Tájékoztató az Országos Bírósági Hivatal Elnökének az eljáró bíróság kijelölésével kapcsolatos 2012. évi gyakorlatáról

ORSZÁGOS BÍRÓSÁGI HIVATAL elnöke

Cím: 1055 Budapest, Szalay u. 16. ,: 1363 Bp. Pf. 24.
(: 354-4108, Fax: 332-6312
e-mail: obh@obh.birosag.hu

12.129-22/2013. OBH

Tájékoztató

Az Országos Bírósági Hivatal Elnökének az eljáró bíróság kijelölésével kapcsolatos

2012. évi gyakorlatáról

Az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnökeként az alábbiakban tájékoztatást adom az eljáró bíróság kijelölésével (a továbbiakban: „ügyáthelyezés”) kapcsolatos 2012-es gyakorlatról.

Az ügyáthelyezés intézményének megértéséhez feltétlenül szükséges a hazai jogrendszerben történő megjelenési folyamatának áttekintése éppúgy, mint a jogszabályi és normatív utasítási szintű szabályozás változásainak bemutatása, az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatainak ismertetése és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának (a továbbiakban: OITH) az ügyáthelyezéssel kapcsolatos 2011. évi gyakorlatának vizsgálata is.

1./ Az ügyáthelyezés megjelenése a hazai jogi szabályozásban

Közismert tény, ezért jelen tájékoztatóban részletesebb kifejtést nem is igényel, hogy Magyarország egyes bíróságai egymástól jelentős mértékben eltérő ügyteherrel kénytelenek dolgozni, ennek következménye pedig a mindennapi ítélkező munkában is tetten érhető. E régóta fennálló problémára próbált reagálni a jogalkotó az ügyáthelyezés – egyébként egyes európai országokban jelenleg is működő – lehetőségének megteremtésével. E megoldás bevezetésének oka, hogy a bíróságok közötti ügyteher-különbségek rövidtávon alapvetően két módszerrel kezelhetők: az ügyeknek a kevésbé leterhelt bíróságokra történő átirányításával, illetve a kevésbé leterhelt bíróságokon ítélkező bíráknak a nehezebb ügyforgalmi helyzetben lévő bíróságokra történő átcsoportosításával. Mivel ez utóbbi módszerrel a bírák függetlenségét biztosító kirendelési és áthelyezési szabályok miatt a probléma nem, vagy legalábbis nem megfelelő mértékben kezelhető, a jogalkotó az ügyek átirányításának lehetőségével próbált megoldást találni a helyzetre.

Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az ún. „mozgó bírói” (Bjt. 33. §) státusz megalkotásával a jogalkotó a másik megoldási mód bevezetésének irányába is tett már lépéseket.

Az ügyáthelyezés intézményét az egyes törvényeknek a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárások gyorsítását szolgáló módosításáról szóló 2010. évi CLXXXIII. törvény vezette be 2011. január 7. napjával a magyar jogrendszerbe.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) a 2010. december 7. napján megtartott ülésén megtárgyalta – az ügyáthelyezést eredeti változatában még nem tartalmazó – T/1864 számú törvényjavaslatot, majd az itt elhangzottakra is figyelemmel[1] 2010. december 14-én benyújtásra került a T/1864/41. számú módosító javaslat, amely már tartalmazta ezen intézményt. E módosító javaslat indokolása szerint:

„A törvényjavaslat az időlegesen egy-egy bíróságon jelentkező aránytalan munkateher megszüntetésére bevezet egy speciális kijelölési szabályt, mellyel az eredetileg illetékes bíróság helyett egy másik bíróság kaphatja meg az ügyek intézésre. A szabályozás részben az eljárásjogokban – polgári perrendtartásban és büntetőeljárási törvényben – kerül elhelyezésre, részben pedig a Legfelsőbb Bíróságnak és OIT elnökének a Bszi-ben foglalt feladatai között kerül szabályozásra. Az illetékességi rendszer fontos alapköve az eljárásjogoknak, van azonban egy még ennél is fontosabb követelmény: az eljárás ésszerű időn belüli befejezése, ezt juttatja érvényre a javaslat. Fontos, hogy ez egy válságkezelő intézmény, kivételes körülmények között alkalmazható, ezt biztosítja az a számos garanciális rendelkezés, amely ésszerű keretek közé szorítja a kijelölést (kezdeményezők köre, határideje, döntés előkészítése, kijelölés szigorú feltételrendszere stb .)”.

Az OIT Hivatala a jogszabálytervezetről való véleménynyilvánítás során – az OIT elnökével történt egyeztetést követően – a 3072/2010/5. OIT Hiv. számú átiratában bár kritikával illette a tervezett módosító javaslat egyes pontjait (pl. a helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyek áthelyezésének lehetőségét), azonban a jogintézmény bevezetését – korábbi álláspontjával egyezően – támogatta.

Ennek kapcsán fontos kiemelni, hogy a törvényjavaslatot az Országgyűlés plenáris ülésére kerülése előtt az illetékes Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottság több olvasatban is megtárgyalta. Az ülések jegyzőkönyvei alapján megállapítható, hogy bár a fentebb említett módosító javaslatot a 2010. december 15-ei ülésén a Bizottság részletesen megtárgyalta, azonban annak az ügyáthelyezésre vonatkozó pontjával kapcsolatban a bizottság tagjai részéről semmilyen aggály nem merült fel, az előterjesztő indokolására észrevételt nem tettek, az előterjesztést a Bizottság támogatta.

Ezt követően az Országgyűlés 2010. december 23-án a törvényjavaslatot 258 „igen” és 16 „nem” szavazattal, 96 tartózkodás mellett elfogadta.

A 2010. évi CLXXXIII. törvény általános indokolása az ügyáthelyezés jogintézményének bevezetésére a következő magyarázattal szolgált:

„Az igazságszolgáltatással, mint szolgáltatással szemben – nem csak a hazai és nemzetközi normák alapján, de a társadalom és a gazdasági élet folyamatos és kiszámítható működésének fenntartása érdekében is – az egyik legfontosabb elvárás az, hogy az állampolgárok és a gazdálkodó szervezetek azonos jogalapból származó ügyeiben az ország bármely pontján azonos döntés szülessen, lehetőleg közel azonos – ésszerű – idő alatt. Amennyiben ennek a követelménynek nem felelnek meg a bíróságok, úgy az az egész igazságszolgáltatás megítélését negatívan befolyásolja.”

E törvény alapján módosult tehát a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: régi Bszi.), a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.), valamint a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.).

A módosult rendelkezések az alábbiak voltak:

  • Régi Bszi.:
  • 25. § d) pont: A Legfelsőbb Bíróság a bíróságok rendkívüli és aránytalan munkaterhének megszüntetése, valamint az ügyek ésszerű időn belül való elbírálásának elősegítése érdekében kijelöli az eljáró bíróságot.
  • 33/A. § (1) A Legfelsőbb Bíróság az OIT elnökének indítványára az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett kivételesen más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki, ha az ügy vagy a bíróságra az adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálása a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhe miatt ésszerű időn belül másként nem biztosítható és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.

(2) A kijelölés iránti indítvány megtételét az ítélőtábla vagy a megyei bíróság elnöke az ügy érkezésétől számított 15 napon belül kezdeményezheti az OIT elnökénél. Ha az OIT elnöke a kezdeményezéssel egyetért, 15 napon belül teszi meg az indítványt a Legfelsőbb Bíróság részére.

(3) A kijelölés iránti indítványban meg kell indokolni, hogy a kijelöléssel érintett ügy vagy a bíróságra a (2) bekezdésben meghatározott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportja ésszerű időn belül való elbírálása miért nem biztosítható, továbbá fel kell sorolni azokat az ügyforgalmi, személyzeti és egyéb adatokat, amelyek a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhét igazolják. Az OIT elnöke az indítvány megtétele előtt kikéri a kijelöléssel érintett bíróság - és büntető ügy esetében a legfőbb ügyész - véleményét, továbbá az OIT Hivatalától és bármely bíróságtól adatot vagy véleményt kérhet; a megkeresésnek soron kívül eleget kell tenni.

(4) A kijelölésről a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson kívül 8 napon belül határoz; a határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

(5) A Legfelsőbb Bíróság a határozat meghozatala előtt az OIT elnökétől további adatokat, véleményt szerezhet be, és megteheti a (3) bekezdésben meghatározott intézkedéseket. Az indítvány és a beszerzett vélemény a határozat meghozatalában a Legfelsőbb Bíróságot nem köti és az indítványban meghatározott ügyek elbírálására az indítványban megjelölt bíróságtól eltérő másik bíróságot is kijelölhet; e másik bíróság véleményét a döntéshozatal előtt ki kell kérni.

           (6) Ha a kijelölés büntető ügyet érint, a Legfelsőbb Bíróság a kijelölésről értesíti a legfőbb ügyészt.

           (7) A kijelöléssel érintett ügyben e § szerint újabb kijelölésnek nincs helye.

  • Be.:
  • 20/A. § A Legfelsőbb Bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének indítványára az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöl ki az ügy elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.
  • Pp.:
  • 47. § (1) A Legfelsőbb Bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének indítványára az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöl ki az ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.

(2) Az e § szerinti kijelölésre a külön törvényekben szabályozott nemperes eljárásokban csak akkor kerülhet sor, ha külön törvény így rendelkezik.

2./ Az ügyáthelyezés alkalmazása 2011-ben.

Előre kell bocsátani, hogy a 2011-es évben a fenti jogszabályokon túl sem alkotmányos szinten, sem alacsonyabb szintű részletszabályozásként nem léteztek további rendelkezések az ügyáthelyezéssel kapcsolatban. Sem az akkori OIT, sem annak elnöke, illetve az OITH sem alkotott további részletszabályokat a kérdésben.

Ehhez képest a 2011-es évben mégis sor került 13 ügy áthelyezésére, az alábbiak szerint:

 

Előterjesztő

Ügyek száma és típusa

Eljárás eredménye

Fővárosi Ítélőtábla

1 büntető ügy

Debreceni Ítélőtábla kijelölése

Fővárosi Bíróság

12 gazdasági ügy

Zala Megyei Bíróság (6),

Békés Megyei Bíróság (3), Baranya Megyei Bíróság (1), Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság (1),

Nógrád Megyei Bíróság (1) kijelölése

Fővárosi Bíróság

4 büntető ügy

Az OIT elnöke nem tett előterjesztést kijelölésre (nem indokolt másik bíróság kijelölése)

Az eljárások a gyakorlatban akként zajlottak, hogy a bíróság elnökétől érkező indítvány előterjesztését követően az OITH Statisztikai Osztálya készített egy összefoglalót az országos ügyforgalmi adatokról, majd az OITH vezetője megkereste az ügyforgalmi adatok szerint legjobb helyzetben lévő 3-4 bíróság elnökét, hogy a keresetlevél, illetve a vádirat ismeretében nyilatkozzanak arról, hogy látnak-e lehetőséget az adott bíróság kijelölésére. A bíróságok pozitív visszajelzése esetén az OIT elnöke előterjesztést tett az ügyek elbírálását vállaló bíróságok valamelyikének kijelölésére. A Legfelsőbb Bíróság valamennyi esetben az OIT elnök előterjesztésének megfelelően döntött. E körben szüksége utalni arra, hogy az érintett időszakban az OIT elnöke egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is volt.

Az ügyáthelyezési eljárás folyamata 2011-ben:

Az elutasított indítványok esetében megállapítható, hogy bár minden esetben felmerült legalább három olyan megyei bíróság, amely az ügyforgalmi adatok alapján képes lett volna az ügyek ésszerű időn belül történő elbírálására, azonban a megkeresést követően egyik bíróság elnöke sem vállalta „önként” a kijelölést, az OIT elnöke pedig ehhez képest nem is tett előterjesztést másik bíróság kijelölésére. Ezekben az ügyekben az OIT elnöke átiratban tájékoztatta a Fővárosi Bíróságot, hogy belső erőforrások átcsoportosításával (elsősorban a másodfokú bírák elsőfokú ügyek intézésébe történő bevonásával) kezelje a problémát.

Összességében tehát az állapítható meg az ügyek áthelyezésének 2011-es gyakorlata kapcsán, hogy az adott évben 13 ügy áthelyezésére került sor anélkül, hogy a fentebb idézett törvények szabályait pontosító, az OIT elnöke, illetve a Legfelsőbb Bíróság döntésének előkészítését szabályozó rendelkezések megalkotására egyáltalán kísérlet történt volna.

2.1. A 2011-ben áthelyezett ügyek alakulása

A 2011-ben áthelyezett ügyekkel kapcsolatos főbb adatokat az 1. számú melléklet tartalmazza.

Már ekkor is látható az a tendencia, ami 2012-ben is folytatódni fog: egy ügy kivételével kizárólag a Fővárosi Törvényszék élt kezdeményezéssel ügyek áthelyezésére, méghozzá túlnyomórészt gazdasági perek tekintetében.

A 2011-ben áthelyezett ügyek (13) megoszlása ügytípus szerint:

Az áthelyezett ügyek nagyobb része ugyanakkor nem minősült a Be. XXVIII/A. fejezete szerinti kiemelt jelentőségű ügynek, illetve a Pp. XXVI. fejezete szerinti kiemelt jelentőségű pernek (a továbbiakban: kiemelt ügy). Ennek oka többek között abban is keresendő, hogy a kiemelt jelentőségű ügyek kategóriáját csak 2011. július 13. napjával vezette be a jogalkotó.

A 2011-ben áthelyezett ügyek (13) közül kiemelt ügy:

A 2011-ben áthelyezett ügyek nagyobb része már befejeződött, ami mutatja, hogy az áthelyezés jelentősen meggyorsította az ügyek intézését (az ezzel kapcsolatos tendenciák a 2012-es adatok kapcsán kerülnek részletesebben elemzésre).

A 2011-ben áthelyezett ügyek (13) közül befejeződött ügyek:

 

3./ Az ügyek áthelyezésével kapcsolatos szabályozás és gyakorlat 2012-ben

Mivel a vonatkozó jogszabályok az év folyamán megváltoztak, célszerű először e változásokat áttekinteni.

3.1. A 2012. január 1. napja és 2012. július 17. napja között hatályos szabályozás

2012. január 1. napjával hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye és ekkor kezdte meg működését az OBH, valamint az Országos Bírói Tanács (a továbbiakban: OBT). A bírósági szervezetre és a bírák jogállására vonatkozó korábbi törvényeket is újak váltották fel: a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról a 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi), míg a bírák jogállásáról és a javadalmazásáról a 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) rendelkezik.

Az ügyek áthelyezésére vonatkozó szabályok között teljesen új szabályozási szint is megjelent, ugyanis az Alaptörvény átmeneti rendelkezései (a továbbiakban: ÁR) is tartalmaztak erre vonatkozó szabályokat, valamint a többi vonatkozó törvény is módosult:

  • ÁR:
  • 11. Cikk (3) Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, az Országos Bírósági Hivatal elnöke bármely ügy tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki.

(4) Az alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése érdekében mindaddig, amíg a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése nem valósul meg, a legfőbb ügyész, mint az Alaptörvény 29. cikke alapján az igazságszolgáltatás közreműködőjeként működő ügyészség vezetője és irányítója az általános illetékességű bíróságtól eltérő, de azonos hatáskörű bíróság előtti vádemelésre adhat utasítást. Ez a rendelkezés nem érinti az Országos Bírósági Hivatal elnökének a (3) bekezdésben biztosított jogát, valamint az egyes ügyészségeknek azt a jogát, hogy az illetékességi területükön működő bármely bíróság előtt vádat emeljenek.

  • Bszi:
  • 62. § (1) Az OBH elnöke az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett kivételesen más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki, ha az ügy vagy a bíróságra az adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálása a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhe miatt ésszerű időn belül másként nem biztosítható és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.

(2) A kijelölést az ítélőtábla vagy a törvényszék elnöke, továbbá a legfőbb ügyész az ügy érkezésétől számított 15 napon belül indítványozhatja az OBH elnökénél.

(3) A kijelölés iránti indítványban meg kell indokolni, hogy a kijelöléssel érintett ügy vagy a bíróságra a (1) bekezdésben meghatározott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportja ésszerű időn belül való elbírálása miért nem biztosítható, továbbá fel kell sorolni azokat az ügyforgalmi, személyzeti és egyéb adatokat, amelyek a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhét igazolják.

  • 63. § (1) Az OBH elnöke az indítvány érkezésétől számított 8 napon belül megvizsgálja, hogy az ügyforgalmi, személyzeti és egyéb adatok, valamint a kijelöléssel érintett ügy sajátosságaira tekintettel az indítvány megalapozott-e, továbbá, hogy mely bíróság jelölhető ki az eljárásra. Az OBH elnöke kikéri a kijelöléssel érintett bíróság és büntetőügy esetében - ha az indítványozó nem a legfőbb ügyész - a legfőbb ügyész véleményét, továbbá bármely bíróságtól adatot vagy véleményt kérhet; a megkeresésnek soron kívül eleget kell tenni.

(2) A kijelölésről az OBH elnöke az (1) bekezdés szerinti vélemények és adatok beérkezésétől számított 8 napon belül dönt az indítvány elutasításával, ha az nem megalapozott, vagy másik bíróság kijelölésével, ha az indítvány megalapozott.

(3) Az OBH elnöke a döntésről értesíti az indítványozót, továbbá másik bíróság kijelölése esetén a kijelölt bíróságot, valamint ha a kijelölés büntetőügyet érint a legfőbb ügyészt.

  • 64. § A kijelöléssel érintett ügyben e fejezet szerinti újabb kijelölésnek nincs helye.
  • Be.:
  • 20/A. § Az Országos Bírósági Hivatal elnöke az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöl ki az ügy elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.
  • Pp.:
  • 47. § (1) Az Országos Bírósági Hivatal elnöke az illetékes bíróság helyett más, azonos hatáskörű bíróságot jelöl ki az ügy vagy a bíróságra adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálására, ha a bíróság rendkívüli munkaterhe miatt az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása más módon nem biztosítható, és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.

(2) Az e § szerinti kijelölésre a külön törvényekben szabályozott nemperes eljárásokban csak akkor kerülhet sor, ha külön törvény így rendelkezik.

A korábbi szabályozáshoz képest változás, hogy már nem a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) dönt a bíróság kijelölésének kérdésében, hanem az OBH elnöke.

A 2012-es évben az első indítványok már januárban meg is érkeztek a Fővárosi Törvényszékről. Az OBH elnöke ekkor szembesült azzal a problémával, hogy a fenti jogszabályi rendelkezéseken túl nincs olyan alacsonyabb szintű norma, amely az eljárásrendet szabályozná.

Tekintettel erre, az ügyek áthelyezésével kapcsolatos 2011. évi gyakorlat áttekintését követően haladéktalanul felkérte az OBH Bírósági Főosztályát, hogy készítse el az ügyek áthelyezésével kapcsolatos eljárás rendjére vonatkozó szabályozás tervezetét.

Ezen ajánlás tervezet 2012. február 9. napján megküldésre került minden törvényszék, ítélőtábla és a Kúria elnökének részére azzal, hogy a tervezettel kapcsolatos véleményüket 2012. február 15. napjáig terjesszék elő.

Az beérkezett észrevételek feldolgozását követően az OBH elnöke közzétette „az eljáró bíróság kijelöléséről az ügyek ésszerű elbírálásának biztosítása érdekében” című 3/2012 (II.20.) számú OBH elnöki ajánlást.

Fontos megjegyezni azt is, hogy bár kilenc ügy áthelyezésére az ajánlás közzététele előtt (2012. február 16. és 17. napján) került sor, azonban az ajánlás tervezete, illetve az azzal kapcsolatos bírósági vélemények már rendelkezésre álltak, így a gyakorlatban már ezek az eljárások is az ajánlásban meghatározottak szerint zajlottak le.

3.2. A 2012. július 17. napja utáni szabályozás

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény módosításáról rendelkező 2012. évi CXI. törvény számos ponton módosította az ügyáthelyezés szabályait (a változások aláhúzással jelölve):

  • Bszi:
  • 62. § (1) Az OBH elnöke az OBT által meghatározott elvek figyelembevételével az ügy elbírálására az illetékes bíróság helyett kivételesen más, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki, ha az ügy vagy a bíróságra az adott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportjának elbírálása a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhe miatt ésszerű időn belül másként nem biztosítható és a kijelölés nem jár a kijelölt bíróság aránytalan megterhelésével.

(2) A kijelölést az ítélőtábla vagy a törvényszék elnöke, továbbá a legfőbb ügyész az ügy érkezésétől számított 15 napon belül indítványozhatja az OBH elnökénél.

(3) A kijelölés iránti indítványban meg kell indokolni, hogy a kijelöléssel érintett ügy vagy a bíróságra a (1) bekezdésben meghatározott időszakban érkezett ügyek meghatározott csoportja ésszerű időn belül való elbírálása miért nem biztosítható, továbbá fel kell sorolni azokat az ügyforgalmi, személyzeti és egyéb adatokat, amelyek a bíróság rendkívüli és aránytalan munkaterhét igazolják.

(4) Az eljáró bíróság kijelölésének kezdeményezéséről a kijelölést kezdeményező postai szolgáltató útján, egyúttal a hirdetőtáblára történő kifüggesztéssel értesíti a perben érintett feleket. Az értesítés tartalmazza a más bíróság kijelölése elleni jogorvoslatról szóló tájékoztatást.

  • 63. § (1) Az OBH elnöke az indítvány érkezésétől számított 8 napon belül megvizsgálja, hogy az ügyforgalmi, személyzeti és egyéb adatok, valamint a kijelöléssel érintett ügy sajátosságaira tekintettel az indítvány megalapozott-e, továbbá, hogy mely bíróság jelölhető ki az eljárásra. Az OBH elnöke kikéri a kijelöléssel érintett bíróság és büntetőügy esetében - ha az indítványozó nem a legfőbb ügyész - a legfőbb ügyész véleményét, továbbá bármely bíróságtól adatot vagy véleményt kérhet; a megkeresésnek soron kívül eleget kell tenni.

(2) A kijelölésről az OBH elnöke az (1) bekezdés szerinti vélemények és adatok beérkezésétől számított 8 napon belül dönt az indítvány elutasításával, ha az nem megalapozott, vagy másik bíróság kijelölésével, ha az indítvány megalapozott. Az OBH elnöke döntésében ismerteti az OBT által meghatározott elvek alkalmazását.

(3) Az eljáró bíróság kijelölésével érintett peres fél a kijelölésről szóló határozatnak a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon való közzétételétől számított 8 napon belül az eljáró bíróságot kijelölő határozat ellen fellebbezéssel élhet. A határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek helye nincs. A fellebbezést az OBH elnökénél írásban kell benyújtani, eggyel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelt.

(4) A fél által a (3) bekezdésben foglaltak szerint benyújtott fellebbezést a Kúria 8 munkanapon belül, nemperes eljárásban bírálja el. A fellebbezés elkésettsége esetén a Kúria a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. A Kúria az OBH elnökének mérlegeléssel hozott döntését csak annyiban vizsgálhatja felül, amennyiben az OBH elnöke a döntés kialakítására irányadó jogszabályokat megsértette.

(5) Ha a Kúria a felülvizsgálat során azt állapítja meg, hogy az OBH elnökének az eljáró bíróságot kijelölő határozata e törvénynek az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó szabályainak megfelel, az eljáró bíróságot kijelölő határozatot helyben hagyja. Ha az eljáró bíróságot kijelölő határozat e törvénynek az eljáró bíróság kijelölésére vonatkozó szabályainak nem felel meg, a Kúria a határozatot hatályon kívül helyezi. Az eljáró bíróság kijelöléséről szóló határozatot a Kúria nem változtathatja meg.

(6) A Kúria határozatát az OBH elnökén keresztül kézbesíti a feleknek, egyúttal gondoskodik a határozatnak a bíróságok hivatalos honlapján és a központi honlapon való közzétételéről. Ha a Kúria az eljáró bíróság kijelöléséről szóló határozatot helyben hagyja, az OBH elnöke a kijelölésről haladéktalanul értesíti a kijelölt bíróságot, valamint - ha a kijelölés büntetőügyet érint - a legfőbb ügyészt. A Kúria határozatának a felek részére történő kézbesítése, illetve a kézbesítés sikertelen volta az eljáró bíróság kijelölését nem érinti.

  • 64. § A kijelöléssel érintett ügyben – a 63. § (3)-(6) bekezdésében foglalt kivétellel – e fejezet szerinti újabb kijelölésnek nincs helye.
  • 103. § (2a) Az OBT a statisztikai adatgyűjtés, az ügyelosztás és a munkatehermérés területén

b) meghatározza az eljáró bíróság kijelölésénél figyelembe veendő elveket az OBH elnökének azon jogköre vonatkozásában, amely szerint az ügyek ésszerű időn belül való elbírálása érdekében az eljáró bíróság helyett másik bíróságot jelöl ki az eljárásra.

A változások közül kiemelendő, hogy a jogalkotó az OBT kötelezettségévé tette azon elvek meghatározását, amelyekre figyelemmel az OBH elnöke élhet az ügyáthelyezési jogkörével, továbbá az érintett peres feleknek fellebbezési jogot biztosít az OBH elnökének határozatával szemben.

Már itt megjegyzendő, hogy eddig négy büntető ügy esetében került sor fellebbezés benyújtására. A Kúria valamennyi esetben helybenhagyta az OBH elnökének kijelölő határozatát. Egyik határozatának indokolásában a Kúria kifejtette, hogy a másik bíróság kijelölésének célja éppen, hogy:

„a vádlottak Alaptörvényben biztosított azon jogainak érvényre juttatását jelentheti, hogy belátható, ésszerű időn belül bizonyítást nyerhet ártatlanságuk avagy bűnösségük.” (Kúria Kpkf.37.584/2012/2.)

Ennek kapcsán érdemes rámutatni arra is, hogy míg civilisztikai ügyek esetében gyakran mindkét félnek érdeke, hogy az eljárás minél gyorsabban befejeződjék, addig büntető ügyek esetén a terheltek sokkal inkább ennek ellenkezőjében érdekeltek. Ennek oka, hogy bár valóban hátrányos következményekkel is járhat, ha valaki büntetőeljárás hatálya alatt áll, azonban a Legfelsőbb Bíróság 56/2007. számú BK véleményének III/10. pontja szerint a büntetés kiszabása során enyhítő körülmény, ha a bűncselekmény elkövetésétől hosszabb idő telt el, illetve enyhítő körülmény az is, ha az elkövető hosszabb ideig állt a büntetőeljárás súlya alatt.

Az ezen BKv-ra támaszkodó bírói gyakorlat magyarázatul szolgálhat arra, hogy miért kizárólag büntető ügyek esetében éltek az érintett felek (a terheltek, illetve védőik) fellebbezési jogukkal.

Mivel az OBT ebben az időszakban – a nyári ítélkezési szünetre figyelemmel – nem ülésezett, ezért a törvény szerinti elvek meghatározásáig a 2012. augusztus 17. napján kelt 36/2012. (VIII.17.) OBT számú határozatában úgy rendelkezett, hogy az Ajánlás 2. pont 1-5. alpontjában foglaltakat tekinti az OBT által elfogadott elveknek.

A következő OBT ülésen 2012. szeptember 17. napján azután megszületett az 58/2012. (IX.17.) OBT határozat az eljáró bíróság kijelölésénél figyelembe veendő elvekről.

Mivel az OBT határozata az Ajánlásban foglaltakhoz képest eltérő szabályokat is tartalmazott, ezért az OBH elnöke – a bíróságokkal történt egyeztetést követően – megalkotta a 27/2012. (XII. 29.) az ügyek áthelyezésének eljárási rendjét meghatározó OBH szabályzatot.

3.3. Az Alkotmánybíróság határozatai az ügyek áthelyezésével kapcsolatban

3.3.1. 166/2011. (XII. 20.) AB határozat

Bár ez az alkotmánybírósági határozat nem kifejezetten az ügyáthelyezéssel foglakozik, azonban fontos kitérni rá, mert többen – tévesen – úgy értelmezik az Alkotmánybíróságnak (a továbbiakban: AB) az ügyészi vádemeléssel kapcsolatos egyes állásfoglalásait, mintha azok az OBH elnökének bíróság kijelölési jogkörére is kiterjednének.

A Be. korábban hatályos 17. § (9) bekezdése kimondta, hogy az eljárásra kiemelt ügyekben az a bíróság is illetékes, ahol az ügyész – a legfőbb ügyész döntése alapján – az eljárás ésszerű időn belül való illetve soron kívüli elbírálásának biztosítása végett vádat emel.

E rendelkezés annyiban valóban hasonlatos az OBH elnöke általi ügyáthelyezéshez, hogy itt is az eljárás ésszerű időben történő lefolytatása érdekében történik eltérés az általános illetékességi szabályoktól, azonban itt erre az eltérésre a legfőbb ügyész döntése folytán volt lehetőség.

Az AB e rendelkezésről megállapította, hogy alkotmányellenes és egyben nemzetközi szerződésbe is ütközik, ezért megsemmisítette. A határozat indokolása szerint:

„A Be. 17. § (9) bekezdésében foglalt rendelkezés a pártatlanság látszata követelményének nem tesz eleget. A pártatlanság objektív követelménye ugyanis csak akkor teljesül, ha a szabályozás kellő garanciát biztosít minden kétely kizárásához. (...) Ebben az esetben a pártatlanság látszatát egyértelműen sérti, hogy a támadott rendelkezés az eljárás egyik résztvevőjének többletjogokat biztosít, mivel a vád képviseletét ellátó ügyészség, illetőleg a legfőbb ügyész egyoldalúan dönthet az eljáró bíróság kiválasztásáról, és így ez jogos kétséget kelt a bíróság pártatlansága tekintetében. (...)

Tény, hogy a Be. 17. § (9) bekezdése szerint is az ügyész csak az eljáró bíróságot és semmiképpen sem az eljáró bírót jelöli ki: utóbbi kiválasztása a kijelölt bíróság elnökére tartozik, és a vádlott a Be. érintetlenül maradt szabályai szerint az eljáró bíróval szemben, illetve (ha annak feltételei fennállnak) magával a kijelölt bírósággal szemben elfogultsági kifogást jelenthet be. Ez a lehetőség azonban önmagában nem biztosítja az összhangot sem az Alkotmány, sem az Egyezmény követelményeivel. (...)

Tekintettel arra, hogy a Be. 17. § (9) bekezdésében foglalt illetékességi szabálya igen széles körben ruházza fel az ügyészséget, hogy az ügy tárgyalását az elkövetési tárgy értéke, a bűnelkövetés helye, stb. alapján elvben automatikusan illetékessé váló bíróság helyett egy másik bíróság elé vigye, és ebben egyedül a legfőbb ügyésznek az „ésszerű időn belüli”, illetve „soronkívüli” tárgyalást valószínűsítő akaratnyilatkozata a döntő, amelynek érvényesítéséhez a jogalkotó nem csatolt semmilyen világos paramétert, egyértelmű és ellenőrizhető eljárási szabályt, miközben a jelenlegi szabályok a bírói testületen belül is módot adnak arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének indítványára más, azonos hatáskörű bíróságot jelöljön ki az ügy elbírálására, ha az eredetileg illetékes bíróságon a tényleges ügyteher mértéke akadályát jelenti az ésszerű időn belüli döntésnek.”

A határozatból mindenképpen ki kell emelni, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét az AB nem abban látta, hogy az eredetileg illetékes bíróság helyett másik bíróság kerül kijelölésre az eljárás lefolytatására, hanem abban, hogy az erről szóló döntést a legfőbb ügyész hozza meg. A bíróság általi ügyáthelyezésre éppen, hogy pozitív kontextusban hivatkozik az AB, mint olyan jogintézményre, amelynek léte feleslegessé teszi az ügyész vádemelési jogosultságának ilyen kiterjesztését.

3.3.2. 3102/2012. (VII. 26.) AB végzés

Ebben a határozatában az AB a Bszi. 62. és 63. §-a, a Be. 20/A. §-a, valamint a 3/2012. (II. 20.) OBH elnöki ajánlás alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította.

A határozat indokolásában az AB utalt arra, hogy az egyik áthelyezett ügyben védőként eljáró beadványozó indítványában nem jelölte meg egyértelműen, hogy az AB hatáskörét pontosan mire alapítja, ezért az formai hiányosságai miatt nem volt vizsgálható.

3.3.3. 45/2012. (XII. 29.) AB határozat

Az AB ebben a határozatában a kihirdetésére visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az ÁR egyes cikkeit, többek között a fentebb már ismertetett 11. cikk (3) és (4) bekezdéseit, amelyek az ügyek áthelyezésére vonatkozó szabályokat tartalmaztak.

Az AB a határozat indokolásában kifejtette, hogy:

„Jogállami követelmény az, hogy bármely időpontban egyértelműen meghatározható legyen a hatályos Alaptörvény terjedelme és tartalma. Súlyos alkotmányos jogbizonytalanságot okozhat az, ha a hatályos Alaptörvény tartalma, terjedelme bizonytalan, vagy többféleképpen is meghatározható. Alkotmányos követelmény, hogy az Alaptörvény módosítására és kiegészítésére kizárólag az Alaptörvény alapján kerülhet sor, az Alaptörvény normaszövegét kiegészítő vagy azt módosító rendelkezéseknek be kell épülniük az Alaptörvény normaszövegébe. (...)

Az Alaptörvénybe foglalt jogalkotási felhatalmazás kereteinek túllépése részleges közjogi érvénytelenséget okoz, amely indokot ad ezeknek a rendelkezéseknek a megsemmisítésére. Az Alaptörvény „egy és egységes” voltából az következik, hogy a nem átmeneti rendelkezéseknek be kell épülniük az Alaptörvénybe. Az Ár.-nek azok a rendelkezései, amelyek nem átmeneti rendelkezések, közjogilag érvénytelenek, ezért azokat az Alkotmánybíróság megsemmisítette. (...)

Az Ár. részleges megsemmisítésére formai okból kerül sor. A megsemmisült rendelkezések egy része már teljesedésbe ment, ezek újraszabályozása nem indokolt. A fennmaradó rendelkezések közül pedig vannak olyanok, amelyek más törvényekben is benne vannak (azonos normatartalommal).”

Látható tehát, hogy maga az AB is kiemelte a határozatban, hogy a megsemmisített rendelkezések tartalmi vizsgálatára nem került sor, azokat csupán formai szempontból vizsgálta meg a testület, tehát a megsemmisítés oka is a formai hiányosságok között keresendő.

Arra is utalt az AB, hogy egyes rendelkezések más jogszabályokban is megtalálhatóak – éppen ilyen „párhuzamosság” volt tapasztalható az ügyáthelyezéssel kapcsolatos szabályok esetében is. Az tehát, hogy az AB az ÁR-ből – formai okokból – kiemelte az ügyáthelyezésre vonatkozó szabályokat, már csak az AB határozatának indokolására figyelemmel sem befolyásolja a jogintézmény további alkalmazhatóságát, ráadásul újra ki kell hangsúlyozni, hogy a szabályok más jogszabályokban (Bszi., Be., Pp.) továbbra is megtalálhatóak, ezeket pedig az AB határozat nem érintette.

4. Az áthelyezett ügyekre vonatkozó 2012. évi adatok

A 2012-es évben 44 ügy vonatkozásában érkezett indítvány másik bíróság kijelölésére, melyek közül 42 ügy esetében sor is került az ügy áthelyezésére:

Előterjesztő

 

Ügyek száma és típusa

Eljárás eredménye

Fővárosi Ítélőtábla

1 büntető ügy

Debreceni Ítélőtábla kijelölése

Fővárosi Törvényszék

31 gazdasági ügy

Miskolci Törvényszék (8), Zalaegerszegi Törvényszék (4), Szekszárdi Törvényszék (4), Pécsi Törvényszék (4), Kaposvári Törvényszék (3), Balassagyarmati Törvényszék (3), Szombathelyi Törvényszék (3), Nyíregyházi Törvényszék (1) és Tatabányai Törvényszék (1) kijelölése

Fővárosi Törvényszék

8 büntető ügy

Szolnoki Törvényszék (2), Balassagyarmati Törvényszék (1), Kaposvári Törvényszék (1), Kecskeméti Törvényszék (1), Pécsi Törvényszék (1), Szekszárdi Törvényszék (1) és Zalaegerszegi Törvényszék (1) kijelölése

Fővárosi Törvényszék

2 polgári ügy

Kaposvári Törvényszék (1) és Szombathelyi Törvényszék (1) kijelölése

Fővárosi Törvényszék

1 polgári ügy

Elutasítva

(a kérelem nem megalapozott)

Debreceni Törvényszék

1 büntető ügy

Elutasítva

(a kijelölésre nincs lehetőség)

A 2012-ben áthelyezett ügyekkel kapcsolatos főbb adatokat a 2. számú melléklet tartalmazza.

Az elutasított indítványok esetében az alábbiakra kell utalni:

  • A Fővárosi Törvényszék által áthelyezni indítványozott ügy esetében az OBH elnöke a kérelem vizsgálata során azt állapította meg, hogy az ügyben keresetleveleként továbbított beadvány formáját, illetve tartalmát tekintve valójában nem minősül keresetlevélnek, ezért az indítványt megalapozottság hiányában elutasította.
  • A Debreceni Törvényszék által áthelyezni indítványozott ügy esetében az OBH elnöke azt állapította meg, hogy az indítvány érkezését (2012.07.24.) megelőzően hatályba léptek a Bszi. 3.1. pont alatt jelzett módosításai, amelyek számos tekintetben újraszabályozták a bíróság kijelölésével kapcsolatos eljárást. Az indítvány előterjesztésekor e szabályok már hatályban voltak, azonban a hatálybalépés óta eltelt rövid időre figyelemmel az előterjesztőnek nem volt lehetősége az új szabályok szerinti eljárást megfelelően lefolytatni (pl. a kezdeményezéssel érintett feleket megfelelően értesíteni). Tekintettel ezen hiányosságokra, az OBH elnöke nem látott lehetőséget az ügyben másik bíróság kijelölésére.

A 2012-ben áthelyezett ügyek (42) közül egyetlen ügy volt, amely esetében nem a Fővárosi Törvényszék volt az előterjesztő, hanem a Fővárosi Ítélőtábla. Megállapítható tehát, hogy e tehermentesítő lehetőséggel elsősorban a központi régió leginkább leterhelt törvényszéke kívánt és tudott élni. A Fővárosi Törvényszék elnöke az ügyáthelyezési kezdeményezésekkel kapcsolatos gyakorlatáról, illetve az ügyáthelyezés eredményeiről 2011.El.I.A.29/123. számon tájékoztatta az OBH elnökét. A tájékoztatásból a következőket célszerű itt kiemelni:

„Az eltelt egy év során mindvégig arra törekedtünk, hogy a jogalkotó által is kivételesnek tartott eljárási eszközzel a lehető legszűkebb mértékben éljük, s párhuzamosan ezzel a belső erőforrások maximális átcsoportosításával és a saját hatáskörben végrehajtható intézkedésekkel igyekeztünk a legnagyobb munkateherrel dolgozó szervezeti egységeinken segíteni.

Ilyen módon tehát hangsúlyoznom kell, hogy a jelzett jogi lehetőséget kivételes eszköznek tekintettük, a Fővárosi Törvényszék 2012. évi ügyforgalmához viszonyítottan az indítványozott ügyek száma csekély, s emellett mindvégig irányadónak tekintettük azt a fő elvet, hogy az említett eszköz igénybevétele mellett a saját erőforrások, a racionális létszámgazdálkodás megvalósításával is megoldást kell keresnünk a Fővárosi Törvényszék munkavégzési feltételei optimalizálásának tekintetében.

A Fővárosi Törvényszékről „áthelyezett” ügyek teljes volumene igen csekély a 2012. év során érkezett ügyek számához viszonyítottan (teljes érkezés: 352.789 ügy, kijelölés: 0,01077; 111.460 peres ügy érkezése, kijelölés: 0,0340).

A Fővárosi Törvényszékre 2012. évben érkezett 317 kiemelt jelentőségű ügyhöz képest a Törvényszék és kerületi bírósága összességében 462 kiemelt jelentőségű ügyet fejezett be.

Mindez azt jelzi, hogy a Fővárosi Törvényszék bírái az ügyek áthelyezése után folyamatban maradt kiemelt jelentőségű ügyek tekintetében hátralékot tudtak feldolgozni, s a törvényi eljárási határidőket biztosítani tudták.”

Az adatokból megállapítható, hogy a Fővárosi Törvényszék túlnyomórészt gazdasági ügyek tekintetében kezdeményezte másik bíróság kijelölését. Ennek oka többek között az is, hogy a Fővárosi Törvényszék elnökének tájékoztatása szerint a törvényszék Gazdasági Kollégiumában van folyamatban a kiemelt jelentőségű gazdasági perek országos viszonylatban 78%-a.

2012-ben a Fővárosi Törvényszékről áthelyezett ügyek (41) megoszlása ügytípus szerint:

Az áthelyezett ügyek nagyobb része a 2012-es évben már kiemelt ügy volt. Ennek oka - a kiemelt ügyek objektíve nagyobb mértékű munkaigényessége mellett –, hogy a Fővárosi Törvényszék elnöke elsősorban kiemelt ügyek tekintetében kíván élni e kezdeményezéssel.

2012-ben a Fővárosi Törvényszékről áthelyezett ügyek (41) közül kiemelt ügy:

A nem kiemelt ügyek kapcsán megállapítható, hogy azok vagy olyan szoros összefüggésben voltak egy másik, szintén áthelyezésre javasolt kiemelt üggyel, hogy célszerűségi szempontok vezettek az áthelyezés indítványozására, vagy az ügy elbírálása olyan munkaigényes lett volna, hogy bár az eljárási törvények alapján nem minősült kiemelt ügynek, de ésszerű időn belül történő elbírálása nem lett volna a törvényszéken biztosítható.

A Fővárosi Törvényszékről 2012-ben áthelyezett ügyek (41) megoszlása a kijelölt bíróság szerint:

Látható, hogy a 2012-es év során 11 különböző törvényszék került kijelölésre az áthelyezett ügyek elbírálására (a 2011-es évben ez a szám 5 volt).

Az áthelyezett ügyek országos megoszlása a következőképpen alakult:

Mivel az egyes törvényszékek eltérő mértékben leterheltek a különböző ügyszakokban, ez a különbség az adott törvényszékre áthelyezett ügyek típusában is megmutatkozik. Például bár a Miskolci Törvényszék büntetőügyek tekintetében a leterheltebb bíróságok közé tartozik, addig a gazdasági ügyszakban mutatkozott olyan szabad kapacitás, amely lehetővé tette ügyek áthelyezését a törvényszékre. A Kaposvári Törvényszék pedig mind a civilisztikai, mind a büntető ügyszak tekintetében olyan kiegyensúlyozott mutatókkal rendelkezett, ami lehetővé tette, hogy több ügytípus esetén is kijelölést kapjon.

A törvényszékek viszonylagosan alacsony bírói létszáma sem jelentheti akadályát a kijelölésnek, amennyiben az ügyforgalmi feltételek egyébként ezt lehetővé teszik, így kaphatott például kijelölést az ország két legkisebb létszámmal működő törvényszéke is (a Balassagyarmati Törvényszék és a Szombathelyi Törvényszék).

A Fővárosi Törvényszékről 2012-ben áthelyezett ügyek (41) megoszlása ügytípus és kijelölt törvényszék szerint:

Az, hogy az ügyáthelyezés elérte-e célját, alapvetően két szempontból mérhető: az adott ügy ésszerű időn belül befejeződött-e, illetve a tehermentesített törvényszéken javultak-e a folyamatban lévő ügyek időszerűségi mutatói. Az utóbbi kérdésre a Fővárosi Törvényszék elnöke a fentebb idézett tájékoztatóban egyértelműen igennel válaszolt, míg az első kérdésre az alábbi adatok adhatnak választ:

A Fővárosi Törvényszékről áthelyezett ügyek (41) megoszlása befejezettség szerint:

Látható, hogy az ügyek majdnem fele befejeződött a kijelölt törvényszéken, ami – ismerve az országosan átlagos pertartamot – további elemzés nélkül is kiváló eredmény, főleg, hogy ez valamennyi ügy esetén egy éven belüli befejezést jelent.

Kérdésként merülhet fel, hogy mi történt volna, ha ezek az ügyek nem kerültek volna áthelyezésre? Vajon ez esetben hol tartana az ügy? Ennek megállapításához megpróbálkozhatnánk azzal a módszerrel, hogy megvizsgáljuk a Fővárosi Törvényszék lajstromában például az áthelyezett ügyhöz képest soron következő – azonos ügycsoportba tartozó – ügyet, kiemelt ügy esetén pedig a soron következő kiemelt ügyet, hogy az vajon befejeződött-e? Ez az eljárás azonban kétségkívül torz eredményt hozna, hiszen az áthelyezésre indítványozott ügyek kiválasztása sem ilyen mechanikus módszerrel történik. Az indítványozónak ugyanis egy egyedi ügy áthelyezésének indítványozásakor éppen azt kell megalapozottan alátámasztania, hogy az adott ügy elbírálása olyan rendkívüli munkaterhet jelent az adott bíróságnak, hogy az ügy befejezése ésszerű időn belül nem várható. Így tehát a pusztán mechanikusan összeválogatott minta nem képezhet megfelelő összehasonlítási alapot, lévén éppen ezeket a speciális körülményeket hagynánk figyelmen kívül a minta összeállításakor.

Érdemes rátekinteni ugyanakkor a befejezett ügyek ügytípus szerinti megoszlására:

A kijelölt törvényszékeken befejezett áthelyezett ügyek (19) megoszlása ügytípus szerint:

Látható, hogy az áthelyezett ügyek közül kizárólag civilisztikai ügyek kerültek befejezésre. Ez nem azt jelenti ugyanakkor, hogy a büntetőügyek ne haladtak volna előre az áthelyezést követően:

 

Kijelölt bíróság

Ügyszám

Kijelölés ideje

Tárgyalási napok száma

 

 

 

 

 

1.

Kecskeméti Törvényszék

B.73/2012.

2012.02.16.

33

2.

Balassagyarmati Törvényszék

B.239/2012.

2012.02.16.

3

3.

Szolnoki Törvényszék

B.482/2012.

2012.06.08

11

4.

Szolnoki Törvényszék

B.804/2012.

2012.08.21.

6

5.

Szekszárdi Törvényszék

B.180/2012.

2012.08.21.

6

6.

Kaposvári Törvényszék

B.545/2012.

2012.09.24.

4

7.

Zalaegerszegi Törvényszék

B.33./2012.

2012.10.02.

3

8.

Pécsi Törvényszék

B.383/2012.

2012.10.12.

3

Látható tehát, hogy valamennyi ügy tárgyalását néhány hónapon belül, számos tárgyalási napot tartva megkezdtél a bíróságok, amire a Fővárosi Törvényszék leterheltségére figyelemmel az eredetileg illetékes bíróságon aligha lett volna lehetőség.

Az áthelyezett és már befejezett ügyek törvényszékek szerinti megoszlása a következőképpen alakult:

A törvényszékeken befejezett áthelyezett ügyek (19) megoszlása ügytípus és törvényszék szerint:

A törvényszékeken befejezett áthelyezett ügyek (19) megoszlása a kijelölt  törvényszéken az áthelyezett ügyek számához képest:

Kijelölt törvényszék

A törvényszékre áthelyezett ügyek száma

A befejezett ügyek száma

A befejezett ügyek aránya

 

 

 

 

Tatabányai Törvényszék

1

1

100%

Nyíregyházi Törvényszék

1

1

100%

Kecskeméti Törvényszék

1

0

0%

Szolnoki Törvényszék

2

0

0%

Szombathelyi Törvényszék

4

3

75%

Balassagyarmati Törvényszék

4

2

50%

Pécsi Törvényszék

5

2

40%

Kaposvári Törvényszék

5

1

20%

Szekszárdi Törvényszék

5

2

40%

Zalaegerszegi Törvényszék

5

1

20%

Miskolci Törvényszék

8

6

75%

A fenti adatokból megállapítható, hogy kijelölések nem jártak az adott bíróságok aránytalan megterhelésével, több bíróság is jó arányban fejezte be az oda áthelyezett ügyeket.

5. Összefoglalás

A 2012. évi ügyáthelyezési gyakorlatot áttekintve megállapítható, hogy az intézmény a 2011-es – a részletszabályok hiánya miatt – átmenetinek tekinthető időszakot követően helyére került a jogrendszerben. Mind a törvényhozás, mind az OBH elnöke, mind az OBT megalkották azokat a további szabályokat, amelyek megfelelő eljárásrendet alakítanak ki és biztosítják a szükséges garanciákat az intézmény alkalmazásához.

Látható, hogy a bíróságok is „önmérsékletet” tanúsítottak az ügyáthelyezéssel kapcsolatos indítványok előterjesztése során, míg a legfőbb ügyész ezen jogosultságával egyáltalán nem élt. Az, hogy mindössze két indítvány került elutasításra, azt jelenti, hogy a bíróságok tudomásul vették, hogy másik bíróság kijelölésére csak valóban kivételes esetekben kerülhet sor és ilyen tartalmú indítványukat megfelelően alá is kell támasztaniuk.

Bár az első indítványok esetében még hiánypótlásra volt szükség ahhoz, hogy azokat az OBH elnöke megalapozottan el tudja bírálni, az OBH elnöki ajánlás közzétételét követőn a kritériumrendszer egyértelművé vált és ahhoz az indítványozók minden esetben tartották is magukat.

A részletszabályoknak az OBH elnöke által kiadott ajánlásban, majd szabályzatban történt rendezésével, továbbá az OBT által meghatározott alapelvek megfelelő alkalmazásával az ügyek áthelyezése tehát olyan jogállami garanciákkal is biztosított eljárássá vált, amely – addig, amíg a bíróságok közötti ügyteher-különbségek fennállnak – alkalmasnak bizonyulhat arra, hogy a bíróságok az állampolgárok ügyeit ésszerű időn belül, megfelelő szakértelemmel bírálhassák el.

Budapest, 2013. február 11.

dr. Handó Tünde




[1] Az OIT ülésén részt vett az egyéni képviselői indítványként előterjesztett módosító javaslat egyik előterjesztője, dr. Rubovszky György országgyűlési képviselő is.

1 számú melléklet

2 számú melléklet