Bosszúból nem érdemes eljárást indítani – Jogos a kérdés a magánvádas eljárásokról

Thumbnail

Könnyű testi sértés, rágalmazás, levéltitok sértés – legtöbbször ilyen esetekben indul magánvádas eljárás a bíróságokon. Ezekben az ügyekben tulajdonképpen a magánvádló az ügyész, neki kell bizonyítania, hogy bűncselekmény történt és bármikor indoklás nélkül ejtheti a vádat. Az eljárás speciális szabályairól beszélgettünk dr. Fazekas Ágnessel, a Budapest Környéki Törvényszék bírájával.

Mi volt a jogalkotó célja a magánvádas eljárás létrehozásával?

A magánvádas eljárás alapja a sértett és az elkövető közötti konfliktus, amit a jogalkotó szerint nem feltétlenül a büntetőjog oldhat fel. Rábízza ezért a sértettre, hogy eldöntse, akar-e a büntetőeljárást, vagy sem. Magánvádas eljárás általában kisebb bűncselekmények miatt indul, vagy ha sérülnek az illető személyhez fűződő jogai. Ilyen lehet a könnyű testi sértés, a rágalmazás, a becsületsértés, a levéltitok vagy a magántitok megsértése. 

Mi a menete ennek az eljárásnak? Mennyiben vannak más feladatai ilyenkor a bíróságnak?

A magánvádlónak a bíróságon írásban kell feljelentést tennie. Részleteznie kell, hogy ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján szeretné a büntetőeljárást. Ha a leírás hiányos, akkor a bíróság összeírja a kérdéseit és a sértett írásban kiegészítheti a feljelentést.

Előfordulhat, hogy nem tudja az elkövető adatait, például a szomszéd vendége bántalmazta és csak egy gépkocsi rendszámot ismer. Van olyan eset is, amikor valakit az interneten rágalmaznak, a fantázianév mögötti személyt pedig nem tudja beazonosítani. Ilyenkor a bíróság elrendeli a nyomozást és megbízza a nyomozóhatóságot – a rendőrséget, vagy az ügyészséget - hogy keresse meg a szolgáltatót, vagy a rendszám alapján azonosítsa be, ki lehet az elkövető.

Jogosa_maganvad_04.jpg

Nem kell a sértettnek tehát mindent részletesen lenyomoznia, nem kell, hogy rendőr is legyen?

A saját adatait pontosan meg kell adnia, de azt, hogy XY volt az elkövető, ez a lakóhelye, ez a telefonszáma, ezt nem muszáj teljes precizitással megmondania, csak adjon leírást róla. Ha ezt nem teszi meg, és emiatt nem lesz meg az elkövető, akkor a bíróság megszüntetheti a nyomozást. Ha azonban sikerül beazonosítani az elkövetőt, akkor a bíróság mindenképpen lefolytatja az eljárást. 

Lehet azt mondani, hogy a magánvádló kicsit ügyészként lép fel?

A magánvádló a sértett jogait és a vádképviselettel járó jogokat gyakorolja, ebből a szempontból tehát ő lesz az ügyész. Őt terheli a bűncselekmény bizonyításának kötelezettsége, neki kell hoznia a bizonyítékokat, a tanúkat, indítványozhat tanúkihallgatást, szakértőt. 

Az egy állítás – egy tagadás nem feltétlenül elég. Testi sértés után bizonyíték lehet egy orvosi látlelet, egy fotó. A bíróság pedig ugyanúgy mérlegel: ha kétséget kizáróan meg tudja állapítani a vádlott bűnösségét, akkor elmarasztalja, ha nem bizonyítható a bűncselekmény, akkor felmenti.

Az ügyészségnek nincs is szerepe a magánvádas eljárásokban?

Vegyük azt a példát, hogy valaki bántalmazza a másikat fényes nappal, egy lépcsőházban, 8 napon belül gyógyuló sérülést okoz, a sértett feljelentést tesz. A könnyű testi sértés alapesetben magánvádas eljárás, de a bíró gondolhatja úgy, hogy itt egy olyan kirívó, közösségellenes magatartás történt, ami garázdaság vétsége is lehet, ezért megküldi a feljelentést az ügyésznek. Ha az ügyész arra jut, hogy tényleg közvádas a bűncselekmény, vádat emel. Ha viszont megszünteti a nyomozást, akkor értesíti erről a sértettet, akinek lesz egy hónapja arra, hogy ismét magánvádlóként lépjen fel. Innentől újra ő képviseli a vádat. De az ügyészség nyomozóhatóságként is részt vehet az eljárásban, ha a bíróság nyomozást rendel el az ügyben.

Mennyire igényel ez az eljárás a magánvádló részéről hozzáértést, gyakorlatot?

Egyszerűbb ügyekben az egyszerű állampolgár is tudja képviselni a jogait, és bármikor felvilágosítást kérhet a bíróságtól is. Nem kötelező, de nagyon sok magánvádlónak van jogi képviselője, vagy kér jogi tanácsokat. A magánvádlónak azonban az új Büntetőeljárási Törvény szerint kötelező megjelennie a tárgyaláson, ügyvéd nem helyettesítheti. Ha a magánvádló nem jön el, az olyan, mintha ejtette volna a vádat és a bíróság ilyenkor megszünteti az eljárást. A közvádas eljárásban is kötelező jelen lennie az ügyésznek a tárgyaláson… 

A magánvádas ügy vádlottjának is kötelező a jelenlét? Vagy a közvádas ügyekhez hasonlóan itt is megteheti, hogy lemond a tárgyalási részvétel jogáról?

Nincs speciális rendelkezés a törvényben a magánvádas eljárásokat illetően. A vádlott itt is előzetesen nyilatkozhat úgy, hogy nem kíván részt venni a tárgyaláson. De a bíróság ugyanúgy beidézheti, ha a bizonyítás szempontjából fontosnak tartja, hogy mégis jelen legyen.

Mennyire gyakoriak a magánvádas eljárások?

Leginkább a könnyű testi sértés, a rágalmazás, a becsületsértés gyakori, de a büntetőügyek jelentősebb részét természetesen a közvádas ügyek teszik ki. 

Mi jellemző az eljárás hosszára? Hatással van-e rá, hogy úgymond laikus emberek képviselik a vádat? Talán hosszabbak emiatt?

Amikor megérkezik a feljelentés és megindul az eljárás, akkor először személyes meghallgatást tartunk. Megkíséreljük a feljelentőt és a másik felet kibékíteni, úgy is emlegetik ezt, hogy békítő tárgyalás. Ha az illető beismeri a bűncselekményt, bocsánatot kér, a másik pedig megbocsát, akkor a feljelentő már ebben az ún. előkészítő szakban visszavonhatja a feljelentését és kérheti az eljárás megszüntetését. 

Ha nem békülnek ki a felek, és a feljelentett nem ismeri el a bűncselekményt, akkor bizonyítania kell az ártatlanságát, a bíró pedig kitűzi a tárgyalást. Tapasztalataim szerint a magánvádas eljárások nem hosszabbak, ezek általában egyszerű megítélésű ügyek, egy-két tárgyaláson be lehet őket fejezni. 

Jogosa_maganvad.jpg

Van egy másik érdekes momentum ezekben az ügyekben: a „viszonvád”. Ez mit takar?

Ha kaptam egy pofont és visszaadtam, akkor lehet, hogy én is vádlott leszek és el fognak ítélni. Gyakran előfordul, hogy a felek kölcsönösen bántalmazták, vagy rágalmazták egymást, de csak az egyik tesz feljelentést. Ekkor a másik fél viszonvádat jelenthet be. Ebben a helyzetben mind a ketten vádlottak lesznek, és mindkettőjükkel szemben lefolytatja a bíróság a bizonyítási eljárást. 
Sokszor a magánvádló a tárgyalóteremben méri fel, hogy esetleg őt is elítélheti a bíróság – kivéve, ha eláll a vádtól. Az eredeti feljelentő ugyanis bármikor dönthet úgy, hogy ejti a vádat vagy kéri az eljárás megszüntetését. Ha a másik fél a viszonvádat az egy hónapos határidőn belül jelentette be, akkor az ő eljárása folytatódik, de ha egy hónapon túl, akkor mindkét érintettel szemben megszűnik az eljárás.

Mit mutat a tapasztalat, ezek tényleg valós esetek, vagy előfordul, hogy egy rossz szomszédság, vagy egy elmérgesedett családi viszony miatt indul az ügy?

Az én tapasztalatom az, hogyha felmentik a vádlottat a magánvádas eljárásokban, akkor bizonyítékok hiányában mentik fel és nem bűncselekmény hiányában. Ritkán lehet biztosan megállapítani, hogy nem történt bűncselekmény, vagy, hogy kitalált esetről van szó. Egy rossz viszony miatt mindenesetre senki nem teheti meg, hogy feljelent valakit, hiszen ha ez kiderül, akkor azt kockáztatja, hogy hamis vád miatt ő maga kerül a vádlottak padjára. Ártatlanokkal szemben nem lehet eljárást indítani…