Az Országgyűlés
Az Országgyűlés szervezete és működése
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény 3. § (1) és (2) bekezdései szerint az országgyűlési képviselők száma (a 2014. évi választásoktól) 199, amelyből 106 képviselőt egyéni választókerületben, 93 képviselőt országos listán választanak meg. Az Országgyűlés szervezetére és működésére vonatkozó szabályokat, az Alaptörvény keretei között, az Ogytv. és – a parlamenti autonómia elvének megfelelően – a Házszabály tartalmazzák.
Az országgyűlési képviselők
Az Alaptörvény XXIII. cikk (1) bekezdése szerint minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen. Az Országgyűlést alkotó képviselők jogállására vonatkozó alapvető szabályokat az Alaptörvény 4. cikke, míg a részletes szabályokat az Ogytv. Harmadik része tartalmazza. Az Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdése az egyenlő és a szabad mandátum elvét rögzíti, amikor úgy rendelkezik, hogy az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók. A 27/1998. (VI. 16.) AB határozat szerint „A szabad mandátum azt jelenti, hogy a megválasztás után a képviselő jogilag függetlenné válik választóitól; állásfoglalásait meggyőződése és lelkiismerete alapján alakítja ki, s így is szavaz; képviselői tevékenysége és szavazata miatt nem hívható vissza. Ugyanez a szabadság érvényesül azonban a képviselő és az őt állító párt viszonyában is. A képviselő legitimációja a megválasztáshoz és nem a párthoz kötődik. A párt jogi eszközökkel nem kényszerítheti a képviselőt a párt véleményének képviseletére. A pártból kilépett vagy kizárt képviselő országgyűlési képviselői jogállása sértetlenül fennmarad. A megválasztott képviselő szabad mandátuma gyakorlása részeként vesz részt valamelyik pártfrakció munkájában.” A képviselőnek tehát mandátuma megszerzése után nem a választói, vagy az őt jelölő párt szócsöveként kell fellépnie a parlament plénuma előtt, hanem a saját maga által értelmezett közérdeket kell szolgálnia, lelkiismerete és legjobb szaktudása szerint, és ebben őt senki sem utasíthatja. A képviselők mandátumukat a megválasztásukkal nyerik el, megbízatásuk pedig az Alaptörvény 4. cikk (3) bekezdése alapján megszűnik az Országgyűlés megbízatásának megszűnésével; halállal; összeférhetetlenség kimondásával; lemondással; ha a megválasztáshoz szükséges feltételek már nem állnak fenn; illetve ha egy éven keresztül nem vesznek részt az Országgyűlés munkájában. A (4) bekezdés a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazatával meghozott határozatra utalja a megválasztáshoz szükséges feltételek hiányának megállapítását, az összeférhetetlenség kimondását, valamint annak a megállapítását, hogy a képviselő egy éven keresztül nem vett részt az Országgyűlés munkájában.
Kiemelkedő jelentőségűek a képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok, amelyek alapját az Alaptörvény 4. cikk (2) bekezdése képezi (amely mentelmi jogukról és a függetlenségüket biztosító javadalmazásukról is rendelkezik), és amelyek az államhatalmi ágak elválasztását és a képviselő befolyásolhatóságának kizárását hivatottak garantálni azon pozíciók meghatározásával, amelyeket a képviselő képviselői tisztségével egyidejűleg nem tölthet be. A hivatali összeférhetetlenségi szabályok azokat a tisztségeket határozzák meg, amelyekkel a képviselői tisztség vagy az államhatalmi ágak elválasztása, vagy egyéb alkotmányos elvek miatt összeegyeztethetetlen (Ogytv. 80-83. §). Az Alaptörvény hatálybalépéséig a hivatali összeférhetetlenségre vonatkozó alapvető rendelkezéseket az Alkotmány 20. § (5) bekezdése tartalmazta. A gazdasági összeférhetetlenségi szabályok a politika és a gazdaság nem kívánatos összefonódását, és a képviselőnek a kormányzattól való anyagi függőségét kívánják kizárni (Ogytv. 84-85. §). Ezeken kívül az Ogytv. egyéb összeférhetetlenségi szabályokat is megállapít, valamint meghatároz olyan tevékenységeket és jövedelmeket, amelyek nem esnek az összeférhetetlenség alá, de amelyeket a képviselő a házelnöknek köteles bejelenteni (86-89. §).
Az Ogytv. 28. §-a fogalmazza meg a képviselők legfontosabb jogait és kötelezettségeit. Az (1) bekezdés szerint a képviselő joga és kötelessége, hogy kezdeményezően részt vegyen az Országgyűlés munkájában, elősegítse annak eredményes működését. Kötelessége részt venni az Országgyűlés ülésein, továbbá annak az országgyűlési bizottságnak az ülésein, amelynek tagja. A (2) bekezdés alapján a képviselő az Országgyűlés szavazásain köteles jelen lenni. A (3) bekezdés a tisztségek viselésének jogát rögzíti. A képviselőt a Házszabály rendelkezéseinek keretei között megilleti a felszólalás joga (ld. különösen a Házszabály 40. §-át) és az indítványok előterjesztésének joga. Az Ogytv. 98. §-a az információkérés jogát is rögzíti, amelynek alapján az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.
Az Országgyűlés tisztségviselői
Az Alaptörvény 5. cikk (2) bekezdése szerint az Országgyűlés tagjai sorából elnököt, alelnököt és jegyzőket választ. Az Ogytv. 1. §-a sorolja fel az Országgyűlés tisztségviselőit: a házelnököt, az alelnököt, a háznagyot és a jegyzőt. Főszabály szerint a tisztségviselők megválasztása az Országgyűlés alakuló ülésén történik.
A házelnök biztosítja az Országgyűlés jogainak gyakorlását, gondoskodik az Országgyűlés munkájának megszervezéséről. A legfontosabb jogosítványai közé tartozik, hogy képviseli az Országgyűlést belföldön és külföldön; megnyitja, részrehajlás nélkül vezeti, majd berekeszti az üléseket, ügyel a Házszabály betartására, kihirdeti a szavazások eredményét; elnököl a Házbizottság ülésein; összehangolja a bizottságok működését, javaslatot tesz azok számára, elnevezésére, feladatkörére, tagjainak számára, elnökére, alelnökére és tagjaira; kiadja az Országgyűléshez érkezett indítványokat és beadványokat a feladatkörrel rendelkező bizottságoknak; valamint egyéb személyügyi, az Országgyűlés biztonságával, illetve az Országgyűlés Hivatala és az Országgyűlési Őrség működésével kapcsolatos hatásköröket gyakorol (Ogytv. 2. §).
Az alelnökök (és a jegyzők) száma nincs meghatározva, a parlamenti szokásjog értelmében ezt a választásokat követően mindig a parlamenti pártok politikai megállapodása dönti el. A házelnököt az általa meghatározott rendben az alelnökök helyettesítik, főszabály szerint teljes jogkörben, de a házelnököt helyettesítő alelnök egyes személyügyi és az Országgyűlési Őrséggel kapcsolatos jogosítványokat nem gyakorolhat (Ogytv. 3. §).
A háznagy az Ogytv. alapján egy a korábbi parlamenti jogból „felélesztett” tisztség, amely az első népképviseleti parlament megalakulásától 1949-ig létezett. A háznagy a házelnök azon – elsősorban protokolláris, „üléstermen kívüli” – feladat- és hatásköreit gyakorolja, amelyeket a házelnök a részére az Országgyűlés Hivatala SzMSz-ében átad. A háznagyot a házelnök javaslatára az Országgyűlés választja; e tisztség az Ogytv. 4. § (3) bekezdése értelmében nem csak képviselők számára van fenntartva.
A jegyzők közreműködnek az Országgyűlés ülésének vezetésében: a szavazások eredményének megállapításával, a felszólalások rendjével, valamint országgyűlési iratok felolvasásával és eskütételnél az eskü előolvasásával kapcsolatos feladataik vannak. A parlamenti üléseken egyszerre két jegyző (egy kormánypárti és egy ellenzéki) teljesít szolgálatot, a házelnök által meghatározott sorrendben (Ogytv. 5. §).
Az országgyűlési képviselőcsoportok (frakciók)
Az Alaptörvény 5. cikk (4) bekezdése alapján az országgyűlési képviselők tevékenységük összehangolására a Házszabályban meghatározott feltételek szerint országgyűlési képviselőcsoportot alakíthatnak. Képviselőcsoportot az előző általános választáson országos pártlistát állító és mandátumot szerző, ugyanazon párthoz vagy annak jogutódjához tartozó, főszabály szerint legalább 12 képviselő alakíthat, önállóan vagy közösen [Házszabály 13. § (1) bekezdés]. A frakció tagjai közül vezetőt választ, illetve vezetőhelyetteseket és más tisztségviselőket választhat. A képviselők a szabad mandátum elvének megfelelően jogosultak a frakcióból kilépni, ekkor azonban hat hónapra függetlenné válik, és csak ezen időtartam leteltét követően csatlakozhat más frakcióhoz. (Házszabály 14-15. §.) Az Alaptörvény 4. cikk (1) bekezdése szerint az országgyűlési képviselők jogai és kötelezettségei egyenlők, tevékenységüket a köz érdekében végzik, e tekintetben nem utasíthatók. Ezzel a tétellel nem áll ellentmondásban a modern, centralizált parlamenti pártokra jellemző szigorú frakciófegyelem, mivel a képviselő szabadon, mandátuma elvesztése nélkül kiléphet a frakcióból, és képviselői jogállása sértetlenül fennmarad [részletesen: 27/1998. (VI. 16.) AB határozat]. A frakciók adják az Országgyűlés szerveiként a pártok parlamenti működésének keretét; elősegítik a parlamenti vita strukturálását és tematizálását; lehetővé teszik, hogy az azonos frakcióhoz tartozó képviselők hatékonyan és egységesen fejezhessék ki álláspontjukat; emellett pedig a parlamenti munka más területein (pl. a tisztségviselők jelölésében, a bizottsági rendszer működtetésében) is kiemelkedő szerepük van.
Az országgyűlési bizottságok
Az Alaptörvény 5. cikk (3) bekezdése szerint az Országgyűlés országgyűlési képviselőkből álló állandó bizottságokat alakít. Az Ogytv. 14. §-a alapján a bizottságok lehetnek állandó, a nemzetiségeket képviselő, illetve eseti és vizsgálóbizottságok. Míg az állandó bizottságok az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező, illetve meghatározott esetekben ügydöntő, és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szervek; az eseti bizottságokat az őket létrehozó országgyűlési határozatban megjelölt ügyeknek a megállapított ideig történő intézésére lehet alakítani, és tagjainak legfeljebb a fele (kivéve az elnököt és az alelnököt) nem képviselő is lehet. A nemzetiségeket képviselő bizottság a 2014. évi országgyűlési választásoktól a nemzetiségi listáról mandátumot szerző képviselők, valamint a nemzetiségi szószólók speciális kezdeményező, javaslattevő, véleményező és ellenőrzési jogosítványokkal rendelkező szerve lesz. Vizsgálóbizottságot az Országgyűlés bármely, az ellenőrzési feladatkörében felmerülő, közérdekű ügy megvizsgálására küldhet ki, paritásos összeállításban, az Ogytv. 24. § (1) bekezdésében foglalt megszorításokkal. A törvényhozó a vizsgálóbizottságokra vonatkozó szabályok törvényi szintre emelésével az e témakörben az 50/2003. (XI. 5.) AB határozattal megállapított mulasztás pótlására is törekedett. Az Országgyűlés a megalakulását követően hozza létre az állandó bizottságait, a kormányzat felépítéséhez igazodó rendszerben. Kötelező létrehozni a Mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgáló bizottságot (paritásos bizottság), valamint az alkotmányügyi kérdésekkel, költségvetéssel, külügyekkel, európai uniós ügyekkel, honvédelemmel, nemzetbiztonsággal és nemzetpolitikával foglalkozó bizottságot. A paritásos bizottságokat kivéve a bizottságok munkájában bizottsági tagként minden képviselőcsoportból annyi képviselő vehet részt, amennyi a frakciók közötti létszámaránynak megfelel (de frakciónként legalább egy képviselő). A Házszabály 64. § (5) bekezdése értelmében az Országgyűlés plenáris ülésén szavazni csak személyesen lehet, ezzel szemben az Ogytv. 20. § (1) bekezdése szerint a bizottságok ülésein a bizottsági tag helyettese útján is részt vehet. A bizottságokra vonatkozó részletes szabályokat az Ogytv. III. Fejezete, míg a bizottságok ülésezésének rendjére vonatkozó rendelkezéseket a Házszabály 2. fejezete tartalmazza.
A Házbizottság és a bizottsági elnöki értekezlet
„A Házbizottság az Országgyűlés legfontosabb általános hatáskörű – nem szakosított – szerve, amelynek tevékenysége a Ház munkájának szervezéséhez kapcsolódik. Elnöke az Országgyűlés elnöke, tagjai: az alelnökök és minden képviselőcsoport vezetője.” (Kilényi Géza: Az Országgyűlés. In: Kilényi Géza, Hajas Barnabás (szerk.): Fejezetek az alkotmányjog köréből. Egyetemi jegyzet. Rejtjel Kiadó, Budapest 2005. 118.) A Házbizottságra vonatkozó szabályok az Ogytv. II. Fejezetében szerepelnek. A Házbizottságban szavazati joggal csak a frakcióvezetők (akadályoztatásuk esetén megbízottjaik) rendelkeznek. A Házbizottságot össze kell hívni, ha ezt bármelyik frakcióvezető kéri, és a házelnök az Országgyűlés ülésének ideje alatt is összehívhatja a Házbizottság ülését. A döntések egyhangúlag születnek, ennek hiányában egyes döntéseket az Országgyűlés, másokat a házelnök hozhat meg. A Házbizottság alapvető funkciója a konszenzuskeresés, a plenáris ülés mentesítése a frakciók közötti megelőzhető vitáktól. A Házbizottság legfontosabb hatáskörei az Országgyűlés munkarendjéhez, napirendjéhez, felszólalási időkeretek megállapításához, a működéssel kapcsolatos vitás kérdésekben történő egyeztetéshez, a házelnök hatáskörébe tartozó személyügyi döntésekhez és egyéb, a Házbizottság tagjai által előterjesztett kérdésekhez kapcsolódnak.
Az Országgyűlés másik nem szakosított fóruma a bizottsági elnöki értekezlet, amelyet a Házszabály 27. §-a szabályoz. A bizottsági elnöki értekezlet elnöke is a házelnök, tagjai pedig az állandó bizottságok elnökei és a nemzetiségeket képviselő bizottság elnöke. A bizottsági elnöki értekezlet tesz javaslatot a Házbizottságnak az Országgyűlés munkarendjére, az ülések napirendjére, és a házelnöknek döntési javaslatot vagy bizottsági ajánlást készítő bizottság kijelölésére. A bizottsági elnöki értekezleten a döntések szótöbbséggel születnek, szavazati joggal a bizottságok elnökei rendelkeznek, akiket akadályoztatásuk esetén az általuk kijelölt alelnökök helyettesíthetnek.
Az Országgyűlés működése
Az Országgyűlés megbízatása az Alaptörvény 3. cikk (1) bekezdése szerint az alakuló üléssel kezdődik, és a következő Országgyűlés alakuló üléséig tart. Az alakuló ülést – a választást követő harminc napon belüli időpontra – a köztársasági elnök hívja össze. A 3. cikk (2)-(6) bekezdései értelmében az Országgyűlés kimondhatja feloszlását, illetve a választások egyidejű kitűzésével a köztársasági elnök is feloszlathatja az Országgyűlést, ha a Kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg, vagy az Országgyűlés az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el. Az ünnepélyes alakuló ülést az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztásáig a korelnök vezeti, akinek a munkáját a korjegyzők segítik. Az alakuló ülésen a képviselők a megbízóleveleik megvizsgálását követően esküt tesznek, ezt követően vehetnek részt az Országgyűlés munkájában. Ekkor kerül sor a képviselőcsoportok megalakulásának bejelentésére, majd a tisztségviselők megválasztására és az állandó bizottságok létrehozására (Házszabály I. rész, Ogytv. 6. §, 16. §, 30-31. §).
Az Országgyűlés – főszabály szerint – négy éves ciklusa évente két rendes ülésszakból áll, az ülésszakok pedig ülésekből és ülésnapokból állnak. Az Ogytv. 35-36. §-ai szerint rendkívüli ülésszak vagy ülés is összehívható, illetve a köztársasági elnök ülésszakonként egy alkalommal, legfeljebb harminc napra elnapolhatja az Országgyűlés ülését. Az Alaptörvény 5. cikk (1) bekezdése szerint az Országgyűlés ülései nyilvánosak. Az Kormány vagy bármely országgyűlési képviselő kérelmére az Országgyűlés az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával zárt ülés tartásáról határozhat. Az (5) bekezdés úgy rendelkezik, hogy az Országgyűlés akkor határozatképes, ha az ülésén az országgyűlési képviselőknek több mint a fele jelen van. A (6) bekezdés szerint, ha az Alaptörvény eltérően nem rendelkezik, az Országgyűlés határozatait a jelen lévő országgyűlési képviselők több mint a felének szavazatával hozza meg. A Házszabály egyes döntések meghozatalát minősített többséghez kötheti.
Az Országgyűlés tárgysorozatába önálló napirendi pontként felvehető indítványokról, valamint a nem önálló indítványokról, és a törvényhozási eljárásról, mint az Országgyűlés legfontosabb funkciójának gyakorlásáról a részletes szabályokat a Házszabály foglalja magában. Önálló indítványként az Alaptörvény elfogadására illetve módosítására irányuló javaslat, törvényjavaslat, határozati javaslat, politikai nyilatkozattervezet, jelentés, interpelláció és kérdés vehető tárgysorozatba. Nem önálló indítványként sürgősségi javaslat, kivételességi javaslat, módosító javaslat, bizottsági ajánlás és – új elemként, az Alaptörvény 6. cikk (2) bekezdése alapján – előzetes normakontrollt kezdeményező javaslat nyújtható be.
Az Alaptörvény 6. cikk (1) bekezdése szerint törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, országgyűlési bizottság vagy országgyűlési képviselő kezdeményezhet. A törvényjavaslatot a házelnöknél kell benyújtani [Házszabály 98. § (1) bekezdés], a tárgysorozatba vételről a házelnök által kijelölt bizottság 30 – sürgős tárgyalás esetén 8 – napon belül határoz. A törvényjavaslat tárgysorozatba és napirendre vételét követően kezdődhet meg a törvényjavaslat parlamenti vitája. Jelentős törvényjavaslatot az Országgyűlés két fordulóban is tárgyalhat, először a törvényjavaslat elveit, majd annak kidolgozott szövegét [Házszabály 100. § (1) bekezdés]. A jelenlegi szabályok alapján a törvényjavaslat tárgyalása az általános vitával kezdődik, ahol annak egésze vagy egyes részei szükségességét, a szabályozás elveit és a részletes vitára bocsáthatóságot vitatják meg a Házszabályban részletezett felszólalási rendben (Házszabály 101. §). Módosító javaslatot az általános vita lezárásáig, a módosító javaslathoz kapcsolódó módosító javaslatot a részletes vita lezárásáig lehet benyújtani [Házszabály 102. § (1) bekezdés]. Ha az általános vita lezárásáig módosító javaslatot nem terjesztettek elő, az ülést vezető elnök figyelmezteti az Országgyűlést, hogy részletes vitára nem kerül sor, és ha felszólalásra ekkor sem jelentkezett senki, akkor a törvényjavaslat elfogadásáról kell dönteni [Házszabály 104. § (2) bekezdés]. Ha az Országgyűlés a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátja, a tárgyalás ezen szakaszában az Országgyűlés a törvényjavaslat módosításokkal érintett rendelkezéseit és a bizottsági ajánlásokat vitatja meg. A részletes vitában kizárólag a módosító javaslathoz vagy az azzal érintett részhez lehet hozzászólni. (Házszabály 105. §.) A részletes vita lezárása után a képviselők a Házszabályban előírt rendben szavaznak a módosító javaslatokról, majd zárószavazást kell tartani a törvényjavaslat egészéről (Házszabály 106. §). A zárószavazás megkezdése előtt módosító javaslatot nyújthat be egyrészt a bizottság, illetve országgyűlési képviselő bármely korábban megszavazott rendelkezéshez kapcsolódóan, ha az nincs összhangban az Alaptörvénnyel, törvénnyel, a törvényjavaslat már megszavazott rendelkezésével vagy a törvényjavaslat módosítással nem érintett valamely rendelkezésével, illetve ha az egységes javaslat nem felel meg a jogszabályszerkesztés vagy a nyelvhelyesség követelményeinek (koherenciazavar); másrészt – új szabályként – az előterjesztő, az első helyen kijelölt bizottság és az Alkotmányügyi bizottság tartalmi korlátozásokra való tekintet nélkül azzal, hogy a módosító javaslat nem terjedhet ki az egységes javaslat által nem érintett törvények rendelkezéseire. A törvényjavaslat záró vitája e zárószavazás előtti módosító javaslatok megtárgyalásából áll (Házszabály 107. §). A törvényeket az Országgyűlés főszabály szerint a képviselők több mint felének a szavazatával hozza meg [Alaptörvény 5. cikk (6) bekezdés], a sarkalatos törvények elfogadásához és módosításához azonban a jelen lévő képviselők kétharmadának szavazata szükséges [Alaptörvény T) cikk (4) bekezdés]. Alapesetben az Országgyűlés nyílt szavazással határoz, amely történhet kézfelemeléssel, szavazatszámláló gép alkalmazásával, vagy ezek együttes alkalmazásával (Házszabály 60. §). Legalább egy frakció kérésére nyílt szavazás esetén név szerinti szavazást kell tartani (Házszabály 61-62. §). Az Alaptörvényben, törvényben vagy a házszabályi rendelkezésekben meghatározott esetekben viszont a szavazás titkosan történik (Házszabály 63. §). Az Alaptörvény 6. cikk (2) bekezdése új szabályként 2012. január 1-jétől lehetővé teszi azt, hogy az Országgyűlés – a törvény kezdeményezője, a Kormány, illetve az Országgyűlés elnöke zárószavazás előtt megtett indítványára – az elfogadott törvényt előzetes normakontrollra az Alkotmánybíróságnak. Az Országgyűlés az indítványról a zárószavazást követően határoz. Az indítvány elfogadása esetén az Országgyűlés elnöke az elfogadott törvényt haladéktalanul megküldi az Alkotmánybíróságnak. A 6. cikk (3) bekezdése értelmében az elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke öt napon belül aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek. A köztársasági elnök a megküldött törvényt öt napon belül aláírja, és elrendeli annak kihirdetését. Ha az Országgyűlés a (2) bekezdés szerint a törvényt előzetes normakontrollra megküldte az Alkotmánybíróságnak, az Országgyűlés elnöke csak akkor írhatja azt alá, és küldheti meg a köztársasági elnöknek, ha az Alkotmánybíróság nem állapított meg alaptörvény-ellenességet. A 6. cikk (4) és (5) bekezdései a köztársasági elnök alkotmányossági és politikai vétójogát szabályozzák; a (6)-(9) bekezdések pedig az Alkotmánybíróság előzetes normakontroll-eljárásának speciális szabályaira, illetve az Országgyűlésnek az alkotmányossági vagy politikai vétót követő eljárására vonatkoznak.
Az Alaptörvény 7. cikk (1) bekezdése alapján az országgyűlési képviselő kérdést intézhet az alapvető jogok biztosához, az Állami Számvevőszék elnökéhez, a legfőbb ügyészhez és a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben. A (2) bekezdés szerint az országgyűlési képviselő interpellációt és kérdést intézhet a Kormányhoz és a Kormány tagjához a feladatkörükbe tartozó bármely ügyben. Ezek az Országgyűlés ellenőrzési funkciójának fontos eszközei, melyek közül az interpelláció – rendeltetését tekintve – tipikusan az ellenzéki képviselőknek biztosít lehetőséget, hogy valamely, a címzett feladatkörébe tartozó, közérdeklődésre számot tartó ügyben magyarázatot kérjen, jellemzően a politikai felelősség megállapításának a célzatával. Az interpelláció 3 percben terjeszthető elő, a válaszra 4 perc áll a címzett rendelkezésére, a válasz elfogadásával kapcsolatos nyilatkozattétel pedig 1 percig tarthat [Házszabály 116. § (3) bekezdés]. Ha a képviselő a választ nem fogadja el, annak elfogadásáról az Országgyűlés dönt. Ha az Országgyűlés is elutasította a címzett válaszát, az interpellációt ki kell adni a feladatkörrel rendelkező országgyűlési bizottságnak. A kérdés esetében valódi vita nem alakul ki, ez az eszköz arra biztosít lehetőséget, hogy a képviselő a címzettől a feladatkörébe tartozó ügyben felvilágosítást, tájékoztatást kérjen. Ebben az esetben a kérdés elmondására és a válaszra egyaránt 2-2 perc áll rendelkezésre (Házszabály 118. §). A képviselőnek viszontválaszra kérdés esetén nincs joga, és a válasz elfogadásáról sem határoz az Országgyűlés. (Ogytv. 42. §.) A kérdés ezért a gyakorlatban a kormánypárti képviselők ideális eszköze arra, hogy az Országgyűlés nyilvánossága előtt lehetőséget biztosítsanak a Kormány tagjainak, hogy valamely megtett intézkedésről, elért eredményről beszámolhassanak.
