Tudta-e? Kiket illettek a régi Magyarországon „közönséges gonosztevők” elnevezéssel?

tudta-e
  • A régi Magyarországon az számított közönséges gonosztevőnek, aki folytatólagosan, vagy visszaesőként valósított meg súlyos, halállal büntetendő közbűncselekményeket, ún. „cégéres gaztetteket”
  • Halállal büntetendő cselekmények között tartották számon különösen a lopást, a rablást, az útonállást, a gyilkosságot, az erőszakos közösülést és a szándékos gyújtogatást
  • A közönséges gonosztevők üldözésére és megbüntetésére a nádori köztörvényszék volt jogosult, egészen I. Mátyás 1486. évi nagyobb dekrétumáig
  • A nádort a király küldte ki, hogy a közönséges gonosztevők felkutatása érdekében több megyére kiterjedő illetékességgel tartson közgyűlést
  • A közgyűlésen a nádor a tudomására jutott tények alapján a közönséges gonosztevőket távollétükben is elítélhette: „levelesítve” őket
  • A levelesített gonosztevőket bárki elfoghatta, végrehajthatta a kiszabott büntetést, vagy kiszolgáltathatta őket a hatóságoknak
  • A levelesített gonosztevő megölése a rendi Magyarországon büntethetőséget kizáró ok volt
  • Aki szándékosan futni hagyott egy ilyen gonosztevőt, bűnpártolóként maga is halállal bűnhődött 
  • Mátyás a vármegyék kérései alapján az 1486. évi I. törvénycikkel számolta fel a nádori közgyűléseket, a közönséges gonosztevők felkutatásának és megbüntetésének feladata a vármegyékre hárult
  • Az 1638. évi LX. tc. értelmében a levelesített gonosztevők felkutatását az alispán végezte, a megye területén úriszékkel rendelkező földesurakkal együtt
  • Ha valamely egyházi, világi földesúr, vagy város megtiltotta, hogy a birtokán az alispán a levelesített gonosztevők felkutatása iránt nyomozhasson, 100 forint azonnal behajtandó bírságot kapott