„105. § (1) Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat nem.
(2) E törvény rendelkezéseit a fiatalkorúakra a jelen fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
106. § (1) A fiatalkorúval szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön, és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani.
(2) Fiatalkorúval szemben büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető. Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be, csak intézkedés alkalmazható.
(3) Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy szabadságelvonással járó büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.”
A Btk. – a büntethetőségi korhatár szektorális leszállítása miatt – a korábbi szabályozástól eltérően határozza meg a fiatalkorúak fogalmát.
Eszerint fiatalkorú az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét már betöltötte, de a tizennyolcadik életévét még nem.
A fiatalkor szabályozása alapvetően a gyermekkor szabályozására épül, kivéve, ha a tizenkettedik életévét betöltött személy: szándékos emberölést [Btk.160. §], erős felindulásban elkövetett emberölést [161. §], illetve életveszélyt vagy halált okozó testi sértést [Btk. 164. § (8) bekezdés] követ el.
A fiatalkor kezdete tehát főszabály szerint a gyermekkor felső határát követő nap (a tizennegyedik születésnapot követő nap), kivételes esetben a tizenkettedik életév betöltését követő nap, a vége pedig a nagykorúság általános életkori határa, azaz a tizennyolcadik életév.
Az ennél fiatalabb személyek házasságkötéssel szerzett nagykorúsága nem befolyásolja a büntetőjogi speciális jogalanyiságukat.
A büntetőjogi fiatalkorúságnak a bűncselekmény elkövetése időpontjában kell fennállnia. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha az elbírálás időpontjában az elkövető már nem fiatalkorú, de csak akkor, ha a terheltet kizárólag fiatalkorban elkövetett bűncselekményekért vonják felelősségre.
A Btk. Általános Részének a törvény által meghatározott szabályait fiatalkorúakkal szemben olyan módon kell alkalmazni, hogy elsőként a XI. fejezetben írtakat kell megvizsgálni, és ha e fejezetben nincs eltérő rendelkezés, akkor az Általános Rész egyéb rendelkezései az irányadóak.
Fiatalkorú terheltekkel szemben a büntető anyagi, eljárási és végrehajtási jog a felnőtt elkövetőkhöz képest több vonatkozásban eltérő szabályokat állapít meg, ugyanis a fiatalkorú erkölcsi értékrendje, értelmi fejlettsége még ebben az életszakaszban is alakul, változik. A fiatalkorú a polgári jog szabályai szerint korlátozottan cselekvőképes (kivéve, ha érvényes házasságot kötött), illetve tizennegyedik életévének betöltése előtt cselekvőképtelen, még viszonylag csekélyebb élettapasztalattal rendelkezik, és ezért nem minden esetben képes maradéktalanul felismerni cselekménye következményeit.
A szankciók kiválasztása során ezért a törvény továbbra is azt az elvet követi, hogy a fiatalkorúakkal szemben elsősorban a nevelés eszközeit kell alkalmazni, a szankciók kiválasztását illetően a követendő sorrend az alábbi:
A fiatalkorúakkal szembeni büntetőeljárás során elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy van-e helye szabadságelvonással nem járó intézkedés – azaz megrovás, próbára bocsátás, vagy jóvátételi munka – alkalmazásának.
Büntetést csak akkor lehet kiszabni, ha a bíróság azt állapítja meg, hogy másként nem érhető el a fiatalkorú helyes irányba történő fejlődése. Erre utalhat a sorozatos elkövetés, a többes halmazat, az elkövetési mód, a több minősítő körülmény, a motívum, a társtettesség, a csoportos, vagy a bűnszövetségben való elkövetés.
A fiatalkorú elkövetők vonatkozásában a büntetőjog elsődleges feladata a nevelés, amely különösen a jelenleg gyermekkor miatt nem büntethető tizenkettő-tizennégy év közötti korosztály tekintetében igaz. Erre figyelemmel a büntethetőségi korhatár szektorális leszállításával egyidejűleg a törvény kimondja, hogy a tizennegyedik életévüket be nem töltött személyekkel szemben csak intézkedés alkalmazható, és – a 106. § (3) bekezdésében foglaltakkal összhangban – a szabadságelvonással nem járó intézkedésnek meg kell előznie a szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés) alkalmazását.
Egyéb esetekben a bíróság a súlyosító és enyhítő körülmények együttes és gondos értékelése, a fiatalkorúnak az elkövetés után és az eljárás alatt tanúsított magatartása, személyi és családi körülményeinek vizsgálata, gondozójának a fiatalkorú életvitelére vonatkozó vallomása alapján döntheti el, hogy a konkrét esetben elegendő-e szabadságelvonással nem járó intézkedés alkalmazása, esetleg szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabása, vagy el kell rendelni a fiatalkorú javítóintézeti nevelését, illetve szabadságvesztés büntetést kell kiszabni.
Ha a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a büntetés kiszabásának elvei csak büntetés alkalmazásával érvényesíthetőek, ez esetben is vizsgálnia kell, hogy van-e helye szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabásának. Ha e vizsgálat során nemleges megállapításra jut, akkor kerülhet sor szabadságelvonó intézkedésként javítóintézeti nevelés elrendelésére, illetve ha ez nem lehetséges (mert pl. a terhelt az elbíráláskor már betöltötte a tizenkilencedik életévét), vagy nem elegendő, akkor a fiatalkorúak fogháza, illetve fiatalkorúak börtöne büntetés kiszabására. Ez esetben is mérlegelni kell, hogy nem elégséges-e a büntetés végrehajtásának felfüggesztése. Végül, ha a bíróság e kérdésben is nemleges következtetésre jut, akkor a fiatalkorúval szemben végrehajtandó szabadságvesztést alkalmaz.
„107. § Ha az elkövető fiatalkorú, tevékeny megbánásnak a 29. § (1) bekezdésében meghatározott vétség vagy ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban fenyegetett bűntett elkövetése esetén is helye lehet.”
A Btk. 29. §-a szabályozza a büntethetőséget megszüntető, illetve a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő tevékeny megbánást.
A fiatalkorúakra a törvény – a korábbi szabályozáshoz hasonlóan – az általános szabályokhoz képest enyhébb rendelkezéseket állapít meg.
A törvény a fiatalkorúak esetében a vétségeken túl az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettekre is kiterjeszti a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánást, vagyis a nagyobb tárgyi súlyú, szándékos bűncselekmények elkövetése vonatkozásában is lehetővé teszi azt, hogy a tevékeny megbánást tanúsító fiatalkorú büntethetősége megszűnjön. E bűncselekmények körében a felnőtt korú elkövetők tevékeny megbánása csak a büntetésük korlátlan enyhítésére ad lehetőséget.
A tevékeny megbánás alkalmazhatóságát kizáró okok a fiatalkorúakra is érvényesek.
A büntető kódex a fiatalkorú esetében is – a felnőttkorúakhoz hasonlóan – büntetésekről és mellékbüntetésről rendelkezik. A fiatalkorúakkal szemben a következő büntetések alkalmazhatók:
Büntetésként fiatalkorúval szemben tehát nem szabható ki életfogytig tart szabadságvesztés. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések közül a szabadságvesztésre, az elzárásra, a közérdekű munkára, a pénzbüntetésre, a kitiltásra és a kiutasításra vonatkozó törvényi szabályozás speciális rendelkezéseket tartalmaz. A foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetében ugyanakkor nincs a felnőttekétől eltérő speciális rendelkezés.
A szabadságvesztés:
„109. § (1) A fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap.
(2) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama
a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,
b) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.
(3) A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama
a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év,
b) tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,
c) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.
(4) A büntethetőség elévülése határidejének számításánál és a visszaesőkre vonatkozó rendelkezések szempontjából a (2)-(3) bekezdésben meghatározott időtartamok az irányadóak.”
A 109. § a fiatalkorúakkal szemben kiszabható szabadságvesztés legrövidebb, illetve leghosszabb tartamáról rendelkezik, amely megegyezik a hatályos Btk. szabályaival.
Fiatalkorúval szemben alkalmazható szabadságvesztés alsó határa (generális minimum) bármely bűncselekmény –függetlenül a Különös Részben meghatározott alsó határtól – esetén egy hónap.
A büntetési tételkeret felső határának megállapítása egyrészt attól függ, hogy a fiatalkorú az elkövetéskor betöltötte-e a tizenhatodik életévét, másrészt attól, hogy a Különös Részben megjelölt büntetési tételkeret felső határát a törvény hány évben határozza meg.
A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama:
A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében további kedvezmény az, hogy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetendő bűncselekmény esetén a büntetés kiszabható tartama legfeljebb tíz év.
Függetlenül attól, hogy a tizenhatodik életévét betöltötte-e a fiatalkorú, ha a bűncselekmény öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő, akkor a kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama öt év (ide nem értve az életfogytig tartó, illetve a tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekményeket).
A büntethetőség elévülését a Btk. 26-28. §-a szabályozza. Az ott írt rendelkezésekhez képest fiatalkorúak esetén eltérő szabályokat kell alkalmazni.
Életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, a büntethetőség tizenöt év elteltével, míg a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében tíz év elteltével évül el. A többi bűncselekmény elévülése esetén sem a különös részi tételkeret felső határa az irányadó, hanem az törvény 109. § (2)-(3) bekezdéseiben írt tételkeretek.
A visszaesőkre vonatkozó általános rendelkezések ugyancsak a Btk. 109. § (4) bekezdésében megállapított eltéréssel a fiatalkorúakra is érvényesek. Ennek értelmében a különös és többszörös visszaeső fiatalkorú esetében a szabadságvesztés felső határa – a Btk. 109. § (1)-(3) bekezdésekben megjelölt tartamuk alapulvételével – a felével emelkedik.
„110. § (1) A szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak börtöne, ha
a) a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik,
b) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy
c) az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseteken kívül a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak fogháza.”
A törvény a korábbi szabályozáshoz hasonló módon rendelkezik a fiatalkorúak tekintetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatairól (fogház, börtön), vagyis a fiatalkorúval szemben fegyház fokozat nem alkalmazható.
Eszerint fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani a szabadságvesztést, ha a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, illetve ha az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. Figyelemmel arra, hogy a bűnügyi nyilvántartás csak meghatározott ideig tartalmazza a felvett adatokat – a {2009.évi XLVII. törvény 20. § d) pontja@2009.évi XLVII. törvény 20. § d) pontja} értelmében javítóintézeti nevelés esetén a végrehajtás befejezésétől számított három évig –, a törvény három évben határozza meg azt az időtartamot, amelyen belül elrendelt javítóintézeti nevelés megalapozza a szigorúbb végrehajtási fokozatot.
Minden más esetben a szabadságvesztést a fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani.
A feltételes szabadságra bocsátás feltétele és időpontja a fiatalkorúak esetében is a Btk. 38. §-ban foglaltak szerint alakul, s ennek megfelelően a börtön, illetve a fogház általános szabályaihoz igazodik. A feltételes szabadságra bocsátást kizáró okok köre a fiatalkorúakkal szemben is ugyanaz, mint a felnőtteknél.
Az elzárás:
„111. § A fiatalkorúval szemben kiszabható elzárás legrövidebb tartama három nap, leghosszabb tartama harminc nap.”
Az elzárás az általános szabályok szerint öt naptól kilencven napig terjedhet. A szabadságvesztéshez hasonlóan fiatalkorúak esetén az elzárás tekintetében is indokolt a főszabálytól eltérni, ezért a törvény az elzárás legrövidebb tartamát – fiatalkorú terheltre nézve – három napban állapítja meg. Az elzárás leghosszabb tartama a szabadságvesztés legrövidebb tartamához (egy hónap) igazodik.
A közérdekű munka:
„112. § Fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltötte.”
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény szerint munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki tizenhatodik életévét betöltötte. Ezzel összhangban van a törvény azon rendelkezése, miszerint közérdekű munka fiatalkorúval szemben akkor rendelhető el, ha az ügydöntő határozat meghozatalakor betöltötte a tizenhatodik életévét. Ha a vádlott a fellebbviteli eljárás során tölti be a tizenhatodik életévét, akkor a másodfokú bíróságnak is módjában áll e büntetés alkalmazása. Az egyéb feltételek fennállása esetén a rendkívüli perorvoslatokban eljáró bíróság is jogosult lehet e szankció alkalmazására.
A pénzbüntetés:
„113. § (1) Fiatalkorúval szemben pénzbüntetést akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van.
(2) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetés legkisebb mértéke tizenöt, legnagyobb mértéke kétszázötven napi tétel, az egynapi tétel összegét legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer forintban kell meghatározni.
(3) Fiatalkorú esetén a pénzbüntetést behajthatatlansága esetén
a) ha a 112. § lehetővé teszi, közérdekű munkára vagy
b) szabadságvesztésre
kell átváltoztatni.
(4) A behajthatatlan pénzbüntetés helyébe lépő közérdekű munkát úgy kell megállapítani, hogy egynapi tétel helyébe egynapi közérdekű munka lép. Ha a fiatalkorú a számára meghatározott munkát önhibájából nem végzi el, a közérdekű munkát vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.”
Pénzbüntetés esetén a bíróság a bűncselekmény elkövetőjét kívánja vagyoni hátránnyal sújtani, ebből következően e büntetést akkor lehet kiszabni, ha a vagyoni joghátrány a fiatalkorút, és nem másokat (elsősorban hozzátartozóit) érinti.
Ennek megfelelően fiatalkorúval szemben a pénzbüntetés alkalmazásának további vagylagos feltételei is vannak, nevezetesen:
A pénzbüntetés gyakoribb alkalmazását segítheti, hogy a törvény fiatalkorúak vonatkozásában lejjebb viszi az egy napi tétel legalacsonyabb és legmagasabb összegét, egyúttal a napi tétel felső határát is alacsonyabban határozza meg. Ezek alapján fiatalkorúakkal szemben pénzbüntetésként legalább hétezer-ötszáz, legfeljebb tizenkétmillió-ötszázezer forint szabható ki.
A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén először a pénzbüntetés végrehajtását kell megkísérelni, és csak behajthatatlansága esetén kell azt közérdekű munkára, vagy szabadságvesztésre átváltoztatni. Egy napi behajthatatlan pénzbüntetés tétel egy napi közmunkának felel meg. Ha a fiatalkorú önhibájából nem teljesíti a közérdekű munkát azt, vagy annak hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni
A kiutasítás
„114. § Kiutasításnak fiatalkorúval szemben akkor lehet helye, ha
a) vele szemben tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztést szabtak ki,
b) az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, és
c) nem sérül a családi élet tiszteletben tartásához való joga.”
A törvény a fiatalkorúakra vonatkozóan, a korábbi szabályozáshoz hasonlóan, a kiutasítás szabályait a felnőtt elítéltekhez képest kedvezőbben állapítja meg. A korlátozás értelmében fiatalkorúval szemben kiutasításnak csak tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés kiszabása esetén lehet helye, ha az elkövetőnek az országban tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné, és ha nem sérül a fiatalkorú családi élet tiszteletben tartásához való joga. Ez utóbbi az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikke által védett jog.
1993. évi XXXI. törvény az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről
A közügyektől eltiltás:
„115. § Fiatalkorút csak egy évet meghaladó szabadságvesztés kiszabása esetén lehet a közügyektől eltiltani.”
A közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazásának feltétele végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása. A törvény ezzel szemben fiatalkorúak esetében csak legalább egyévi végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén engedi meg a mellékbüntetés alkalmazását.
A kitiltás:
„118. § A megfelelő családi környezettel rendelkező fiatalkorú nem tiltható ki arról a településről, amelyben családja él.”
A fiatalkorúak esetében fontos szerepe van a családi kötelékek megtartásának, ezért a törvény nem teszi lehetővé a kitiltást arról a településről, amelyben a fiatalkorú családja él. Az ilyen környezettől való elszakítás ellentétes lenne a büntetés céljával [Btk. 108. §]. Fordított esetben viszont, ha a családi környezet nem megfelelő, a fiatalkorú kitiltásának nincs akadálya.
„108. § (1) Fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható.
(2) Javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű munka.”
A korábbi szabályokhoz hasonlóan a törvény is megállapítja, hogy a fiatalkorúak vonatkozásában az általános szabályokhoz képest egy további intézkedés, javítóintézeti nevelés is alkalmazható. A felnőttkorúakkal szemben is elrendelhető intézkedések közül a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és a pártfogó felügyelet szabályai tartalmaznak a fiatalkorúkra speciális, kiegészítő rendelkezést. A megrovás, az elkobzás, a vagyonelkobzás és a kényszergyógykezelés szabályai a fiatalkorúakra is ugyanúgy vonatkozik. A törvény kizárja a javítóintézeti nevelés mellett szabadságvesztés, elzárás, vagy közérdekű munka kiszabását, előbbi kettőt a hasonló jelleg (szabadságelvonás), utóbbit a végrehajtás nehézsége miatt.
A próbára bocsátás:
„116. § (1) Fiatalkorúval szemben próbára bocsátásnak bármely bűncselekmény esetén helye van.
(2) A próbaidő tartama egy évtől két évig terjedhet.
(3) A bíróság a 66. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben javítóintézeti nevelést rendel el, vagy büntetést szab ki.”
A törvény változtatás nélkül átveszi a próbára bocsátásra a korábbi szabályozásban is alkalmazott, a fiatalkorúakra nézve az általánosnál kedvezőbb szabályait. Eszerint fiatalkorú a büntetési tétel felső határára tekintet nélkül bármely bűncselekmény elkövetése esetén próbára bocsátható. A törvény szerint a próbaidő egy évtől két évig terjedhet, szemben a felnőttekre meghatározott egy évtől három évig terjedő tartammal, a próbaidőt a fenti tételkeretek között években és hónapokban lehet meghatározni.
A {Btk. 65. § (2) bekezdése@Btk. 65. § (2) bekezdése} nem csupán a felnőttekre, hanem a fiatalkorúakra is vonatkozik, vagyis kik azok, akik nem bocsáthatók próbára.
A próbaidő meghosszabbítására és megszüntetésére vonatkozó általános szabályok [{Btk. 65. § (4) bekezdés, 66. §@Btk. 65. § (4) bekezdés, 66. §}] a fiatalkorúak esetében is alkalmazandók.
A jóvátételi munka:
„117. § Fiatalkorúval szemben jóvátételi munkavégzés akkor írható elő, ha az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét betöltötte.”
A közérdekű munkára ítéléshez hasonlóan jóvátételi munka is akkor alkalmazható, ha a fiatalkorú az ítélet meghozatalakor tizenhatodik életévét már betöltötte.
A javítóintézeti nevelés:
„120. § (1) Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges. Javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal szemben, aki az ítélet meghozatalakor huszadik életévét betöltötte.
(2) A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől négy évig terjedhet.
121. § (1) Javítóintézeti nevelés elrendelése esetén a bíróság megállapítja, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés felének letöltése után ideiglenesen elbocsátható az intézetből, ha
a) legalább egy évet eltöltött az intézetben, és
b) alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető.
(2) Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a javítóintézeti nevelés hátralevő részével, de legalább egy év.
(3) A bíróság az ideiglenes elbocsátást megszünteti, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt - a 122. §-ban meghatározott esetet kivéve - szabadságvesztésre ítélik, vagy vele szemben javítóintézeti nevelést rendelnek el. Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben más büntetést szab ki, vagy más intézkedést alkalmaz, a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti.
(4) Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő a javítóintézeti nevelésbe nem számítható be.
122. § Ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani. Ebben az esetben a javítóintézeti nevelés hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy kétnapi javítóintézeti nevelés helyébe egynapi szabadságvesztés lép.”
A javítóintézeti nevelés az egyetlen olyan intézkedés, amely csak fiatalkorú elkövetőkkel szemben alkalmazható. Javítóintézeti nevelés elrendelésére bármilyen bűncselekmény elkövetése esetén sor kerülhet, ha a fiatalkorú nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges.
A bíróság az ítéletében a javítóintézeti nevelés tartamát a szabadságvesztés büntetéshez hasonlóan években és hónapokban állapítja meg. Tekintettel arra, hogy a javítóintézeti nevelés leghosszabb tartama négy év, illetve aki huszonegyedik életévét betöltötte, azt el kell bocsátani az intézetből, a törvény kimondja, hogy javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal szemben, aki az ítélethozatalkor huszadik életévét már betöltötte.
A javítóintézeti nevelés leghosszabb tartamának felemelése a büntethetőségi korhatár szektorális leszállításával függ össze (a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött személyekkel szemben a javítóintézeti nevelés a legszigorúbb szankció).
Ha alaposan feltehető, hogy a nevelő jellegű intézkedés célja a továbbiakban az intézeten kívül, pártfogó felügyelő irányításával is elérhető, akkor a javítóintézeti nevelésből való ideiglenes elbocsátásnak van helye. Az ideiglenes elbocsátás további feltétele azonban az, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés fele részét, de legalább egy évet töltsön el a javítóintézetben. Az ideiglenes elbocsátás minimális tartama egy év.
A javítóintézeti nevelésből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú a törvény 119. §-a alapján kötelezően pártfogó felügyelet alatt áll.
Az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének a törvény meghatározza mind a kötelező, mind a mérlegelésen alapuló eseteit. Kötelező az ideiglenes elbocsátás megszüntetése, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt – a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztésen kívül – szabadságvesztésre ítélik, vagy javítóintézeti nevelését rendelik el. Mérlegelés alapján akkor van helye az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének, ha a fiatalkorúval szemben a bíróság más büntetést szab ki vagy más intézkedést alkalmaz. Az ideiglenes elbocsátás megszüntethető akkor is, ha a fiatalkorú megszegi a pártfogó felügyelet magatartási szabályait.
A Bkv. 60. számú vélemény szerint a javítóintézeti nevelés alatt álló fiatalkorúval szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása nem célravezető. Helyette ismételt szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés) alkalmazása lehet indokolt. Ha a fiatalkorú a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt újabb bűncselekményt követ el, nincs akadálya annak, hogy a bíróság – az összes körülmény mérlegelése alapján – a fiatalkorú javítóintézeti nevelését rendelje el.
Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő értelemszerűen nem számít be a javítóintézeti nevelésbe.
Ha a fiatalkorú a javítóintézeti nevelésre ítélés után újabb bűncselekményt követ el, és emiatt a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, a fiatalkorút indokoltnak tűnik elkülöníteni a javítóintézetben elhelyezett társaitól, ezért a törvény ebben az esetben a szabadságvesztés végrehajtását rendeli el. Ilyenkor a javítóintézeti nevelés helyébe is szabadságvesztés lép, az átváltoztatás során két napi javítóintézeti nevelésnek egy napi szabadságvesztés feleltethető meg.
A javítóintézet a nemzeti erőforrások minisztere felügyelete és közvetlen irányítása alatt álló nevelőintézet.
„123. § (1) Fiatalkorú esetén a halmazati és az összbüntetés nem haladhatja meg
a) a 109. § (3) bekezdés a) pontja esetén a húszévi,
b) a 109. § (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés b) pontja esetén a tizenöt évi,
c) a 109. § (2) bekezdés b) pontja és a (3) bekezdés c) pontja esetén a hét év hat hónapi
szabadságvesztést.
(2) A fiatalkorúval szemben kiszabható szabadságvesztés a 81. § (4) bekezdése vagy a 90. § (2) bekezdése alkalmazása esetén sem haladhatja meg az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott mértéket.
(3) Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként a szabadságvesztést kell végrehajtani. Ennek tartamát a bíróság legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja, ha erre a 106. §-ban meghatározott cél elérése érdekében szükség van. A meghosszabbítás tartama azonban a javítóintézeti nevelés hátralevő részét nem érheti el.”
A büntetési tételek felső határát fiatalkorúaknál a Különös Részben és a 109. § (2)-(3) bekezdéseiben írt szabályok egybevetésével kell megállapítani. A törvény a halmazati büntetés felső határát illetően fiatalkorúaknál az általános szabályhoz képest az alábbi korlátokat állítja fel:
A Btk. 81. § (4) bekezdése, illetve a Btk. 90. § (2) bekezdése alapján, ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három súlyos erőszakos személy elleni bűncselekmény, akkor a legsúlyosabb büntetési tétel, illetve erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó súlyos erőszakos személy elleni bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladná, vagy a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, a törvény szerint az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.
Mivel a Btk. 41. § (1) bekezdése kizárja életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását huszadik életévét be nem töltött személyek vonatkozásában, szükséges arról rendelkezni, hogy a fenti szabályt e személyi kör vonatkozásában hogyan kell alkalmazni. A törvény ezért kimondja, hogy fiatalkorúval szemben ilyen esetekben is határozott tartamú (tizenhatodik életévét be nem töltött személy esetén legfeljebb tizenöt, tizenhatodik életévét betöltött személlyel szemben legfeljebb húsz évig tartó) szabadságvesztést kell kiszabni.
Javítóintézeti nevelés és szabadságvesztés találkozása esetén összbüntetésként szabadságvesztést kell kiszabni. A 3/2002. BJE értelmében a javítóintézeti nevelést és a szabadságvesztést akkor is összbüntetésbe kell foglalni, ha az elkövető a bűncselekményt egy másik alapügyben hozott ítélet jogerőre emelkedése után követte el.
„125. § (1) Az elrendelt javítóintézeti nevelésbe az előzetes fogvatartás és házi őrizet teljes idejét be kell számítani.
(2) A beszámításnál egynapi javítóintézeti nevelésnek egynapi előzetes fogvatartás, illetve három nap házi őrizet felel meg. A beszámítás után fennmaradó házi őrizet tartamát egynapi javítóintézeti nevelésként kell beszámítani.”
A javítóintézeti nevelés szabadságelvonással járó intézkedés, amelybe az előzetes fogva tartás idejét teljes egészében be kell számítani.
Függetlenül attól, hogy az előzetes letartóztatás foganatosítása javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben történt-e [Be. 454. § (2) bekezdés], annak tartamát (továbbá a házi őrizet teljes idejét is) a törvény szerint a javítóintézeti nevelésbe, illetve – a 92. § (1) bekezdése alapján – a szabadságvesztésbe, az elzárásba, a pénzbüntetésbe, illetve a közérdekű munkába be kell számítani.
A szabadságvesztés, az elzárás, a pénzbüntetés, illetve a közérdekű munka esetén a beszámítást az általános szabályok szerint kell elvégezni, egynapi javítóintézeti nevelésnek pedig egynapi előzetes fogvatartás, illetve három napi házi őrizetnek felel meg.
„126. § (1) A fiatalkorú elítélt a törvény erejénél fogva mentesül
a) az ítélet jogerőre emelkedésének napján, ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztik,
b) a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján, ha szándékos bűncselekmény miatt egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztésre ítélték,
c) a büntetés kitöltésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napjától számított három év elteltével, ha szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték.
(2) A szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés kitöltése után a bíróság a fiatalkorút kérelemre mentesítésben részesítheti, ha erre érdemes.”
A mentesítés általános szabályait a törvény X. fejezete tartalmazza. A fiatalkorúakra –hatékonyabb reintegrációjukat elősegítendő – a törvényi, illetve a bírósági mentesítés szabályai az általános normáktól részben eltérő rendelkezéseket tartalmaznak, így a fiatalkorú mentesül a törvény erejénél fogva
Az utólagos bírósági mentesítés szabálya annyiban kedvezőbb a fiatalkorúakra nézve, hogy az egy évet meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetés kitöltése után, amennyiben a terhelt a törvény erejénél fogva nem mentesült, az azonnal kérelmezhető, és érdemesség esetén alkalmazható. A fiatalkorúaknál tehát nincs szükség a törvényi mentesítés kapcsán megállapított idő fele részének az elteltére.
A tananyag az ELTESCORM keretrendszerrel készült