesmiről nem tudok. Milyen kritikáról lehetne szó? Nincs politikai befolyásoltság, a törvény egyértelműen rendelkezik: a bíró nem befolyásolható. Akit bárki befolyásolni próbálna, kötelessége volna, hogy azt jelentse. Ilyen bejelentés nem érkezett.

- Ha mondjuk előmeneteli félelmei vannak egy bírónak, s ez befolyásolja a munkavégzésében...
- Előmeneteli félelmekkel szemben arra tudok hivatkozni, hogy mind a vezetői, mind a bírói kinevezésnél olyan szigorú, objektív ismérvek alapján rangsorolja a pályázókat a bírói tanács, hogy ez fel sem merülhet, hiszen a bírósági elnöknek, pláne nekem a rangsor összeállítására sok befolyásom nem lehet. A rangsort a 9, illetve 15 fős bírói tanácsok hozzák létre. Elképzelhetetlen, hogy ezt bárki befolyásolni tudná.

- Volt már rá példa, hogy ön eltért a javasolt rangsortól a vezetői kinevezésnél, a fővárosban is.
- Persze hogy volt, a jogosítványok nem azért vannak, hogy akinek a jogot megadták, azzal ne éljen. Éppen az volt a korábbi igazgatási rendszerrel a probléma, hogy sok jogosítvány volt, mégsem tudtak megfelelően élni velük. A fővárosban a büntető kollégium egyik vezetői kinevezésénél volt egy többségi vélemény, amely valakit javasolt, s egy másik jelölt is többséget kapott, csak kevesebbel. Mind a két kollégát ismerem, mindkettővel kifejezetten jó személyes viszonyban vagyunk régóta, nagyra tartottam a legtöbb szavazatot besöprő pályázót is, de az ügyforgalmi adatok miatt nem egy elméleti emberre volt ott szükség, hanem olyanra, aki megszervezi, hogy egy kicsit gyorsabban haladjanak az ügyek.

- Előfordult, hogy a kijelölt bíróság "kapálózott" az ellen, hogy oda helyezzen egy ügyet, talán a Szolnoki Törvényszék jelezte ellenérzéseit...
- Kapálózásnak épp nem nevezném. Maga a jogszabály mondja azt, s ezt építettük be a belső, OBT által jóváhagyott szabályozásba is, hogy ha egy bíróság elindít egy ilyen kérelmet, akkor számba kell venni, hogy hol mennyire leterheltek a bíróságok. Az OBT előírta azt is, hogy meg kell nézni, a kiemelt, vagy az egy éven túl húzódó ügyek aránya hogyan alakul egy évben, s ehhez képest kell felállítani egy sorrendet: mely bíróságok kerülhetnek szóba az áthelyezésnél. Majd megkérdezzük a választott bíróságot, hogy ők a maguk aktuális ügyterhe szerint ezt tudják-e vinni, vagy az odahelyezés ellehetetleníti munkájukat.

- Az ügyáthelyezések menetére, követelményeire vonatkozó szakmai irányelveket nem ön határozta meg, még mielőtt az OBT elfogadta volna?
- Amikor tavaly január elsején elfoglaltam hivatalomat, azt tapasztaltam: annak ellenére, hogy ez az intézmény már létezett, nem volt semmiféle szabályozás. A bírákkal együttműködve, az addigi gyakorlat tapasztalatait felhasználva alakítottuk ki a pontos ügymenetet. Mikor ezt az ajánlás-tervezetet - azért "csak" tervezet, mert számítottam arra, hogy az OBT márciusban megalakul, s addig nem szerettem volna máshogy rendezni ezt, amíg ők nem látják és nem támogatják - összeállítottuk a szakmai vezetőkkel, kiadtuk véleményezésre az egész bírói karnak. A vélemények beérkezése után február elején kiadtuk az ajánlást. Nemcsak az szerepel ebben, hogy milyen statisztikai adatokra van szükség ahhoz, hogy egy ügyáthelyezési indítványt elküldjenek, illetve hogy milyen bíróságokat keressünk meg, hanem az is, hogy döntésem előtt még a Kúria érintett kollégiumvezetőjét is meg kell kérdezni - noha a törvény csak azt mondja, hogy például a büntetőügyekben az ügyész véleményét is ki kell kérni.

- Lényegében ezt a rendszert fogadta el az OBT?
- Végül miután a Kúria jogorvoslati fórumként bekerült a törvényi szabályozásba, már nem volt szükség a Kúria véleményére, hiszen az ügyfelek, ha nem értettek egyet az áthelyezéssel, fellebbezési jogot kaptak. Eddig négy fellebbezés érkezett a Kúriához.

- Gyakorlott bíróként érdeminek tartja a fellebbezési jogkört, hiszen a Kúria vizsgálata nem a döntés tárgyára, hanem annak törvényességére irányul?
- Feltétlenül. A Kúria általában is egy olyan felülvizsgálati fórum, amely a jogszerűséget vizsgálja, nem tényvizsgálatot végez. A szabályoknak feltétlenül meg kell feleltesse a Kúria az áthelyezés folyamatát, s nem csak azt kell megvizsgálnia, hogy valóban kiemelkedő munkaterhe van-e egy bíróságnak. Azt is megnézhetik, ha van erre vonatkozó belső szabályzat, hogy annak megfelelően történt-e az ügymenet. A Kúria mind a négy határozatát el lehet elolvasni, ezeket mind vizsgálták.

- Ezek szerint az európai intézmények is csak rá szeretnék sütni az OBH-elnökre, hogy nincs valódi kontroll az eljárásai felett?
- Most mondtam el, hogy hányféle kontrollom van ebben a folyamatban is. Persze ezt folyamatosan lehet javítani, s ezért is, már a szabályzatban másfajta számok, folyamatok szerepelnek az ajánláshoz képest, tehát a kritikákra odafigyelve javítunk is. Természetesen az OBT is azon volt, hogy olyan elveket határozzon meg, amelyek az objektív mércét még inkább megjelenítik. Vagyis ezt a folyamatot nem biztos, hogy össze lehet foglalni azzal, hogy végső soron én döntök.

- A törvényhozó vélhetően úgy gondolta, hogy teljesen rendben van, amit először kitalált, majd módosítani kényszerült elképzeléseit. Ugyanez volt a bírói kényszernyugdíjazás ügyében is.
- Noha nem szeretném a jogalkotást minősíteni, de általában azt mondhatom, a jog természete, hogy nem matematikai képleteket szabályoz, hanem emberi és társadalmi viszonyokat. Épp ezért természetes, hogy a jogszabályokat megváltoztatják.

- A reform után példátlan kritikák érik az új magyar bírósági rendszert.
- Ha nem változtat az a baj, ha változtat, akkor az? Ez már a nyúl és a sapka esete...

- Vajon mi az oka akkor, hogy megfogalmazódott: veszélyben a bíróságok függetlensége?
- Nem tudom, hol fogalmazódott meg.

- Jelenleg is folynak vizsgálatok, s kibontakozott egy vita is ezzel kapcsolatban a magyar kormány és az Európai Bizottság alelnöke között...
- Valamit olvastam az újságban, valóban volt egy parlamenti döntés Viviane Reding szavaival kapcsolatban. Azt tudom mondani, hogy minden véleményt, amely a bírói függetlenséget kétségbe vonja, a leghatározottabban visszautasítok. Azt pedig visszatetszőnek tartom, hogy egyes politikusok ezen az alapon szeretnének felkapaszkodni bizonyos pozíciókba. Nagyon örülök annak, hogy a magyar politikusok kellőképpen visszafogottak és tisztában vannak azzal, hogy a jogállam egyik alapja az igazságszolgáltatás, s azt nem lehet mindenféle saját szándékok játékszerévé tenni. Ez a rendszer tiszta, és minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt a tisztaságot megőrizzük. Azt, hogy a bírói kar független, a bíróknak naponta kell bizonyítaniuk a tárgyalótermekben. Az ügyfelek bizalmát kell elnyerniük úgy, hogy tisztességesen, felkészülten tárgyalnak; ugyanolyan tisztelettel kell viseltessenek egy sorozatgyilkossággal vádolt személlyel szemben, ugyanolyan tisztelettel és emberségesen kell bánjanak a tanúkkal, ahogy ők maguk is elvárnák, ha bármilyen ügy szereplői lennének. Én ezt várom el a bírói kartól, s azon vagyok, hogy ez így is történjék. Ehhez próbálom segíteni a bírókat, s a közönséget is. Ha arról kérdeznének, hogy mi a vízióm a magyar igazságszolgáltatásról, azt mondom: tíz éven belül egy olyan szolgáltató legyen, amilyenhez mi magunk a hétköznapokban, például a bankolás során, vagy a postán hozzá vagyunk szokva. Az én dolgom az, hogy olyan szervezet működjön, ahol az ügyfél, a társadalom valóban azt érezheti, hogy ez róla és érte szól. Hogy az ő ügyei minél előbb befejeződjenek és minél magasabb szintű kiszolgálásban legyen része.

- És mindenféle befolyástól mentesen?
- Feltétlenül, ez elemi evidencia. Számos befolyás érheti egyébként a bírót, nemcsak politikai. Minden befolyástól legyen mentes, ne legyen azonban mentes a jogszabályok és a tények általi befolyásoltságtól, ez nagyon fontos. Azt mondja a bírói jogállásról szóló törvény, hogy a jogszabályok és a meggyőződés alapján kell ítélkezni, s hangsúlyozom, hogy a meggyőződés nem világnézeti, vagy politikai meggyőződésre utal. Az íróasztalom fölött ott van egy 1868-ból való Népszava cikk fakszimiléje a bírói függetlenségről, nekem az az iránytűm.

2013. május 10., Népszava

Biró Marianna, Simon Zoltán