Tudta-e? A tudományvétel volt a tanúbizonyítás elődje

Thumbnail

• A magyar gyakorlatban a tudományvétel, vagy nyomozó tanúvallatás az Anjouk normann-szicíliai eljárási elveinek átvételével terjedt el
• A próbák és istenítéletek betiltásával, az ítélethez szükséges bizonyítékok beszerzése volt a célja
• Három típusa létezett: az egyszerű tudományvétel, a köztudományvétel és a bírói, vagy kikiáltott közgyűlésen végrehajtott tudományvétel
• A tudományvételt a felek kérésére mindig a bíró rendelte el
• Egyszerű tudományvételt a bíró általában a leendő felperes előzetes tájékozódása érdekében rendelt el
• A tudományvételt meghatalmazott királyi, megyei vagy hiteleshelyi emberek végezték
• Az egyszerű tudományvétel segítségével, a tanúvallomások által a felperes előzetesen tájékozódhatott perbeli esélyeiről
• A kiküldött személyek a tanúvallomások felvétele után összefoglalót készítettek, amelyet írásban terjesztettek a bíró elé
• A köztudományvétel felvételére mindig a perben került sor egyik, vagy akár mindkét fél kérelmére
• A köztudományvételt mindig a felek vagy képviselőik jelenlétében végezték, egy nap leforgása alatt, a perrel érintett dolog helyszínén
• Köztudományvétel során minden tanút külön hallgattak ki, feljegyezték nevüket, minőségüket és a tényeket, amelyekről tudomásuk volt
• A köztudományvétel eredményét a felek kapták kézhez
• Amikor a nádor vagy a főispán köztörvényszéket tartott, a panaszlók kérésére rendelhetett el tudományvételt
• A nádor felhívta a jelenlévőket, hogy aki tud a panaszló számára okozott sérelmekről, az mondja el
• Ilyen felhívásnak hatalmaskodási vagy egyéb köztörvényes bűncselekmények, ún. főbenjáró, cégéres gaztetteknél volt helye
• A bíró általában annak a félnek ítélte oda az eskü letételének kötelezettségét, akire nézve terhelőbb volt a tudományvétel