Országos Pervezetési Verseny: „A bírósági munka legelementárisabb tevékenységébe, az ítélkezési munkába kell beleképzelni magunkat”

Thumbnail

Bíróvá válni hosszútávfutás, aminek remek állomása az Országos Pervezetési Verseny, véli  dr. Tóthné dr. Majoros Tünde. A Miskolci Törvényszék bírósági fogalmazója csapatukban a polgári ügyszakos bírók szereptét vállalta. A verseny döntőjét 2019. január 24-25-én tartják a Fővárosi Törvényszéken. 
 
Miért jelentkezett a csapatba? Mi motiválta?

Kisiskolás koromtól kezdve, a gimnáziumi években és jogi tanulmányaim során is szívesen és gyakran versenyeztem, ezért a felhívás megjelenésekor biztos voltam benne, hogy jelentkezni fogok. A Miskolci Törvényszéken és járásbíróságain szolgálatot teljesítő fogalmazó kollégák hasonlóan lelkesek voltak, így nem volt kérdés, hogy mind polgári, mind büntető ügyszakban összeáll egy-egy csapat. A polgári ügyszakos csapatban én vállaltam a bírói szerepet, a társaim támogattak ebben. 

A mi generációnknak számos lehetősége van arra, hogy megmérettesse magát szakmai versenyeken. A pervezetési verseny azonban más: a bírósági munka legelementárisabb tevékenységébe, az ítélkezési munkába kell beleképzelni magunkat. Ez az egyetlen olyan verseny, amely a majdani hivatásunk gyakorlásához szükséges kompetenciákat méri. Bíróvá válni hosszútávfutás, jó néhány év múlva ülhetünk csak föl a pulpitusra. A fogalmazói évek alatt tárgyalást látogatunk, határozattervezeteket készítünk, ügyfélsegítői napot tartunk, beszámolókat teljesítünk. Pervezetési gyakorlatot azonban csak "ellesni" van lehetőségünk. Számomra ez volt a legvonzóbb: kipróbálni magam abban, ami a hivatásom lesz. A verseny erre tökéletes alkalmat teremtett a maratoni táv "első kilométerköveinél".

Milyen tapasztalatokat gyűjtött a regionális döntőben?

A regionális döntőnek a Debreceni Ítélőtábla adott otthont. A verseny struktúrája összetett volt. Írásbeli perelőkészítő intézkedést kellett hoznunk még a versenynapot megelőzően, majd Debrecenbe érkezve egy teljes aktát adtak a kezünkbe, amelyben már a perfelvételi tárgyalás jegyzőkönyve is benne volt. Így ott tudtuk meg, hogy három tanú kihallgatására kerül sor, a felkészülési idő alatt tehát erre készültem. Érdemi tárgyalást kellett vezetnünk az összesorsolt segítő csapatok közreműködése mellett. A szerepkártyákra írt instrukciók alapján a felek és a tanúk igyekeztek mind anyagi, mind eljárási szempontból szinte az összes lehetséges módon akadályozni a tárgyalás gördülékeny lefolyását. Észnél kellett lenni szakmailag és emberileg is. Hatalmas élmény volt belehelyezkedni a tárgyaló bíró szerepébe és visszacsatolást kapni a tudásomról, kompetenciáimról és természetesen a hibákról is.

A tárgyalás alapján ítéletet kellett hoznunk, amelyet kisítélet formájában átadtunk a zsűrinek. Kihirdettük és szóban indokoltuk a felek számára.

Hogyan készül az országos döntőre?

A pervezetési versenyre véleményem szerint nincs klasszikus felkészülési módszer. A regionális forduló előtt az elsőfokú eljárás szabályanyagának minél mélyebb elsajátítása volt a cél. Akkor még sötétben tapogatóztunk, nem volt semmilyen tapasztalatunk a verseny menetéről. Az országos forduló kicsit másabb: ismerjük a jogesetet, rendelkezésünkre áll az akta, intézkedést is hoztunk már benne. Életszerűbb az egész. Úgy tudok készülni, ahogy a való életben is készül egy bíró: ismeri a jogvita kereteit, a felek eddigi nyilatkozatait, van egy benyomása az ügyről, előre látja a bizonyítási indítványokat. A tárgyalás azonban meglepetés. 

Onnantól kezdve, hogy belépünk a tárgyalóterembe, nem tudhatjuk, hogy a felek és a tanúk milyen nyilatkozatokat tesznek és hogy a jogvita milyen irányt vesz. A mi kezünkben van a tárgyalás menetének "gyeplője", a méltóság, rend megőrzésének felelőssége és a döntés meghozatalának kötelezettsége. Az aktát meg lehet tanulni, de a tárgyaláson gyors észjárásra, spontaneitásra, kreativitásra és improvizatív készségre is szükség van. Biztos vagyok benne, hogy a szerepkártyák ezúttal is tartogatnak meglepő fordulatokat.