Az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN) AIAKOS csereprogramja keretében 18 kezdő bíró, bírósági titkár és fogalmazó kapott lehetőséget a magyar bíróságok képviseletére Európa számos országában. A tanulmányútra minden évben ősszel kerül sor; idén a résztvevők november 4-8. napja között utaztak külföldre. Hazatértüket követően dr. Serák Istvánt bírót és dr. Tóth Tamás bírósági fogalmazót kérdeztük élményeikről, tapasztalataikról.

Melyik országban, városban jártál? Mit tartalmazott a program?

SI: Németországba, Stuttgartba utaztam. Az első nap bemutatkozó előadások voltak úgy a német házigazdák, mint a külföldi vendégek részéről. A későbbiekben sor került látogatásra Karlsruhéban a német Szövetségi Legfelső Bíróságon, valamint a német alkotmánybíróság épületében, megtekinthettük a tartományi parlament plenáris ülését, beszélgettünk több frakció képviselőivel, látogatást tettünk a nemzetiszocialista idők bíráskodásáról szóló tárlaton. Részt vehettünk elsőfokú közigazgatási, polgári és büntető ügyszakos ügyek tárgyalásain, és megtekintettük a tartományi rendőrség bevetés-irányítási- és kutyakiképző intézményeit is.

TT: Szófiában, Bulgáriában töltöttem el egy hetet az AIAKOS programmal. A programon lehetőség volt fiatal kollégákat megismerni, tapasztalatot cserélni, és megismerni az ottani és más külföldi vendégek jogrendszerét, képzési rendszerét, valamint betekinteni egy-egy bíróság mindennapi munkájába.

Mik a benyomásaid az adott ország jog- és bírósági rendszeréről? Van-e olyan egyedi vonása, amit kiemelnél?

TT: A tapasztalatom az volt, hogy nagyon sokban hasonlítanak egymásra az európai jogrendszerek, azonban a képzési rendszer Bulgáriában némileg eltér az itthonitól, ugyanis az egyetem után két év szakmai gyakorlatot követően lehet jelentkezni az ottani Nemzeti Igazságügyi Intézetbe, ahol egy 9 hónapos képzést követően újabb 2 év gyakorlat vár a leendő bírákra, ügyészekre és nyomozókra.

SI: A német rendszer sajátos vonásai jórészt a szövetségi állami felépítésből fakadnak: a bírók képzése (ideértve az egyetemi és az azt követő oktatást is), valamint jogviszonyuk tagállami szintre tartozik, miközben a „klasszikus” területeken szövetségi szinten hozott joganyagot alkalmaznak. Az egyetem elvégzését követően a jogászok a tagállami igazságügyi minisztériummal kerülnek jogviszonyba, és a kétéves gyakornoki időszakot (Referendariat) követően tesznek a magyar szakvizsgával megfeleltethető ún. második államvizsgát (2. Staatsexamen), amit követően automatikusan, további önálló joggyakorlat nélkül üres bírói vagy ügyészi álláshelyre kerülnek határozott időre beosztásra. A gyakornoki időt féléves bontásban töltik bíróságon, ügyészségen, közigazgatásban, illetve piaci szereplőnél, ezen idő alatt a bérüket a kormányzat biztosítja. A határozott idejű kinevezésnél mindenkinek kötelező 2 évet bíróként, majd 2 évet ügyészként tevékenykedni – utóbbit akkor is, ha egyébként polgári ügyszakos az illető. 

Szakmailag hasznosnak érezted-e a kiutazást? 

SI: Szakmai szempontból határozottan hasznosnak éreztem. Figyelemmel arra, hogy a fogadó ország szervezői – saját korábbi tapasztalataik miatt – kifejezetten törekedtek arra, hogy változatos és érdekes programokat szervezzenek, így pl. el lehetett jutni a BGH-ra egy öttagú tanács előtt folyó tárgyalást meghallgatni, egyértelműen többet kaptam a várakozásaimhoz képest.

TT: Nagyon elégedett voltam, korábbi beszámolók alapján pont ezt vártam a programtól, és a bolgár kollégák nagyon vendégszeretők voltak, rengeteg helyet megmutattak – a városban is -, és mindenről lehetett kérdezni őket.

Van-e olyan ottani jó gyakorlat, amit érdemes lenne itthon is meghonosítani?

TT: A képzésen szó volt arról, hogy némely országokban kötelező nyelvi képzés van a fogalmazók számára, főleg angol nyelven. Ennek célja, hogy nemzetközi környezetben is tájékozottak legyenek a leendő bírák, szerintem ez nagyon hasznos.

SI: Jogi szempontból az volt a benyomásom, hogy a legtöbb kérdésben teljességgel azonos módon épül fel a magyar és a német eljárásjog, a különbségként szembetűnő dolgok – így pl. nincs tértivevényes iratküldés, így a tárgyalás nem az idézés szabályszerűségének hivatalos vizsgálatával kezdődik – pedig nem jelentkeznek a magyar oldalon elhagyandó negatívumként. Szervezeti, munkaszervezési és humánpolitikai szempontból szintén nem tapasztaltam olyat, ami egy az egyben átvételre érdemes lenne.

Alkalmad nyílt-e a hazai bírósági rendszer, a bírósági eredmények bemutatására külföldön?

SI: A magyar bírósági rendszer, azon belül is főként az elektronikus ügymenet iránt leginkább a német és holland partnerek érdeklődtek. Németországban még jóformán egyáltalán nem létezik e-akta.

TT: Igen, minden ország röviden bemutathatta saját bírósági szervezetét, a képzési rendszert és a bíróvá válás útját, így útitársammal mi is bemutattuk a magyar sajátosságokat.

Milyen volt a program szervezése, a fogadó ország hozzáállása?

SI: Kifejezetten jónak mondanám, azzal együtt, hogy igen sűrű és tömény volt minden nap. A német szervezetők láthatóan nagy gondot fordítottak arra, hogy ne konferencia-jellegű előadások legyenek, hanem minél szélesebb spektrumon biztosítsanak belátást a német bíróságok tényleges napi működésébe. Nagyon közvetlen, segítőkész és barátságos légkört teremtettek, nem sajnálták az időt arra sem, hogy a kötelező részt követően este még oldottabb körülmények között is tudjunk ismerkedni. 

Mi volt a program legélvezetesebb része, mit emelnél ki?

TT: Nagyon tetszett a Szófiai Területi Bíróság. Egyrészt maga az épület is szép - néhány évvel ezelőtt adták át az épületet -, másrészt jó volt belelátni egy külföldi bíróság hétköznapjaiba, megismerni a gyakorlatukat, problémáikat. Megmutatták a gyermekek meghallgatására, illetve a védett tanúk meghallgatására alkalmas tárgyalótermeket is.

Bátran ajánlanám mindenkinek, hogy jelentkezzen az AIAKOS csereprogramra, rendkívül jó élmény volt, és remélem, hogy a későbbiekben lesz még lehetőségem külföldön tapasztalatot szerezni.