Nincs olyan mozzanata életünknek, ami mentes lenne a polgári jog világától

Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke Székhelyi Mailáth György országbíró emlékére 2014. július 17-én két tagozatban (joghallgatói, bírósági dolgozó) és négy szekcióban (polgári, büntető, közjogi, általános bírósági) hirdetett tudományos pályázatot. A felhívásra összesen 51 színvonalas pályamű érkezett, amelyeket szekciónként külön joghallgatói és bírósági dolgozói tagozatban is díjaztak. 
A pályázat nyerteseivel készült interjúsorozatunk újabb állomásaként Garai Renátát, az Eötvös Loránd Tudományegyetem joghallgatóját kérdeztük a díjazott dolgozatáról.
 
 
Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke által meghirdetett Mailáth György tudományos pályázatra benyújtott nyertes pályázatát „Az ügyész feladatai a polgári perben” címmel írta. Hogyan foglalná össze annak tartalmát, főbb megállapításait?
Tanulmányomban az ügyész tevékenységét mutattam be és elemeztem nemcsak a polgári perben, hanem azt megelőzően is, hiszen a peres (és nemperes) eljárások előkészítéseként számos olyan feladatot kell ellátni, ami legalább annyira meghatározó, mint maga a per. „Kisebb, de mégis nagyobb” a mottója és kiindulása alapja dolgozatomnak, mert ugyan az ügyészi szervezetnek elsődleges feladata a büntetőjogi, büntető bíróság előtti tevékenység és ennek primátusa nem kérdőjelezhető meg, ugyanakkor polgári jog nélkül sem megszületni, sem élni, sem halni nem tudunk, áthatja, átszövi bármely cselekményünket a bolti vásárlástól a cégalapításon át az öröklésig. Nincs olyan mozzanata életünknek, ami mentes lenne a polgári jog világától, büntetőjoggal viszont jó esetben sosem találkozunk. A közérdekvédelmi szakág sokrétű és változatos munkáját szemléltettem, köztük az ügyészi fellépést, a környezet- és természetvédelem értékeit, a fogyasztóvédelmet, a jogi személyekkel kapcsolatban ellátandó feladatokat, illetve számos más jogterületet. Az ügyész perbeli szerepe változott az idők folyamán, ezért jogállásának tisztázását követően kitekintettem a külső szervekkel (így a bírósággal) történő kapcsolattartása és a kollegiális együttműködésre, végül a dolgozatot példatárral zártam.
 
Mennyire áll közel bírósági munkájához (vagy tanulmányaihoz) a választott téma? Miért pont erre esett a választása?
Közel 20 éve dolgozom az igazságszolgáltatásban, ebből 11. éve az ügyészi szervezetben. Látom és érzékelem a „polgáris” ügyészek lelkiismeretes munkáját, s mivel munkakörömet megosztva gyakorlom a közjogi és a büntetőjogi szakágban, magam is részt veszek a mindennapok kihívásaiban és küzdelmeiben. Azért választottam ezt a témát, mert mind a jogi oktatásban, mind a médiában kevés szó esik az ügyész büntetőjogon kívüli tevékenységéről annak ellenére, hogy kitüntetett szerepet tölt be. Az átlagember „ügyész” szó hallatán kizárólag a vádló, bűncselekményekért másokat bíróság elé állító képet lát, holott a polgári peres és nemperes eljárásokban is ugyanúgy részt vállal.
 
Egy komplex tudományos anyag elkészítése bizonyára időigényes elfoglaltság. Mennyi idő alatt készült el a pályamű?
Tekintettel arra, hogy szívemhez közel álló témakört kellett kutatnom, rendkívül sok időt és energiát fektettem bele. Ennek során interjúkat készítettem, érdekes jogeseteket gyűjtöttem, konzultáltam a társszervek munkatársaival, statisztikai adatokat elemeztem; a pályázat kiírásától kezdve annak benyújtási határidejéig gyakorlatilag folyamatosan dolgoztam rajta.
 
Az OBH által díjazott művek megtekinthetők a www.birosag.hu oldalon. Utólag beleolvasott a többi munkába is? 
Január közepén fejeztem be az államvizsgáimat, ezért az elmúlt időszakban csak ezekre készültem. Természetesen végig fogom olvasni az összes művet, mert érdekel. 
 
Indult már korábban is tudományos pályázaton? 
Igen, a legfőbb ügyész úr által Kozma Sándor első koronaügyész emlékére évente kiírt országos tudományos pályázaton több alkalommal kaptam díjazást, ugyanolyan jeligés és anonim, mint ez a bírósági volt, és ezt így tartom helyesnek. Ezen kívül tavaly a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészetelméleti Kutatóműhelye által kiírt tudományos pályázaton részesültem díjazásban, amelynek eredményeként felvételt nyertem a rendészeti kutatók országos névjegyzékébe, illetve tagja lettem a korrupcióellenes kutatócsoportnak.
 
Mennyire tartja fontosnak a tudományos pályázatokat? Az egyes dolgozatokban foglalt megállapítások mennyiben lehetnek hatással a jogalkalmazási gyakorlatra vagy közvetett módon a jogalkotásra?
A tényleges tudományos munkákat rendkívül fontosnak tartom. A bíráló bizottságok jeligével ellátott dolgozatokat kapnak kézhez, ezáltal részrehajlás és esetleges előítélet nélkül dönthetik el, melyiket javasolják díjazásra, és melyek azok, amelyek nem alkalmasak értékelésre. Egyfajta szűrőként működhetnek ezek a pályázatok annak érdekében, hogy kihalásszuk a tudományt magas szinten művelni kívánó személyeket, és lehetőséget biztosítsunk közös konzultációkra, szakmai konferenciákra vagy egy adott témakör további vizsgálatára. Biztos vagyok abban, hogy az egyes dolgozatokban felvetett javaslatok, megoldásra váró problémák kiemelt hatással lehetnek a jogalkalmazási gyakorlatra és a jövőbeni jogalkotásra egyaránt, hiszen ha valamit sokszor mondunk, több oldalról megvilágítunk és a konklúziók levonása után megfogalmazzuk elvárásainkat, előbb vagy utóbb meghallgatásra talál.
Témaválasztásomhoz csak részben kapcsolódik, de 8 éve kutatom a gyermekvédelmi rendszer összefüggéseit és a családon belüli erőszakot, amelyet a jövőben PhD képzés keretében folytatok tovább. Ez a témakör is bizonyítja, hogy az egyes tanulmányokban felhozott érvek jogszabályi bővítésre, illetve a már meglévő jogszabályok módosítására késztették a jogalkotót.
Ezúton is köszönöm a Bíráló Bizottság megtisztelő döntését, igyekszem a jövőben elméleti és gyakorlati oldalról egyaránt hozzájárulni hazánk tudományos életéhez, és méltó lenni erre a bizalomra.
 
Budapest, 2015. február 17.