„Úgy gondolom a kölcsönös bizalom a legfontosabb gondolat egész Európában” – interjú John Ahernnel

John Ahern európai uniós szakértőt kérdeztük a tagállamok közötti kölcsönös bizalomról és az uniós esetjogról a "Határon átnyúló polgári peres eljárások" című 2016. május 19-20-án a Magyar Igazságügyi Akadémián lezajlott nemzetközi polgári joggal foglalkozó konferencián

Az előadásában szó eset a kölcsönös bizalomról. Mit jelent ez a kölcsönös bizalom és kik között kell, hogy meglegyen? Miért annyira fontos az európai jogrendszerben?

Úgy gondolom a kölcsönös bizalom a legfontosabb gondolat egész Európában, éppen úgy, mint az európai jogrendszerben. Miért létezik az Európai Unió és az európai jogrendszer? Nem csak azért, hogy közös piacot teremtsen, hanem ha megnézzük a folyamatokat, akkor látjuk, hogy azért is, hogy még szorosabb közösséget teremtsen az európai emberek és az európai országok között. Ennek egy részét erősíteni kell, a tagállamok közötti megértést, az országok egymásba vetett bizalmát, az emberek egymásba vetett bizalmát és ezzel párhuzamosan a jogrendszerek, az igazságszolgáltatás tagjainak egymásba vetett bizalmát.  

Úgy gondolom a Brüsszel I rendelet nagyon fontos folyamatot indított el a tagállamok közötti kölcsönös bizalom megteremtésében. Láthatjuk, hogyan indult el a határon átnyúló igazságszolgáltatás és az ítéletek végrehajtásának rendszere egy konvenció felől a szabályozás felé akkor, amikor a törvényhozók elhatározták, hogy megalkotnak egy egységes, összehangolt az ítéletek végrehajtására vonatkozó szabályrendszert, amely egyben alkalmazható jogi eszközöket is teremt az Unió számára. A cél nem csak az egységesítés, nem csak az összehangolás, hanem az is, hogy ezen az egységesítésen és összehangoláson keresztül a tagállamok jobban megértsék egymást, az igazságszolgáltatási rendszer tagjai pedig jobban bízzanak azokban az ítéletekben, amelyeket más országokban hoztak meg.

Miért volt ez régebben probléma? A Brüsszel rendelet előtt, előfordulhatott olyan eset, hogy egy tagállam bírósága úgy döntött nem fogadja el a joghatóságot, nem alkalmazza egy másik ország törvényeit, nem hajt végre egy másik országban hozott ítéletet. Ennek oka lehetett, hogy nem értettek egyet az ítélettel, mert például az okozott kárhoz képest a kompenzáció mértéke túl magas, vagy éppen túl alacsony volt. Megtörténhetett, hogy egy bíróság nem értette egy másik ország bíróságának indoklását.

Jelenleg 28 különböző jogrendszer, 28 különböző jogi hagyomány létezik az Unióban, tehát megtalálni a módját az ítéletek mozgathatóságának és közben megalkotni egy nyitott, dinamikus fogyasztói környezetet a kereskedelmi cégek, de legfőképp az ítéletek számára az Unióban, ez kiemelkedő fontosságú.

Tudna említeni egy fontosabb esetet az Európai Bíróság gyakorlatából a joghatósághoz kapcsolódóan?

Nagyon sok ilyen ügy volt, mégis most egy 1976-os ügyről beszélnék, a Brüsszeli Egyezmény idejéből. Számomra és általánosságban is, azért fontos ez az eset, mert rávilágít arra miért van szükség szabályozásra határon átnyúló ügyek esetében. Ebben az ügyben két ország volt érintett, mindkét ország egymás által okozott károkat szenvedett, a kérdés pedig az volt, kinek van joghatósága eljárni az ügyben. Létezik egy szabály, amely kimondja, hogy a joghatósága annak az országnak van, amelyben a káresemény történt. Minden szabály kivételeket képez, és ebben az európai rendszer sem más, mint bármely másik rendszer. A szabályokat néha meg kell szegni, módosítani kell, hogy adott helyzetben működjenek. Ebben az ügyben a Bíróság arra jutott, hogy a káresemény két országban történt, abban, amelyikben az esemény elkezdődött és abban, amelyben a káresemény érezhető volt.

Az gondolom egy fontos gondolat – majdnem 40 év után is velünk maradt –, hogy amikor egy káresetben a joghatóságról döntünk, mindig figyelembe kell vennünk minden lehetséges választást. Nem mindig egy lehetőség van, mindig figyelembe kell venni minden opciót.

 

John Ahern