A sajtó-helyreigazítási perek gyakorlata - sajtótájékoztató a Fővárosi Törvényszéken

Az elmúlt évek statisztikai adatai azt mutatják, hogy a sajtó-helyreigazítási ügyek száma folyamatosan emelkedik - ismertette dr. Madarasi Anna, a Fővárosi Törvényszék sajtószóvivője a Törvényszék 2017. március 23-án tartott sajtótájékoztatóján. Az újságírók kérdéseire dr. Jakabosné dr. Németh Monika, a törvényszék sajtópereket tárgyaló tanácselnöke válaszolt.
 
Dr. Madarasi Anna elmondta, hogy a Fővárosi Törvényszék Polgári Kollégiumába 2010-ben összesen 6407 ügy érkezett, amelyből 238 volt a sajtó-helyreigazítás iránti kereset, 2016-ban az 5389 ügyből 349 sajtó-helyreigazítási per indult.
 
A sajtó-helyreigazítás különleges személyiségvédelmi eszköz (elsősorban a jóhírnév védelmét erősítő jogintézmény) és eljárás. Míg azonban a sajtó-helyreigazítási perek kizárólag a közölt valótlan tények gyors helyreigazítására irányulhatnak, a személyiségi jogi perekben a valótlan és egyben személyiségi jogot sértő tények és a személyiségi jogot sértő vélemények közlésével okozott jogsérelmek orvoslása a cél.
 
A helyreigazítás és az eljárás különlegessége elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a sérelmet szenvedett fél minél hamarabb jogorvoslatot, elégtételt nyerjen. Sajtó-helyreigazítási per csak akkor indítható, ha a jogosult a rá nézve sérelmes közlés megjelenésétől számított 30 napos határidőn belül helyreigazítási kérelmet nyújtott be a sajtószervhez (legyen az a nyomtatott vagy online lap/portál, vagy rádió, televízió szerkesztősége, kiadója) de az a törvényben megjelölt határidőkön belül nem tesz eleget a kérelemnek. A felperes egyetlen igénye a sérelmes közlemény helyreigazítása lehet. A bizonyítás rendkívül szűk körű, és a sajtószervet terheli a sérelmezett állítások valóságának rövid határidejű, lehetőleg már az első tárgyaláson történő bizonyítása.
 
Sajtó-helyreigazítás kizárólag a jogszabályban meghatározott jogsértések - azaz valótlan tény állítása, híresztelése vagy való tény hamis színben való feltüntetése - megvalósulása esetén kérhető.
 
Annak eldöntése után, hogy a felperes jogosult-e egyáltalán az igény érvényesítésére, a bíróságnak a sérelmezett megjelenésről először azt kell eldöntenie, hogy az ténynek vagy véleménynek minősül. Ugyanis a véleménynyilvánítással szemben egyáltalán nincs helye sajtó-helyreigazításnak. Ezért nem véletlen, hogy a helyreigazítási perekben az alperes érdemi védekezése leggyakrabban az, hogy a kifogásolt közléssel nem tényeket állított, hanem véleményt nyilvánított – hívta fel a figyelmet Madarasi Anna.
 
A szóvivő hangsúlyozta, hogy a leggyakrabban előforduló és a legegyszerűbben megítélhető jogellenes magatartás a valótlan tény állítása. Helyreigazításként olyan közlemény közzététele kérhető, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, és melyek a valós tények. Amennyiben a sajtószervnek az eljárásban nem sikerül bizonyítania a tények valóságát, a bíróság helyreigazításra kötelezi, azonban a valós tények közlését erre irányuló kérelem esetén is csak akkor rendeli el, ha az eljárás során azokra fény derül. A bíróság nincs kötve a felperes által megfogalmazott helyreigazítás szövegéhez.
 
A valótlan tény híresztelése a valaki mástól származó információ továbbadását jelenti. A bírói gyakorlat szerint híreszteléssel valósíthat meg jogsértést például egy interjú, riport, vagy egy nyilvános eseményről szóló tudósítás is. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján a leggyakoribb az átvétellel megvalósuló jogsértés, ugyanis az egyre szaporodó internetes hírportálok és hírgyűjtő oldalak a minél több új tartalom megjelentetése, és minél több olvasó elérése érdekében egyrészt ugyanazt a hírügynökségi tartalmat számos helyen megjelentetik, másrészt mind a nyomtatott, mind az online sajtóban máshol megjelenő információkat szemlézik, azaz saját híroldalaikon is megjelentetik - ez a gyakorlat már a televíziós műsorokban is megfigyelhető. Ezért ugyanolyan tartalmú közlésekért egyszerre akár 15-20 sajtótermék ellen is pert indít a sérelmet szenvedett fél. A bírói gyakorlat jelenleg jellemzően egységes abban, hogy a sajtó az átvett és a hírügynökségi hírek tartalmáért is sajátjaként felel, azok valóságtartalmát neki kell bizonyítania akkor is, ha változatlan formában, a hír forrásának megjelölésével adja tovább.
 
A szóvivő elmondta, hogy a valós tény hamis színben feltüntetése azt jelenti, hogy a közlés az ellenkezőjét jeleníti meg annak, amire a tartalma irányul, ezáltal a közvéleményt a valóságnak nem megfelelő következtetés levonására készteti. Éppen ezért a jogsértés megállapíthatóságához nagyon fontos a szöveg egészének értelmezése, a sérelmezett közlésnek a környezetébe ágyazva történő tanulmányozása, esetlegesen a kép és a szöveg összevetése
 
A valóság bizonyítása nemcsak a tényállítással, hanem a híreszteléssel megvalósuló jogellenes magatartások esetében is a per alperesét, azaz a sajtót terheli – hangsúlyozta a szóvivő. A valóság bizonyítása alól két esetben mentesülhet a sajtó:
 
Ha valamely büntetőeljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tudósít az eljárás bármely szakaszáról, közli a vádirat, illetőleg a büntető bírósági tárgyalás, a nem jogerős büntető bírósági ítélet tartalmát, közöttük a vádlott védekezését is. A bírói gyakorlat a büntetőeljárásra vonatkozó kivételt már kiterjesztette bármely polgári, közigazgatási eljárásról szóló tudósításra is.
A sajtótájékoztatón elhangzottak esetében folyamatosan formálódik a bírói gyakorlat. A Fővárosi Törvényszék gyakorlata szerint a sajtótájékoztatón elhangzottakkal kapcsolatban a sajtószerveknek kötelességük hitelesen tájékoztatni a közvéleményt, a közvéleménynek pedig alkotmányos joga, hogy erről tudomást szerezzen. Ezért amikor a sajtó egy sajtótájékoztatón elhangzottakról pontosan, az ott elhangzottakat összefoglalva, vagy szó szerint idézve beszámol, akkor alkotmányos kötelezettségét teljesíti. A Fővárosi Törvényszék gyakorlata szerint a sajtó nem tartozik sajtó-helyreigazítási kötelezettséggel akkor, ha egy közérdeklődésre számot tartó ügyben az abban mérvadóan nyilatkozni jogosult személy által elmondottakról hűen beszámol.
 
Az elsőfokú ítéletek sajtóban megjelenő „utóéletét” megfigyelve nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy mind a politikusok, mind pedig az egyes sajtóorgánumok korábbi véleményük, állításaik igazolására használják a sajtóhelyreigazítási-perekben hozott ítéleteket, függetlenül a bíróság által megfogalmazott indokolásoktól – mondta Madarasi Anna. Hangsúlyozta azonban, hogy ha a bíróság a perben azért kötelezi az alperest helyreigazítás közzétételére, mert a sérelmezett közlés valóságtartalmát nem tudta bizonyítani, az nem jelenti azt, hogy a perben bebizonyosodott volna, hogy a sérelmezett közlések valótlanok voltak, azaz az alperes „hazudott” volna.
 
Dr. Jakabosné dr. Németh Monika, a Fővárosi Törvényszék bírája kérdésre válaszolva elmondta, hogy mit kell tartalmaznia a helyreigazító közleménynek, valamint azt is, hogy a bírói gyakorlat már túlhaladt azon, hogy a cím önálló hírértékkel bír – a közlés teljes tartalmát kell vizsgálni. Szintén kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy ezekben a perekben gyakran megfigyelhető, hogy a felek (különösen ha közszereplőt érint a sérelmezett közlés) eszközként használják a bírósági eljárást, nem feltétlenül a probléma jogi megoldása a cél, hanem az eljárás kapcsán elérhető médiafigyelem.