Tudta-e, hogy az álorcásság becstelenségnek számított?

Tusta-e

•    A becstelenség (infamia) a magánbűncselekmények körébe tartozott
•    Becstelenség elkövetése esetén a sértett, vagy a sértett rokonainak keresetével indult büntetőeljárás
•    Becstelenné több cselekmény megvalósításával is válhatott valaki
•    Becstelenségnek számított az álorcásság, a vértagadás vagy vérárulás, illetve a hűtlenül viselt gyámság
•    Az minősült álorcásnak, aki azért, hogy hasznot vagy előnyöket szerezzen, hiteleshely, vagy valamely okiratkiállító szerv előtt olyan bevallást tett, amellyel másnak kárt okozott 
•    Álorcásnak számított az is, aki magát másnak adta ki, más családjába, rokonságába akart betolakodni
•    Vértagadást követett el az, aki a rokonait, osztályos atyafiait csalárd módon az őket megillető vagyonból, törvényes osztályrészből kitagadta, vagy meg akarta attól fosztani
•    Vértagadás volt az is, ha úgy kért valaki adományt a királytól, hogy rokonai létezését letagadta, atyafiait őrültnek nevezve, és azok felett gondnokságot akart szerezni
•    Hűtlen gyámnak bizonyult az a személy, aki egy esetleges perben nem megfelelően képviselte a gyámsága alá tartozó gyermek érdekeit
•    Hűtlen gyám volt az is, aki a gyámgyermek javait tékozolta, vagy a maga számára akarta megszerezni
•    A hűtlen gyám rosszul nevelte a gyermeket, neveléséről nem gondoskodott, vagy ok nélkül fenyítette
•    A becstelenséget váltságfizetéssel, vagyonvesztéssel, megszégyenítéssel büntették
•    A becstelen személy perbeli cselekvőképességét is elveszíthette