„Nagyon jó tapasztalat, és sokat lehet tanulni a jogi ismeretek terén” - interjú dr. Tóth Tamással, az Országos Pervezetési Verseny büntető ügyszakos nyertesével  

Thumbnail

Az Országos Bírósági Hivatal Elnöke 2018-ban hirdette meg először az Országos Pervezetési Versenyt a bírósági fogalmazók és titkárok számára. A területi selejtezőket követően az országos döntőben mérték össze tudásukat a versenyzők. A büntető és a polgári szakban egyaránt 6-6 csapat indult. A kétnapos versenyen a legjobb bírónak járó elismerést büntető ügyszakban a Fővárosi Törvényszék fogalmazója, dr. Tóth Tamás kapta. A felkészülésről és a versenyről kérdeztük a nyertes fogalmazót. 
 
Milyen céllal jelentkezett a versenyre? 
 
Mindig is nagyon közel állt hozzám a versenyzés, korábbi tanulmányaim során többször indultam különböző megmérettetéseken. Bár eleinte volt bennem némi bizonytalanság amiatt, hogy egyéves tapasztalattal érdemes-e elindulnom a versenyen, végül úgy gondoltam, hogy nincs veszíteni valóm: ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy tapasztalatot szerezzek, fejlődjek. Nagyon élveztem a fogalmazói képzések keretében megtartott tárgyalási gyakorlatokat, és szerettem volna az akkori „szereplésemen” javítani, fejleszteni magam.
 
Hogyan zajlott a felkészülés?
 
Kezdettől fogva úgy gondoltuk a csapatommal, hogy a közös felkészülésre nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen egy ilyen szituációban, ahol versenyben vagyunk, nem egymás ellen küzdünk, nem „eshet szét” emiatt a tárgyalás. Mindenkinek ismernie kellett az ügyet, és alaposan fel kellett készülnie arra, hogy a később kapott szerepét megfelelően tudja majd alakítani. A helyi fordulóra egyedül készültünk fel, összeültünk, átbeszéltük a lehetséges buktatókat, és mindenki megosztotta álláspontját az üggyel kapcsolatban. A regionális fordulóra már dr. Gimesi Ágnes támogatásával készültünk, aki felajánlotta, hogy kérdéseinkkel bátran forduljunk hozzá. Így is tettünk – ezt a támogatást egyébként megkaptuk az országos forduló előtt is.
 
Miben tudott segítséget nyújtani a csapat az egyéni felkészülés során? 
 
Nagyon sokat készültem a versenyre, igyekeztem egy olyan tárgyalási tervezetet összeállítani, amihez bátran nyúlhatok, és ami számba veszi a lehetséges eljárásjogi helyzeteket. Ezt – mint a valóságban a bíró – én is egyedül csináltam. Ugyanakkor nem szeretném magam azzal áltatni, hogy egyedül sikerült ezt az eredményt elérnem. Nagyon sok segítséget nyújtott a csapatom, főleg abban, hogy már a felkészülés során azt hangsúlyozták: úgy kell a szerepüket alakítaniuk, hogy azzal is a bírót szolgálják. Itt arra gondolok, hogy bár mindannyian tudtuk a felmerülő jogi kérdésekre a választ, mégis úgy alakították a csapattagok az egyes helyzeteket, hogy végül a bíróság adjon választ a tárgyaláson a felmerült jogi dilemmákra. Úgy érzem, valóban egy támogató, segítő csapatom volt. Azzal persze én nem voltam tisztában, hogy kivel kell majd a tárgyaláson a rendfenntartás terén „megküzdenem”, vagy kit kell majd esetleg jobban támogatni, kioktatni a jogairól. Az ilyen helyzetekre egyedül kellett felkészülnöm.
 
Milyen hasznos tanácsokkal látta el a csapatot a felkészítő?
 
Ahogy már említettem, a regionális fordulótól dr. Gimesi Ágnes segített a felkészülésben. Bátran kereshettük eljárásjogi és anyagi jogi kérdésekkel is: mindig megosztotta velünk hasznos tapasztalatait, meglátásait. Úgy gondolom, hogy a Be. alaposabb ismeretét sikerült elsajátítanunk általa, de szeretném azt is hangsúlyozni, hogy egy olyan bírói attitűdöt, mintát mutatott számomra, számunkra, amit a későbbiekben is követni szeretnénk, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Nehéz tárgyilagosan, mégis emberségesen megszólalni a tárgyalóteremben, figyelni arra, hogy az eljárási szabályokat a lehető legnagyobb mértékben betartsák az eljárásban résztvevők. A legjobb kiindulópont e téren az volt, amikor arról beszélgettünk, hogy a tárgyalás a vádlottról és a bizonyítás felvételéről szól, s nem a bíróról.
 
Milyen érzés volt részt venni a versenyen?
 
Nagyon-nagyon élveztem a tárgyalást. Őszintén szólva az elejétől fogva igyekeztünk az egész csapattal úgy felfogni a versenyt, hogy ez egy játék. Mindannyiunknak megvan a szerepe, és aszerint játszik majd. Próbáltunk olyan szituációkat is kialakítani, amelyeket a verseny közönsége és a zsűri is szerethet – így volt, hogy a sértett kissé komikusan lépett fel, vagy a vádlottak a szerepükhöz öltöztek. Mi szerettük volna jól érezni magunkat amellett, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Ugyanakkor természetesen az izgalom sem hiányzott. A tárgyalások előtt mindig fel-alá járkáltam a folyosón, próbáltam összeszedni a gondolataimat, ami persze nem mindig sikerült. Az első megnyugvás akkor kezdődött, amikor az ügyész ismertette a vád lényegét.
 
Mit gondol, jövőre is indulni fog? 
 
Gondolkodtam már rajta, de ez sok mindentől függ. Szeretném magam a polgári jog területén is kipróbálni, és lehetséges, hogy elindulok jövőre is, de akkor már polgári ügyszakban. Szerencsére nagyon sok lehetőség adódik arra, hogy megmérettessem magam a bírósági szervezetben, ezért nem tudom, hogy döntök majd, amikor újra kiírják a versenyt. Jelen pillanatban úgy érzem, szeretnék indulni, de hogy nem lesz-e egy újfajta lehetőség, ahol más oldalamat próbálhatom ki, azt most még nem tudom.
 
Mit tanácsolna a következő megmérettetésre jelentkezőknek?
 
Bátorítanék mindenkit, hogy induljon a pervezetési versenyen. Nagyon jó tapasztalat, és sokat lehet tanulni a jogi ismeretek és a soft skillek terén is. Azt gondolom, ez a lehetőség tényleg egy játék, és a lehető legkevesebb feszültséggel kell rá felkészülni. Nem szabad azzal foglalkozni, hogy más csapatok, bírók esetleg jobbak, vagy többet tudnak. Mindig csak azzal kell foglalkozni, hogy mi magunk a lehető legjobbak legyünk: nem szabad oldalra nézni, összeméregetni magunkat másokkal. Ha a lehető legtöbbet megtesszük a munkánk során, akkor teljesen mindegy, hogy izgulunk-e vagy úgy gondoljuk, hogy a másik jobb. Szerintem a siker nem ettől függ, hanem sokkal inkább attól, hogy az ember élvezze, szeresse, amit csinál, és én erre törekszem az élet más területein is.