Összefoglaló az első nemzetközi ösztöndíjprogramról

Dr. Nagy Anita és dr. Engel Izolda számolt be az Európai Jogakadémián és Európai Unió Bíróságán szerzett tapasztalatokról.

A képzések komplexitását nevezte az Európai Jogakadémia egyik legfontosabb törekvésének Dr. Engel Izolda. Ez megnyilvánul a részletes programokban, az előadók személyi körében, illetve a résztvevői csoportok összeállításában is. A témákat pedig az Unión kívüli, harmadik országok, illetve csatlakozni kívánó államok szemszögéből is feldolgozzák. A Miskolci Járásbíróság büntető ügyszakos bírája Trierben nemzetközi képzések szervezésével foglalkozott az 5 hónapig tartó gyakornoki program keretében. A jövőben az OBH-ba beosztott bíróként a képzésszervezésben megszerzett tudását és kapcsolatait kamatoztathatja.

Dr. Engel Izoldát élményeiről, illetve az itthon is hasznosítható gyakorlatokról kérdeztük.

- Kinn tartózkodása alatt az Ön számára melyik volt a legizgalmasabb téma? Miért?
- A 2014. október 23-24-én a bennfentes kereskedelem és tőkepiaci manipulációk elleni harc témájában megrendezésre kerülő képzést emelném ki elsősorban. Ez azért volt számomra nagyon érdekes, mert a pénzügyi bűncselekményeken belül magának a pontos témának a kiválasztását is rám bízták. Ez egyrészt a jogterület komplexebb áttekintését igényelte, másrészt a kiválasztott tárgykör feldolgozása a büntetőjogi rész mellett nemcsak pénzügyi jogi, hanem speciális technikai ismereteket is igényelt, így pl. az elektronikus tőkepiacok, tőzsdék működésének sajátosságait. A kint szerzett tapasztalataim szerint az ilyen speciális, technikai ismereteket közvetítő témák körében tartott előadások nagyon keresettek és sikeresek. Ugyanígy például rendkívüli élményt nyújtottak az internetes bűncselekmények (cybercrime) körében tartott képzések, melyekre kivétel nélkül mindig túljelentkezés van. A terrorizmus, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a különböző csalások internetes elkövetési magatartásai önmagukban is nagyon érdekesek, a technikai háttér egyidejű bemutatása és az egyes bűncselekmények ezen keresztül történő szemléltetése azonban minden résztvevőt lenyűgözött. Bemutatták például azokat az illegális internetes oldalakat, melyeken keresztül kábítószereket, fegyvereket árulnak. Döbbenetes volt látni, hogy ezek ugyanúgy néznek ki, mint pl. az Ebay honlapja. A vevők még értékelik, pontozzák is az eladókat. Ami viszont a téma érdekességeinek bemutatása mellett nagyon fontos és erre külön hangsúlyt fektetnek, az az, hogy a résztvevők számára nyilvánvalóvá váljon: a saját nemzeti jogukban, a saját szakmai gyakorlatukban milyen formában bukkanhat fel az adott téma, mi az, ami problémát jelenthet az eddig kialakult nemzetközi gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján, illetve ilyen esetekben kihez lehet fordulni információért. Az internetes bűncselekmények körében elhangzottak például a nyomozási bírói munka során kerülhetnek elő a legnagyobb valószínűséggel.

- Milyen háttértudásra, kutatómunkára volt szükség a feladatok megoldásához? Honnan lehetett megszerezni az információkat?
- A bennfentes kereskedelem és tőkepiaci manipulációk elleni harc témakör feldolgozása például a vonatkozó hatályos és a már elfogadott, de később hatályba lépő uniós jogszabályok és azokhoz kapcsolódó szakmai anyagok ismeretét, a rendszeresen publikáló akadémikusi kör és a területen működő uniós, nemzetközi és tagállami szervezetek, hatóságok és tevékenységük feltérképezését igényelte. Az ERÁ-ban a korábban megtartott képzések háttér-dokumentációját rendszerezetten tárolják, általában ezt tekintettem kiindulópontnak. A témát utoljára 2010-ben dolgozták fel, így nagyrészt az internetről, az Unió szerveinek honlapjairól és – miután az ERA az uniós jogi aktusok hivatalos megjelenési helye, illetve számtalan szakmai lap érkezik ide – a könyvtárból szereztem be a szükséges anyagokat. Emellett a pénzügyi jogi területen dolgozó kollégák anyagaihoz is hozzáfértem, akik nagyon segítőkészek voltak.

 - Az ottani munkából milyen újdonságokat, hasznos "fogásokat" lehetett ellesni, amelyek segíthetik az itthoni képzésszervezést?
- Az elmúlt időszakban tapasztalt egyik legelterjedtebb képzésszervezési trendként a komplexitásra törekvést jelölném meg. Az előadások részletes programját, ehhez igazodóan az előadók személyi körét, illetve a résztvevői célcsoportokat úgy állítják össze, hogy lehetőleg valamennyi jogászi hivatásrend, továbbá az adott területen konkrét tevékenységet végző más szakmák képviselői is jelen legyenek. A témákat szinte kivétel nélkül valamennyi esetben feldolgozzák az Unión kívüli, harmadik országok, illetve csatlakozni kívánó államok szemszögéből is. Az egyes képzéseken kombinálják a különböző módszereket: klasszikus előadások, workshopok, nyilvános viták, hivatalos látogatások.

- A munkaszervezés eltér az itthon megszokottól? Melyek azok a pontok, amelyeket érdemes lenne átvenni a hazai gyakorlatba?
- Dr. Heusel igazgató úr saját bevallása szerint abban látja az intézmény sikerét, hogy a munkaszervezési struktúrát a magánszektorban jellemző rend szerint alakította ki. Az ERA működése napi szinten, a dolgozók közötti feladatmegosztás, információáramlás, kapcsolattartás szempontjából leginkább egy nagyvállalathoz és nem egy állami szervezethez hasonlít. Az effajta vállalatirányítási technikából én a különböző szintű, kötelező, rendszeres meetingek megtartását tartom a leghasznosabbnak. Az ún. section meetingeken a képzésszervezők hetente referálnak a szekció vezetőknek, havonta pedig az ún. jour fix-eken valamennyi szekció, valamennyi képzésszervezője összeül a vezetőség egy tagjával. Amennyiben a különböző osztályok együttműködését veti fel az előzetesen közölt napirendi pontok, feladatok valamelyike, az utóbbi fórumon valamennyi szereplő részt vesz.

Számos hasznos ismerettel és élménnyel tért haza Luxemburgból Dr. Nagy Anita, aki egy 5 hónapos nemzetközi gyakornoki programban vett részt az Európai Unió Bíróságán. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság közigazgatási ügyszakos bírája dr. Juhász Endre bíró munkáját segítette, a jövőben pedig az Európai Jogi Szaktanácsadó Hálózat tagjaként, elsősorban az előzetes döntéshozatali eljárások területén nyújthat hatékony szakmai támogatást munkatársainak.

Dr. Nagy Anitát feladatairól, megszerzett tapasztalatairól kérdeztük.

- Milyen konkrét feladatai voltak?
- Gyakornoki működésem első napján egyeztettem dr. Juhász Endre bíró úrral az elvárásokról és a leendő feladataimról, hiszen az Európai Unió Bírósága magyar kabinetjének is új volt egy nemzeti bíró munkatárs jelenléte. Az ösztöndíj első felében a tárgyalások figyelése és az azokra való felkészülés töltötte ki a munkanapjaim nagy részét.  A kezdetektől bevontak a magyar vonatkozású ügyek „megfigyelésébe”, mert bár ezeket az aktákat nem Juhász bíró úrra osztják, a Bíróságon jól bevált együttműködés alapján a kabinetet tájékoztatják ezekről. Ha a magyar előzetes döntéshozatali kérelmet fordítás előtt tömöríteni kellett, a rövidített változatot véleményezésre megkaptuk, mint ahogyan a határozatok végső fordításának nagyközönség elé tárása előtt is megküldték a kabinetnek a magyar nyelvű verziót. Ezekben a munkafolyamatokban előfordult, hogy a francia nyelven megfogalmazott döntés egy mondatának pontosabb magyar átültetésére tettünk javaslatot. Gyakornoki időszakom végén egy klasszikus „fogalmazói” feladatot is kaptam: egy litván bíróságtól érkező előzetes döntéshozatali kérelemnél az ún. előzetes jelentés elnevezésű dokumentumot kellett megírnom francia nyelven. Az előzetes jelentés gyakorlatilag a tagállamok nyilatkozatainak egyenként 2-3 oldalas összefoglalója, az elején a tényállás és a vonatkozó jogszabályok bemutatásával. Ez a későbbiekben egy jó „mankó” az ítélkező tanács tagjainak, hiszen az ügy első komoly összefoglalója. Igyekeztem minden olyan osztályt meglátogatni, ahol magyar munkatársak vannak, mivel úgy véltem, hogy Luxembourgban kicsit a magyar igazságszolgáltatást is képviselem. Küldetésemnek éreztem tehát, hogy megismerjem az egyes igazgatóságok felépítését, feladatait, és a csatlakozásunk utáni 10 évnyi tapasztalat birtokában begyűjtsem javaslataikat, arra koncentrálva, hogy hogyan tudnánk még tökéletesebb előzetes döntéshozatali kérelmeket megfogalmazni, illetve milyen téren tudnának a magyar bíróságok javítani.

- A szakterületébe vágó tárgyalásokon is részt vett? Mik voltak az alapvető tanulságok?
- A Bíróságon „felfutóban” vannak a menekültügyek és a külföldiek őrizetét érintő jogkérdések, ezek tartoznak a szűkebb szakterületembe. Igen érdekes agrárpolitikát érintő, valamint idegenrendészeti és gyógyszerészeti ügyek tárgyalását is hallgathattam, ilyen típusú pereket itthon szintén tárgyalok. Alapvető tanulság volt, hogy azok a problémák, melyekkel itthon meg kell küzdeni a migráció terén, nem egyediek, így például az idegenrendészeti őrizet, a visszairányítási irányelv fogós kérdései Németországban éppúgy jelentkeznek, mint hazánkban. Ez a terület politikailag vitathatatlanul „érzékeny”, Európa maga is küzd azzal, hogy az „arab tavasz” néven ismert forradalmak, az iraki, afganisztáni tragikus események folytán megnőtt migrációs hullám menekültügyi rendszerben megjelenő utóhatásait, társadalmi következményeit miként tudja úgy rendezni, hogy mindeközben az alapjogokat is tiszteletben tartja. Igen érdekes volt továbbá azt a folyamatot megfigyelni, hogy ezen kérdéskörökben a Bíróság főtanácsnokai és bírái milyen gyakran fordulnak a Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága által kimunkált jogelvekhez, hogy fedi át fokozatosan e két bíróság érvrendszere egymást az emberi jogok területén.

- Melyek a legmarkánsabb különbségek az ottani és a hazai bíráskodás, tárgyalásvezetés között?
- Elsőfokú bíróként a legmarkánsabb különbséget a kinti csapatmunka és a hazai bíró egyedi munkája között látom. A Bíróságon a csapatmunka azt jelenti, hogy legtöbbször hármas- vagy ötös tanácsban ítélkeznek a bírák, de volt alkalmam olyan tárgyaláson is részt venni, melyben mind a 28 tagállami bíró ítélkezett. Ha ehhez hozzászámoljuk a kabinetekben dolgozó referensek előzetes munkáját is, akkor egyértelmű, hogy egy egyszerűbb perben is legalább 8-10 jogász véleményezi az ügyet, nagytanács esetén 60-70 jogász működik közre a jogkérdés megoldásában. A magyar elsőfokú bíró maga irányítja a tárgyalás menetét, alakítja a bizonyítás medrét, többszöri és közvetlenebb kontaktusba kerül ügyfelekkel és jogi képviselőkkel, míg az EU Bíróságán - feladatköréből kifolyólag - nem jellemző a bizonyítás, a tárgyalásnak pedig szinte percre pontosan lebontott menetrendje van. Az egyes országok jogi képviselői például 15 perces perbeszédre kapnak lehetőséget, s a tanácsvezető bíró bizony 1-2 perces túllépés után erre figyelmezteti is az ügyvédet. A főtanácsnokok jelenléte szintén egy „színfolt”, a hazaitól eltérő joggyakorlat a Bíróság életében: a főtanácsnokok színvonalas munkájukkal, a tárgyaláson tanúsított aktivitásukkal és alapos indítványaikkal nagymértékben segítik a Bíróság ítélkező tevékenységét.

- Mire érdemes odafigyelniük azoknak a jogi szakembereknek, akik az Európai Unió Bírósága előtt készülnek pereskedni?
- Bármilyen furcsa, mindenekelőtt az időkeret maximális tiszteletben tartását javasolnám. Mint említettem, általában 15 perc áll rendelkezésre a jogi érvek kifejtésére (ezt írásban előzetesen közlik), ennek túllépése estén a jogi képviselőt félbeszakítják. Kellemetlen, ha éppen ekkor jutna valaki a mondandója lényegéhez. A bíróktól nyert információk birtokában kijelenthetem, hogy kerülni kell a tényállás hosszas ismertetését, hiszen az aktát már áttanulmányozták, az előzetes jelentés maga is összefoglalta a jogeset lényegét. Ugyanígy felesleges az uniós jogszabályok nevének hosszú felolvasása, az egyes cikkelyek bemutatása, mert a releváns joganyag a bírák előtt az aktában megtalálható. A perbeszéd lényege a jogi érvelés, a meggyőző erő, a figyelem felhívása a leglényegesebb pontokra. A tolmácsok áldozatos munkájára tekintettel továbbá a mindennapokban megszokott beszédgyorsaság helyett „lassúbb üzemmódra” kell kapcsolni, tárgyalási tapasztalataim alapján erre is mindig figyelmeztetni kellett egy-egy ügyvédet.

- A megszerzett tapasztalatok alapján hogyan érdemes (ajánlott) megfogalmazni pl. egy előzetes döntéshozatali kérelmet?
- Az Európai Bíróság honlapján az „Eljárás” fülnél bárki elolvashatja azt az ajánlást, amelyet a tagállami bíróságok figyelmébe ajánlanak előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztése esetén. Ebből már nagyon sok alapvető információ szűrhető le, így például nyilvánvaló, hogy a Bíróság feladata az uniós jog értelmezése vagy érvénye felőli döntés, nem tartozik hatáskörébe az alapeljárásban felmerült ténykérdések elbírálása. Ez így nagyon egyszerűen hangzana, de konkrét esetekben nem élesek a határvonalak, mindenesetre egy kérdést - feltétele előtt - érdemes többszörösen visszaolvasni, ellenőrizni. A tényállást és a kérdést is minél tömörebben kell megfogalmazni, lényegtelen például az Európai Bíróság számára egy előzményi határozat száma, illetve az összes egyesített ügy felsorolása. Ha valamelyik kolléga bizonytalan a felmerült jogkérdésben, bátran forduljon európai jogi szaktanácsadó kollégájához, aki legalább a vizsgálat nélküli elutasítások (elfogadhatatlanság) köréről felvilágosítást tud adni. Ez megítélésem szerint nem sérti a hazai bíró előterjesztési szabadságát, ellenkezőleg: lehetővé teszi egy professzionálisabb, átgondoltabb kérdéssor feltételét. Korábban a tolmácsolásnál említettem, mennyire meghatároz mindent a többnyelvűség, ez előzetes döntéshozatali kérelmek esetében fokozottan igaz. Nem árt, hogy ha a magyar bíró kollégák tisztában vannak azzal, hogy az előzetes döntéshozatali kérelem 1.500 karakter/oldal lehet, maximálisan 20 lapon. Ha ezt a mennyiséget a magyar kérelem meghaladja, tömöríteni fogják, amiben esetleg a magyar bíró szemszögéből fontos információk elvesznek. A jogász-nyelvészek óriási és igen tiszteletre méltó, kiemelkedően magas színvonalú munkát végeznek, de a 3-4 sornál hosszabb körmondatok lefordítása szinte a „mission impossible” kategóriába tartozik. Nem feltétlenül az előzetes döntéshozatali kérelem megfogalmazásához kapcsolódóan, de annak utóéletét tekintve arra fel kell hívnom a figyelmet, hogy a kinti kollégák nagyon várják a Bíróság ítélete nyomán megszületett magyar határozatot, még ha az nem jogerős is, ezért célszerű azt megküldeni Luxembourgba.

Budapest, 2014. szeptember 11.
 

Kapcsolódó hír: Sikeres volt az OBH első nemzetközi ösztöndíjprogramja