• Magyarországon a házassági köteléki jogra az egyházi jog, ezen belül a katolikusokra a kánonjog szabályai vonatkoztak.
• Kisebb-nagyobb megszakítással ez volt érvényben a XIII. század első harmadától a polgári házasságról szóló 1894:XXXI. tc. életbe lépéséig.
• II. András az 1233. évi beregi egyezményben engedte át a házassági köteléki ügyekben való eljárást az egyháznak.
• A kánonjog értelmében a házassági kötelék, mint szentség felbonthatatlan.
• Ha a házassági kötelék valamilyen ki nem küszöbölhető hibában szenvedett, ún. bontó akadály állt fenn a felek között, akkor a házasságot semmisnek nyilvánította a bíróság.
• A semmisségi okok fennállása esetén a bíróság megállapította az érvénytelenséget, melyek a következők voltak:

• házassági akarat hiánya – kényszer, fenyegetés, cselekvőképesség hiánya, megtévesztés
• vérrokonság – egyeneságon mindig, oldalágon negyedíziglen
• törvényes rokonság – örökbefogadás okán keletkezett
• lelki rokonság – keresztség, bérmakeresztség okán fennálló akadály
• sógorság – a férj és a feleség rokonai, a feleség és a férj rokonai, illetve a feleség rokonai és a férj rokonai között keletkező akadály
• valláskülönbség - keresztény nem kereszténnyel nem köthetett érvényes házasságot
• bűntett – házasságtörés és hitvesgyilkosság elkövetése
• fennálló házassági kötelék – bigámia, poligámia
• ünnepélyes szerzetesi fogadalom letétele
• papi rendbe tartozás
• nősztehetetlenség – nemzésképtelenség esetén semmis a házasság

• Semmisség megállapítása esetén az eredeti, házasságot megelőző állapotot kellett visszaállítani, azaz a kötelék eleve létre sem jött, így vagyonjogi hatása sem volt.
• Bizonyos házassági akadályok fennállása esetén a házasság pápai dispensatioval válhatott érvényessé.
• Pápai dispensationak nem lehetett helye fennálló házasság, egyenesági vagy első ízbeni oldalági rokonság, valamint a katolikusoknál nősztehetetlenség esetén.
 

(Fotó: Concordia Discordantium Canonum, forrás: wikipedia.org)