Alkotmánybírósági meghallgatás

Alkotmánybírósági meghallgatás

2013. április 23.

 

Tisztelt Elnök úr, tisztelt alkotmánybírák!

Először is engedjék meg, hogy megköszönjem, hogy lehetővé tették a meghallgatásomat az Alkotmánybíróság teljes ülése előtt. Azáltal, hogy személyesen is bemutathatom a más, azonos hatáskörű bíróság kijelölésének, közkeletű nevén az ügyáthelyezésnek a gyakorlatát, eloszlathatom azokat a kételyeket, amelyek e jogintézmény alkalmazásának az alkotmányossága kapcsán felmerültek.

A befogadhatóságról

Mielőtt rátérnék a konkrét kérdésekre, engedjék meg, hogy ismételten hangot adjak a befogoadhatósággal kapcsolatos véleményemnek. Tiszteletben tartva döntésüket, a személyes véleményem változatlan: álláspontom szerint az OBH elnöki döntése nem olyan érdemi bírói döntés, amely alapja lehetne akár az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti, akár az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasznak.

Az Abtv. 26. § (1) bekezdése szerinti un. „régi” alkotmányjogi panaszt illetően az Alkotmánybíróság azon gyakorlatára hivatkozom, hogy a perben eljáró bíró által alkalmazott, alkotmányellenes jogszabályt csak az adott („egyedi ügyben folytatott bírósági eljárás”) eljárást befejező, jogerős bírósági határozat kapcsán lehet megtámadni alapjogi sérelemre hivatkozva. Az Abtv. 27. §-a értelmében „bírói döntés”, illetve „az ügy érdemében hozott döntés vagy az eljárást befejező egyéb döntés” alaptörvény-ellenessége lehet tárgya a „valódi” alkotmányjogi panasz eljárásnak.

Volt ugyan jogalkotói kezdeményezés arra vonatkozóan, hogy az alkotmányjogi panasz lehetősége ne csak az érdemi bírói döntésekkel szemben, hanem valamennyi jogerős bírói határozattal szemben nyitva álljon, azonban a közbenső döntések megtámadásának lehetősége a törvényalkotási folyamat során kikerült az Abtv. tervezetéből.

A panaszokkal érintett ügyek büntetőügyek, a büntetőeljárás érdemi kérdése pedig az, hogy a vád tárgyává tett cselekményt a vádlott követte-e el vagy sem, vagyis megállapítható-e a vádlott bűnössége. A büntetőeljárásban tehát érdemi bírói döntésnek a bíróság azon határozata tekinthető, amelyben a bíróság a vádlott büntetőjogi felelősségével kapcsolatban foglal állást.

Az OBH elnökének ügyáthelyezéssel kapcsolatos döntése tehát nem érdemi, sőt még csak  nem is bírói döntés. A bíróság kijelöléséről rendelkező határozatában az OBH elnöke nem, mint bíró dönt a vonatkozó eljárási kódexek alapján az ügyben illetékes bíróság kijelöléséről, hanem igazgatási jellegű döntést hoz a Bszi. alapján. Az pedig, hogy az ügyben melyik – egyébként hatáskörrel rendelkező - bíróság jár el, nem tekinthető a bírósági eljárás érdemi kérdésének.

Az eljárások elhúzódásáról

Néhány héttel ezelőtt jelent meg az Európai Bizottság Igazságügyi Eredménytáblája, amelyben a civilisztikai és közigazgatási peres eljárások tartamát illetően Magyarország előkelő helyen szerepelt. Mi azonban tudjuk, hogy a jónak tekinthető átlagos szám mögött jelentős különbségek vannak az egyes bíróságokon folyó ügyek pertartama, az éven túl elhuzódó ügyek számát és arányát tekintve. (saját példa)

Hasonlóképpen van ez a büntető ügyekben is. A 2012. évben a törvényszéki elsőfokú büntetőügyek 64 %-a egy éven belül befejeződik és csak 8%-a tart 3 évnél tovább. Ha azt vizsgáljuk meg, hogy az ügyhátralékban, vagyis a folyamatban maradt ügyek között az elhúzódó perek milyen arányban vannak jelen a Fővárosi Törvényszéken, azt láthatjuk, hogy a három évnél hosszabb ideje folyamatban lévő ügyek majdnem 40%-a (136-ból 50) a Fővárosi Törvényszéken van folyamatban. A fővárosban nemcsak a folyamatban lévő ügyek száma, hanem ezen belül a kiemelt ügyek aránya is magas (41%). Az, hogy az elhúzódó büntetőügyek túlnyomó többsége a Fővárosi Törvényszéken van folyamatban, utal arra, hogy a Fővárosban zajló perek között nagyobb arányban vannak jelen ún. „mega ügyek”, illetve különösen bonyolult megítélésű perek. Ez a magas arány ugyanakkor meghatározza az érkező ügyek tartamát is, hiszen a bíró előtt görgetett ügyhátralék akkor is megpecsételi az érkező ügyek várható tartamát, ha az érkezett ügyek egy bíróra jutó arűnya átlagos, vagy alig magasabb, mint az országos átlag.

A Fővárosi Törvényszék elnöke az indítványaiban részletes adatokat és elemzést szolgáltatott az érintett ügyszakok leterheltéségére vonatkozóan.  A kijelöléssel érintett időszakban a Fővárosi Törvényszéken 316 soron kívül tárgyalandó büntetőügy, ezen belül 230 kiemelt jelentőségű büntetőügy volt folyamatban. Mivel a kiemelt jelentőségű ügyekre még szigorúbb soronkívüliségi szabályok vonatkoznak, ezért az ilyen ügyek folyamatos intézése egyidejűleg a többi ügy „hátrasorolását” eredményezi.

A 2012. évi adatok szerint egy bíró kezén éves átlagban 30.43 db folyamatos ügy volt, míg ez a szám pl. a Kecskeméti Törvényszéken 11.23 db ügy. Ha a 40%-os kiemelt ügy aránnnyal számolunk ez azt jelenti, hogy a fővárosban a 30 ügyből 13 kiemelt ügy volt, mig a kecskeméti bírónál 12-ből 6 volt ilyen ügy: 30-11 vagy 13-6. Kimondva is érzékelhető a különbség. Mit jelent ezek a perek tartamát illetően? A kecskeméti Törvényszéken az ügyek 52%-át 6 hónapon belül befjezik, ez az arány a fővárosban 28%. Az egy éven belüli befejezést tekintve a fővárosi arány 52%, míg a kecskeméti 79%.

Mind az elmúlt 10 év átlagában, mind a kijelölést megelőző évet tekintve a Fővárosi Törvényszék leterheltsége kiemelkedő. Amint az a mellékelt ábrákon látható, az egyes bíróságok között a folyamatban lévő ügyek számát tekintve büntető ügyszakban ötszörös, civilisztikai ügyszakban akár hétszeres különbség is lehet. Ez a probléma a rendszerváltás utáni bírósági igazgatási rendszer mindenkori legsúlyosabb megoldandó problémájává vált.

-         jogbizonytalanság, függő jogi helyzet

Az állampolgárok érdeke, hogy a vitás jogviszonyok bírósági rendezésére ésszerű időn belül sor kerüljön. Vannak azonban olyan ügyek – a nagy pertárgyértéket képviselő kiemelt jelentőségű civilisztikai ügyek lehetnek például ilyenek – amelyek esetében nemzetgazdasági érdek is fűződik ahhoz, hogy az eljárások ne húzódjanak el. A már peresített igények esetén pedig olyan függő jogi helyzet alakul ki, amelynek elhúzódását mindenképpen le kell kerülni.

-         bírósághoz való hozzáférés aránytalansága

A mellékelt statisztikai táblázatokból jól látható, milyen nagy különbségek vannak az egyes bíróságok leterheltsége között. Ez azt jelenti, hogy míg az ország egyes régióiban egy másodfokú polgári ügy tárgyalását az ügy érkezésétől számított 2 hónapon belüli időpontra ki tudják tűzni, addig a fővárosban erre akár egy évet is várni kellett. Ez a helyzet sérti a bírósághoz forduló ügyfelek jogegyenlőségét, mert pusztán annál a ténynél fogva, hogy a per melyik bíróság illetékességébe tartozik egyesek jóval hosszabb eljárásokra számíthatnak.

-         büntető ügyekben az eljárás alá vontak jogainak tartós sérelem lsd BK

A mindennapi életvitel szempontjából is hátrányos következményekkel jár, ha valaki büntetőeljárás hatálya alatt áll. Éppen ezért a Legfelsőbb Bíróság 56/2007. számú BK véleményének III/10. pontja szerint a büntetés kiszabása során enyhítő körülmény, ha a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el, illetve enyhítő körülmény az is, ha az elkövető hosszabb ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt. Már csak ezért is törekedni kell arra, hogy a büntetőeljárások bírósági szakasza a lehető legrövidebb időn belül fejeződjön be. A Kúria is ezt emelte ki egyik határozatában, mint a másik bíróság kijelölésének egyik célját:

„a vádlottak Alaptörvényben biztosított azon jogainak érvényre juttatását jelentheti, hogy belátható, ésszerű időn belül bizonyítást nyerhet ártatlanságuk avagy bűnösségük.” (Kúria Kpkf.37.584/2012/2.)

-         bíróságok kárfelelőssége

A Ptk. 2. § (3) bekezdése alapján ha a bíróság nem tartja be az ésszerű időn belül történő elbírálásra vonatkozó kötelezettségét, a fél - az alapvető jogait ért sérelemre hivatkozással - méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. A 2012-es évben a bíróságok 13 ügyben 19 millió forintot ítéltek meg kártérítésként ilyen okból a feleknek.

-         állam kárfelelőssége EEB ítéletek és bírságok

Magyarország ellen összesen 100 ítélet született ítéletek az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. cikkében foglalt „ésszerű időn belüli tárgyaláshoz” való jog megsértése tárgyában.

Ebből 94 megállapította a bíróság az EJEE 6. cikkének megsértését, az eljárások elhúzódása miatt az állam ez idáig mindösszesen 720 millió forint kártérítést fizetett.

Megoldások az aránytalanság felszámolására

Ez a helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki, ezért megoldani sem lehet egyik napról a másikra. Az elmúl évtizedben számos kísérletet tettek az aránytalanság felszámolására, az időszerűség biztosítására: jogszabálymódosítási kezdeményese, fokozott igazgatási ellenőrzés, a bírósági titkárok és ügyintézők jogkörének bővítése, a bírói létszám arányosabb elosztása. Utóbbit illetően azonban radikális változások nem történtek, nem történhettek.

A gyors érzékelhető megoldásnak két módja van: vagy a bírókat visszük oda, ahol az ügyek vannak, vagy az ügyeket oda, ahol a bírók vannak. Előbbi a bírók kirendelésével, utóbbi az ügyek áthelyezésével történhet.

E segítő megoldások közül említeném az OIT 2004-2005 években folytatott azon gyakorlatát, hogy a Fővárosi Bíróság – elsősorban másodfokú büntető peres – ügyhátralékának feldolgozására a Szegedi, a Debreceni és a Pécsi Ítélőtábla bíráit „rendelték ki”. A kirendelést itt idézőjelben kell érteni, ugyanis, ha úgy tetszik már itt is ügyek áthelyezéséről volt szó, lévén darabszámra meghatározott ügyek tárgyalására rendelték ki az ítélőtáblákat és a tárgyalásokat, nyilvános üléseket nem Budapesten, hanem az ítélőtábla székhelyén tartották.

Ideiglenes enyhítést célzott az OIT 144/2008. határozata is, amely ideiglenesen többlet-álláshelyeket létesített a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróságon, azonban a problémát egy ilyen célzottan ideiglenes megoldás sem oldhatja meg.

Az ügyek áthelyezésére vonatkozóan nemzetközi példák is vannak, Olaszországba, Hollandiában, Litvániában, Németországban is létezik hasonló megoldás.

Ügyáthelyezés 2011-ben

Ezeket az anomáliákat látva maga az OIT volt az, aki felvetette az ügyek áthelyezésének törvényi szabályozásának lehetőségét. A jogszabály címe is sokat mondó: „az egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény”. Ennek megfelelően módosult a Be. és Pp. az ügyek áthelyezésének jogszabályi lehetősége 2011. január 7-étől biztosított.

Az akkori szabályozás szerint a kezdeményezők köre azonos volt a mostanival – a megyei bíróságok és ítélőtáblák elnökei – az OIT elnöke (aki egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is volt) pedig egyetértése esetén a Legfelsőbb Bíróság felé előterjesztést tett az ügy áthelyezésre. Sem az Alkotmány, sem az említett törvényeknél alacsonyabb szintű norma vagy belső szabály nem rendelkezett az ügyáthelyezés mikéntjéről.

Ügyáthelyezésre előterjesztést az OIT elnöke a 2011-es évben 13 ügy vonatkozásában tett, a Legfelsőbb Bíróság pedig – formális, érdemi indokolást nem tartalmazó határozattal – valamennyi esetben kijelölte az indítványban megjelölt bíróságot.

Ügyáthelyezés 2012-ben

Szabályok lényegi változatlansága

Az ügyáthelyezés szabályozása a korábbiakhoz képest 2012-ben sem változott érdemben:

  • valamely ügy vagy ügyek meghatározott csoportjának elbírálása az bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhe miatt nem biztosítható és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével,
  • az indítványt kizárólag az adott bíróság elnöke teheti meg,
  • az indítványt kizárólag újonnan érkezett ügyekben terjeszthetik elő,
  • az indítványt indokolnia kell az előterjesztőnek,
  • a hivatal vizsgálja az indokolásban leírt tények, adatok valóságát,
  • a kijelölhető bíróságok köre a statisztikai adatok alapján határozható meg és az ő nyilatkozatuk is mérlegelés alapjául szolgál.

Az érintett ügyfelek jogorvoslati lehetősége annyiban volt biztosított, hogy az ügyben kijelölt bíróság vagy a bíróságon belül kijelölt bíróval szemben kizárási indítványt terjeszthettek elő amennyiben az elfogulatlansággal kapcsolatban kétség merül fel. Végső soron pedig az ügyben hozott érdemi bírói döntéssel szemben valódi alkotmányjogi panasznak lehet helye.

Belső szabályok kialakítása

2012 január első hetében szembesültem a belső szabályok teljes hiányával és a Kúria, a Fővárosi Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék kollégiumvezetőinek közreműködésével a 2011-es évi gyakorlat áttekintésével megfogalmazásra került egy ajánlás, ami az ügymenetre részletes szabályokat állapított meg.

Ezúttal is szeretném kiemelni, hogy bár ez az ajánlás csak a jelen eljárásban érintett ügyekben megszületetett határozatokat követően került közzétételre, azonban a megküldött iratokból is látható, hogy az ebben foglaltak már ezen eljárások során is maradéktalanul érvényesültek.

Ilyen részletszabályok kidolgozása pedig nem lett volna kötelezettsége az OBH elnökének, lévén az intézmény ezen szabályok nélkül is működött 2011-ben, azonban garanciális szempontból ezt szükségesnek tartottam, ezen túlmenően a gyakorlatban számos olyan garanciális elem is meghonosodott (pl. a Kúria illetékes kollégiumvezetőjével történő egyeztetés a kijelölhető bíróság tekintetében, iratbetekintés biztosítása az érintett ügyfelek részére a jogorvoslati joguk gyakorlása előtt).

Megjegyezném ennek kapcsán, hogy az alkotmánybíróság eljárását sem szabályozza teljeskörűen törvény: fontos részletkérdések tisztázása az 1001/2013. számú teljes ülési határozatban megállapított ügyrendre marad.

Jogszabályváltozás

2012. július 17-étől módosultak a szabályok. Kibővült a Kúria előtti fellebbezési lehetőséggel és az OBT pedig törvényi felhatalmazást kapott az ügyáthelyezés elveinek a meghatározására. Már ezt megelőzően a tényleges gyakorlatról beszámoltam az OBT-nek és a jogszabálymódosulás előtt kértem ilyen fajta elvek meghatározását.

Az OBH elnöki ajánlással kapcsolatban az  OBT utoljára 2012. augusztusában foglalt állást és a 36/2012. számú határozatában úgy rendelkezett, hogy az ajánlásban foglaltakat tekinti az OBT által elfogadott elveknek.

A szeptemberi OBT ülésen megszületett az 58/2012. OBT határozat az eljáró bíróság kijelölésénél figyelembe veendő elvekről. Ezek azonban ténylegesen nem csupán elvek voltak, hanem objektív mércét (statisztikai adatokat megjelölve) is adtak az ügyáthelyezésre vonatkozóan.

Erre tekintettel pedig az OBH elnöke a bíróságokkal történt egyeztetést követően megalkotta az ügyek áthelyezésének eljárási rendjét meghatározó 27/2012. számú OBH szabályzatot.

Az ügyáthelyezés gyakorlata

2012-ben összesen 42 ügy áthelyezésére került sor, ezek közül 41 esetben a fővárosi törvényszékről, míg 1 esetben fővárosi ítélőtábláról került áthelyezésre az ügy.

A mellékelt ábrán látható, hogy a fővárosi törvényszékről áthelyezett ügyek túlnyomó többsége (33) civilisztikai ügyszakba tartozott, a kijelölés pedig 11 törvényszéket érintett és az ügyek közül már 21 befejeződött.

Az OBH elnöke az ügyek áthelyezésével kapcsolatos gyakorlatáról beszámolt a testület részére. Ez a beszámoló a bíróságok honlapján is olvasható.

Alapjogi sérelem az ügyek elhúzódása

A bíróságok közötti ügyteher különbség azonban nem elsősorban a bíróságok problémája, hanem azoké az ügyfeleké, akiknek konkrét alapjogsérelemet okoznak az ebből fakadó késedelmek. Ennek kapcsán maga a Kúria mutatott rá az egyik, az OBH elnökének bíróságot kijelölő határozata elleni fellebbezési eljárásban arra, hogy „a kisebb ügyteher mellett dolgozó Törvényszék kijelölése a vádlottak Alaptörvényben biztosított azon jogainak érvényre juttatását jelentheti, hogy belátható, ésszerű időn belül bizonyítást nyerhet ártatlanságuk avagy bűnösségük”.

Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdése ugyanis előírja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.

IV. Jogállamiság

Még egyszer szeretném megköszönni, hogy lehetőséget adtak arra, hogy személyesen is rávilágítsak néhány, talán kevésbé ismert összefüggésre az ügyek áthelyezése kapcsán.

Mint a rendszerváltás egyik résztvevője, magam is természetesnek és érthetőnek tartom a jogvédői aggodalmakat. Jogalkalmazóként mindenkor arra törekszem, hogy a jogosítványokat és a kötelezettséget a jogszabályi keretek között az alapvető jogok tiszteletben tartásával gyakoroljam.

Nagy felelősség nyugszik most az Alkotmánybíróságon. Amennyiben az OBH elnökének kijelölő határozata, illetve az annak alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések megsemmisítésre kerülnének az nem csupán a jelen eljárásban érintett ügyekre, hanem a többi áthelyezett ügyre – ide értve a már befejeződött ügyeket is – kihatással lenne. Személyes véleményem az, hogy egy ilyen következmény a terheltek ésszerű időben történő eljáráshoz való jogát sértené.

Egy alkotmánybíróval készült interjúkötetben a kérdésre, hogy mi volt a legnehezebb neki alkotmánybíróként, azt válaszoltam, hogy az, hogy mindig döntést kellett hozni. Nagyon remélem, hogy segíteni tudtam abban, hogy ez a döntést megalapozottan tudják meghozni.