Tudta-e? A kor megállapítására régen „időlátott levelet” állítottak ki

irat

•    Az állami anyakönyvezést Magyarországon a polgári házasság bevezetésével egyidejűleg rendelte el az 1894. évi XXXIII. tc.
•    A XVII.-XVIII. századtól az egyházi anyakönyvekben vezették a születéseket, házasságkötéseket és a halálozást
•    Az egyházi anyakönyvezés kialakulása előtt bizonyos kor eléréséhez kötött jogi és perbeli cselekményekhez a korvizsgálatról kiállított okirat bemutatására volt szükség
•    Korvizsgálatot leggyakrabban a törvényes kor betöltésének megállapításához folytattak le
•    Magyarországon a törvényes kor határa 1505 előtt lányok esetében a 12., fiúk esetében a 14. életév betöltése volt, majd 1505-öt követően fiúk és lányok esetében is egységesen a 12. életév volt
•    A törvényes kort el nem érő kiskorúak cselekvőképtelenek voltak, nevükben törvényes képviselőjük, illetve gyámjuk járt el
•    Az eljáró képviselő megbízólevelét helyettesítette a korvizsgálat eredményéről kiállított okirat
•    Magyarországon korvizsgálat lefolytatására perben az eljáró bíróság, peren kívüli jogi cselekmények esetében az okiratkiállításra jogosított nagybírók voltak
•    Kivételes esetben a király, illetve leggyakrabban a hiteles helyek voltak jogosultak korvizsgálat lefolytatására
•    A korvizsgálat során az eljáró hatóság tanúkat hallgatott meg, valamint testi  és szellemi vizsgálatnak vetette alá a gyermeket, hogy életkorát megállapíthassa
•    A korvizsgálat végén kiállított hivatalos oklevelet magyarul „időlátott levélnek” (litterae revisionalis aetatis) nevezték