„A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés jelenlegi formájában nem tartható”

Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke Székhelyi Mailáth György országbíró emlékére 2014. július 17-én két tagozatban (joghallgatói, bírósági dolgozó) és négy szekcióban (polgári, büntető, közjogi, általános bírósági) hirdetett tudományos pályázatot. A felhívásra összesen 51 színvonalas pályamű érkezett, amelyeket szekciónként külön joghallgatói és bírósági dolgozói tagozatban is díjaztak. 
A pályázat nyerteseivel készült interjúsorozatunk újabb állomásaként Gönczi Gergelyt, a Szegedi Tudományegyetem joghallgatóját kérdeztük a díjazott dolgozatáról.
 
 
 
Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke által meghirdetett Mailáth György tudományos pályázatra benyújtott nyertes pályázatát „A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés emberi jogi megítélése- érvek, ellenérvek” címmel írta. Hogyan foglalná össze annak tartalmát, főbb megállapításait?
A dolgozat fő célja, hogy tisztán alapjogi érveléssel reagáljon a ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatos alkotmányossági kérdésekre. Igyekeztem a lehető legkövetkezetesebb módszertant alkalmazni, és a kérdésben eddig felmerült érveket így értékelni. Fő megállapításom, hogy a TÉSZ jelenlegi formájában nem tartható, s ezen nem változtat a frissen bevezetett kötelező kegyelmi eljárás sem. Utóbbi témakörben később összehasonlító kutatást is végeztem az Edinburgh-i Egyetem jogi könyvtárában, ahol az angol kegyelmi bizottságok strasbourgi tapasztalatait tekintettem át.
 
 
Mennyire áll közel bírósági munkájához (vagy tanulmányaihoz) a választott téma? Miért pont erre esett a választása?
Elsősorban a strasbourgi esetjog iránti érdeklődésem indította el a kutatást. A strasbourgi nagykamara döntése 2013-ban a Vinter és társai-ügyben jelentős nemzetközi jogi fordulatot hozott, ennek lehetséges magyarországi hatásai érdekeltek. A téma ettől kezdve a hazai események sorozatát követte (olykor meg is jósolva az éppen következőt). 
 
Egy komplex tudományos anyag elkészítése bizonyára időigényes elfoglaltság. Mennyi idő alatt készült el a pályamű?
Erre nehéz pontos választ adni, mert a munka elsősorban önképzési céllal íródott, szervesen fejlődött. Először az alakuló strasbourgi gyakorlatot elemeztem, majd a magyar büntetőjogi, később alapjogi aspektusokra is kiterjedt a kutatás. Az akkor még teljesen formátlan kutatáshoz a szegedi jogi kar több oktatója nyújtott – többször szabadideje rovására – nélkülözhetetlen segítséget, Dr. Szomora Zsolt docens urat külön szeretném kiemelni.
 
Az OBH által díjazott művek megtekinthetők a www.birosag.hu oldalon. Utólag beleolvasott a többi munkába is?
Igen. A témámban írt másik két munkán kívül elolvastam például Majoros Tünde polgári jogi témájú dolgozatát.
 
Indult már korábban is tudományos pályázaton?
Először a 2013-as OTDK-n indultam, Dr. Jakab Éva professzor asszony biztatására. A tőle elsajátított kutatásmódszertani alapokra máig támaszkodhatok. Azóta is igyekszem minél több pályázaton, versenyen elindulni, mert azt gondolom, az egyetemen szerzett tudás fontos komplementerét adja az ilyen megmérettetéseken szerzett tapasztalat, ezen felül mindig öröm aktív, érdeklődő joghallgató-társakkal találkozni, amire szintén ilyen alkalmakkor van lehetőség.
 
Mennyire tartja fontosnak a tudományos pályázatokat? Az egyes dolgozatokban foglalt megállapítások mennyiben lehetnek hatással a jogalkalmazási gyakorlatra vagy közvetett módon a jogalkotásra?
Az ilyen pályázatokat több okból is nagyon fontosnak tartom. Egyrészt a klasszikus egyetemi környezettől, elvárásoktól eltérő versenyhelyzet az addig esetleg rejtve maradó hallgatói képességekre, tehetségre is rávilágíthat, ami fontos motivációt jelent. Másrészt a különböző városok, egyetemek hallgatói között is beindulhat a tudományos párbeszéd. Én is több jó ismeretséget köszönhetek különböző versenyeknek. Remélem, hogy a jogalkalmazás és a joggyakorlat is egyre inkább odafigyel az egyetemisták (és témavezetőik) által összegyűjtött, sokszor nagyon aktuális témákat feldolgozó, esetleg külföldi tapasztalatokat is beépítő dolgozatokban kifejtett gondolatokra, javaslatokra, érvekre. Azt gondolom, a Mailáth-pályázat egy nagyon fontos és jelentős lépés ebbe az irányba.
 
Budapest, 2015. február 18.