Újszerűen párosított bíróságok - Megalakult a Közép-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium

2013. március 8-án ünnepélyes keretek között került sor a Közép-magyarországi Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégium alakuló ülésére. A szervezet a közigazgatási és munkaügyi bíróságok és a törvényszékek közigazgatási és munkaügyi ügyszakban eljáró bíráinak speciális szakmai testülete.

Dr. Handó Tünde – az Országos Bírósági Hivatal elnöke – az új szervezetet alapvetően szakmai testületként jellemezte, melynek feladata a jogegység biztosítása, azon elvi jelentőségű döntések megtalálása, melyeket aztán a bírói kar és a Kúria felé közvetíthet. A Kollégium véleményt nyilvánít bírósági vezetői pályázatokról, előmeneteli kérdésekről. Az elnökasszony kiemelte a Közigazgatás Bírák Egyesülete, valamint a Munkaügyi Bírák Egyesülete által képviselt szakmai igényességet és összetartást. Példaértékűnek tartja a szakágak bíráinak munkáját, mely a jogkeresők elvárásainak, a biztonság és jogegység követelményének is megfelel.

Dr. Darák Péter – a Kúria elnöke – a közigazgatási bíróságok elmúlt két évtizedben tapasztalható expanziójára hívta fel a figyelmet. A jogállamisággal, a hatalmi ágak megosztásával a törvényesség felett őrködő bíróságok szerepe mennyiségi és minőségi szempontból is megváltozott. A közigazgatási bíróságok szerepe megnőtt, a bírósági kontrollmechanizmusok erősödtek. A hazai tendenciákat a nemzetköziekkel egybecsengőnek látja. Hangsúlyozta a költséghatékonyság és az önállóság jelentőségét. A közigazgatási munkaügyi „párosítás” újszerű (bár Dánia és Norvégia esetében hasonló gyakorlattal találkozhatunk). A Kúria elnöke – előadása zárásaként – kiemelte, hogy az egy szervezetbe tömörülés a jogági sajátosságok különbségeiből eredő előnyök kihasználhatóságát növeli.

Az ülésnyitó beszédek után a munkaügyi bíráskodás történetét vázolta fel a hallgatóságnak dr. Kertné dr. Fehér Klára. Az ókori rabszolgatartó társadalmak és a feudalizmus „munkavállalóinak” teljes alávetettsége után a cselédség munkaerejét bocsátja rendelkezésre, személyét már nem. A XIII. században jelentek meg az első kezdetleges munkaügyi bíróságok ekkor kezdték meg működésüket az úgynevezett céhbíróságok, amelyek mesterek, segédek és tanoncok ügyeiben jártak el. Az első „modern” munkaügyi bíróságok Franciaországban jöttek létre 1806-ban a lyoni selyemipari munkások és a munkaadók közötti, a munkavégzéssel kapcsolatos viták rendezésére. Németországban az 1845. évi porosz ipari rendtartással jogot kaptak a községek arra, hogy paritásos bíróságokat – döntőbíróságokat – állítsanak fel az ipari vállalkozók és munkavállalóik közötti viták feloldására. Hazánkban a német hatás érezhető, mely osztrák közvetítéssel érkezett. Az 1872. évi VIII. törvénycikk 76. §-a rendelkezett először az ipartestületek felhatalmazásáról, eszerint határozathozatalra is jogosult egyeztető bizottságokat állítottak fel. Az 1884. évi XVII. törvény rendelkezett először a munkaügyi bíráskodásról, majd az 1911. évi I. törvény – a polgári perrendtartásról – a járásbíróságok hatáskörébe utalta a szolgálati szerződésből a munkaadó és a munkavállaló között felmerült viták megoldását. A szovjet mintára létrejött 1951. évi 7. tvr. (az un. I. Mt.) a három szervre bízta a munkaügyi döntéseket: a munkaügyi döntőbizottságokra, a bíróságokra és a szolgálati felettesre. Az 1952. évi III tv.(az „új Pp:”) a bírói út igénybevételét egyes esetekben kizárta. Az 1964. évi 29. tvr. minden munkaügyi vitában munkaügyi kötelező döntőbizottsági eljárást rendelt el. A munkaügyi bíráskodás történetében az 1967. évi II. törvény (a II. munka törvénykönyve) sem hozott lényeges változásokat. Apróbb reformok történtek. A járásbíróság elé vihető ügyek köre bővült, a területi munkaügyi bizottságok megszűntek, a megyei bíróság jogorvoslati fórummá vált és a Legfelsőbb Bíróság a peres eljárás bármely szakaszában az ügy elbírálását hatáskörébe vonhatta. Az 1972. évi IV. törvény hozza létre a munkaügyi bíróságokat különbíróságként. Az 1979. évi 31. tvr. kiterjesztette a munkaügyi bíróságok hatáskörét a társadalombiztosítási és a szövetkezeti ügyekre is. A rendszerváltás után az 1992. évi XXII. törvény (a III. Munka törvénykönyve) új alapokra helyzete a munkaügyi bíráskodást is. Megszűntette a munkaügyi döntőbizottsági eljárásokat, az egyfokú eljárást kétfokúvá tette, 15 napos jogvesztő határidőt írt elő a kötelező egyeztetésre, a feleket pedig mellérendeltté teszi. dr. Kertné dr. Fehér Klára előadását nemzetközi kitekintéssel és a jelenlegi szabályozás ismertetésével zárta.

A közigazgatási bíráskodás történetét dr. Stefancsik Márta Anna ismertette. Három előfeltételt vázolt, a végrehajtás és törvénykezés szervezeti elkülönülését, az állami cselekedetek törvény általi szabályozottságát és az állampolgári jogok védelmére vonatkozó társadalmi igényt. Az 1848-as áprilisi törvények, valamint a Kiegyezés által generált változások után az 1869. évi IV tc. volt az, ami létrehozta a közigazgatási bíráskodás előfeltételeit azzal, hogy a megtörtént az igazságszolgáltatás és a végrehajtás szétválasztása, viszont a jogszabályban rögzítésre került,hogy „a közigazgatási és a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak”. A nagy előrelépést a hazai közigazgatási bíráskodás történetében az 1883. évi XLIII. törvénycikk jelentette, mely létrehozta a Pénzügyi Közigazgatási Bíróságot. A bíróság budapesti székhellyel, országos hatáskörrel bírt. Hatáskörébe tartoztak az egyenes adókkal és illetékügyekkel kapcsolatos kérdések. Eljárása írásbeli volt és 1884-1896 között működött. Ekkor – az 1896. évi XXVI. törvénnyel – jött létre a Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság, melybe a Pénzügyi Közigazgatási Bírósági is beolvadt. A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság hivatásos bírákból állt, elnöke a Kúria elnökével azonos jogállású. A testület igen nagy tekintélyű és nagy szaktudású bírákból állt. Két osztályra tagozódott (a pénzügyi, és az általános osztályra). Hatáskörét a jogszabály taxatív felsorolással rendezte. Az ügyeket végleges döntéshozó szervként, reformatórius jogkörben intézte. 1907-ben került bevezetésre a „garanciális panasz”, mellyel az alacsonyabb szintű közigazgatási szervek is kereseti jogot kaptak a hierarchiában felettük levő szerv ellen. 1925-ben a közigazgatási bírósági hatáskör kiterjedt a választójogi ügyekre is. 1929-ben lehetővé vált a kormány törvényhatósági bizottságot feloszlató intézkedése elleni bírósághoz fordulást. 1949-től a politikai és az állami hatalom koncentrációja ellehetetlenítette a végrehajtó hatalom feletti bírói kontrollt. 1957. évi IV. tv. bírósági jogorvoslatra nyújt lehetőséget államigazgatási jogviszonyt létrehozó államigazgatási határozatokkal szemben, valamint meghatározza azokat a legfontosabb eseteket, amikor az államigazgatási határozatok felülvizsgálhatók. 1973-ban a jogalkotó a Pp. III. Novellájával a Pp-be egy új fejezetet iktatott be: „Az államigazgatási határozat megtámadása iránti perek” címmel. A következő „lépés” az 63/1981. (XII.5.) MT rendelet volt, ami tételesen felsorolta a bíróság által felülvizsgálható határozatokat. A rendszerváltás, konkrétan az 1989. évi alkotmánymódosítás teremti meg a közigazgatási bíráskodás alkotmányos alapját. Mivel korábban rendelet sorolta fel a bíróság által felülvizsgálható határozatok körét, az Alkotmánybíróság 32/1990. (XII.22) AB határozatában úgy rendelkezett, hogy ezt az alkotmányellenességet csak egy új törvény megalkotásával lehet megszüntetni. Így született meg a 1991. évi XXVI. törvény a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatának kiterjesztéséről. A közigazgatási bíráskodást érintő jelentősebb változást hozott a 2004. évi CXL. törvény közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól. Jelenleg az Alaptörvény 25. cikk (4) bekezdésének rendelkezései az irányadóak a közigazgatási bíráskodásra. „A bírósági szervezet többszintű. Az ügyek meghatározott csoportjaira - különösen a közigazgatási és munkaügyi jogvitákra - külön bíróságok létesíthetők.”

A rendezvény záróakkordjaként dr. Handó Tünde megalakulttá nyilvánította a Közigazgatási és Munkaügyi Regionális Kollégiumot.

www.jogiforum.hu/Horváth Eszter

2013. március 20.