Zumbok Ferenc emlékezetére

„Nyomás alatt vagyok jó, olyankor rengeteg energia felszabadul bennem. A langyos helyzetekben szenvedek.” Így vallott magáról dr. Zumbok Ferenc még júniusban. Szerinte a vezetői poszt lehetőséget ad az embernek a cselekvésre, a tervek megvalósítására. Munkáját – bármely területen - mindig ezen elv szellemében végezte. Szerette - ahogy ő fogalmazott - a „pörgést”, a szervezést, a dolgok kézben tartását. Keményen dolgozott, és ezt munkatársaitól is elvárta. Nyitott volt a világra, érdekelte a történelem, a művészet, rengeteget olvasott, folyamatosan képezte magát. Határozott volt, de soha nem akarta megmondani másoknak, hogy mit gondoljanak. Nem szégyellt tanulni azoktól a szakemberektől, akikkel összehozta az élet. Különleges erőssége volt, hogy a rendszer motorjaként hajtotta előre a fogaskerekeket. 
 
 
Filmrendező szeretett volna lenni, végül mégis a jogi egyetemre jelentkezett. Tanulmányai befejezése után a Zalaegerszegi Járásbíróság fogalmazója, majd bírája lett. De kipróbálta magát jogtanácsosként és ügyvédként is. A rendszerváltás után a Zala Megyei Bíróság bírójaként, tanácselnökeként és kollégiumvezetőjeként dolgozott. Belekóstolt az igazságszolgáltatás igazgatásába is, hiszen 1998-ban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala hivatalvezető helyettese lett. Előtte azonban a Fővárosi Cégbíróság rendbetételét kapta feladatul. 1998 és 2003 között a Miniszterelnöki Hivatal titkárságvezetője, miniszterelnöki tanácsadója, főosztályvezetője volt. Ez idő alatt bízták rá a Sándor-palota felújítását. A feladatot nagy örömmel és várakozással fogadta el, hiszen egy teljesen új területen kellett bizonyítania rátermettségét. És ez sikerült is neki, hiszen 2011-től haláláig először miniszteri biztosként , majd kormánybiztosként irányította a budai Várnegyed és a fertődi Esterházy-kastély megújítását.
 
 
Zumbok Ferenc türelemmel viselt hosszú betegség után 68 éves korában hunyt el.