Az emberi jogok kritikája

Thumbnail

A kapcsolt tanulmány három, közelmúltban megjelent írásra hívja fel a figyelmet.

Hopgood „The Endtimes of Human Rights” című műve szerint a civilizációs misszió végidejét éljük. Leírása szerint az emberi jogok többet ártottak, mint használtak, hiszen “egy ideologiai alibit” biztosítanak egy olyan globális rendszernek, melynek kormányzati struktúrája állandó tisztességtelenséget és igazságtalanságot tart fenn.

Moyn a „The Last Utopia” című művében úgy ábrázolja az emberi jogokat, mint amelyek – a ’70-es évekbeli látványos nemzetközi áttörést követően - saját sikereik áldozatává váltak. Még ettől is élesebb kritikát fogalmaz meg a „Not enough: Human Rights in an Unequal World” című írásában. Álláspontja szerint az emberi jogok korunk egyenlőtlenségének a rabjai, a globalizációval emelkedtek fel, de nem igazi kihívói annak.

Harmadikként Posner „The Twilight of Human Rights Law” című írása kerül górcső alá. Posner egyszerűen arra a következtetésre jut, hogy az emberi jogok nem tudták beteljesíteni a céljaikat. Álláspontja szerint alig akad bizonyíték arra, hogy az emberi jogi egyezmények, nyilatkozatok hozzájárultak volna az emberek jólétéhez, vagy akárcsak a szerződésekben foglalt emberi jogok tiszteletben tartásához.

Megdöbbentő és egyre terjedő gondolatok ezek, de a tanulmány nem szeretné félresöpörni a kritikát. Tárgyilagosan és tapasztalatai alapján elemezi azok eredetét, a lehetséges ellenérveket, megoldásokat. Elsőként az emberi jogok felemelkedésének történetét foglalja össze, majd a szociológiai legitimációval foglalkozik. Itt olyan elfelejtett történeteket is felidéz, mint az Amerikai Antropológusok Egyesületének 1947-es tiltakozása az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfogalmazásával szemben. Habib-ra is hivatkozik, aki a 80-as években a keleti blokkban és a déli féltekén végbement átalakulásokat "Janus arcúnak" nevezi, mivel ezekben egyszerre jelent meg a politikai demokratizálódás és a gazdasági liberalizáció globális uralma. Bírósági döntéseken, társadalmi jelenségeken és jogirodalmi példákon át elemzi az emberi jogok hatékonyságát, majd az elosztási egyenlőtlenségeket. Ezek után összefoglalja a következtetéseit arról, hogy mit jelentenek az emberi jogok a poszt-liberális korban.

 Különleges a tanulmányt lezáró szerzői nyilatkozat, amelyben a szerző tanulmánya tárgyilagosságát hangsúlyozza.

 

Forrás: Malcolm Langford: Az emberi jogok Kritikája – Annual Review of La and Social Science (https://www.jus.uio.no PDF)