A közlekedési bűncselekmények
A kiemelt szabályozás lényege, a változások rövid bemutatása
A büntetőjog a kezdetekben a közbiztonság elleni bűncselekmények között rendelte büntetni a közlekedés biztonságát veszélyeztető vagy sértő magatartásokat. A későbbiekben azonban az egyes közlekedési ágazatok fejlődésével folyamatosan alakult ki a specifikus szabályozás, a Csemegi Kódex idejében már külön fejezetben szabályozva a közforgalom elleni bűncselekményeket. Napjainkra már vitán felül áll, hogy a közlekedési bűncselekmények külön szabályozást és önálló fejezetet igényelnek, hiszen védett jogi tárgyuk nem csak az élet és testi épség védelme, hanem a közlekedés biztonságos működéséhez fűződő társadalmi érdek.
Az új Btk. az eredeti tervektől eltérően új bűncselekményt nem alkotott, több tényállást pedig tényleges változástatás nélkül, érintetlenül hagyott. A változásokat röviden az alábbiak szerint lehet összefoglalni.
- A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény esetében az eredmény, igazodva a többi, e fejezet alá tartozó bűncselekményhez, az életet és testi épséget veszélyeztető helyzet lett, gyakorlati következményeket és változást nem eredményezve.
- A közúti veszélyeztetés esetében a jogalkotó az elkövetés helyét megszabta, ennek alapján nem csak közúton, hanem közforgalom elől el nem zárt magánúton is elkövethető a bűncselekmény.
- Az ittas és a bódult állapotban történő elkövetést a törvény két külön tényállásban szabályozta, egyben az ittas járművezetésnél érdemi változtatást eszközölve. A változás lényege, hogy nem az egyén szerinti befolyásoltság, hanem az ittas állapot, azaz az alkoholfogyasztás ténye és mértéke az irányadó a büntetőjogi felelősség megállapításánál.
- Az ittas, bódult állapotban történő járművezetés és a járművezetés tiltott átengedése körében az elkövetés helye szintén változott, a büntetőjogi védelem közforgalom el nem zárt magánutakra történő kiterjesztését is magával hozta.
- Az értelmező rendelkezések körében változás, hogy a KRESZ hatályán kívül magánutakon okozott sérülések esetében a közlekedéssel kapcsolatos büntetőjogi rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha az legalább súlyos testi sértést okoz.
A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény
232. § (1) Aki közlekedési útvonal, jármű, üzemi berendezés vagy ezek tartozéka megrongálásával vagy megsemmisítésével, akadály létesítésével, közlekedési jelzés eltávolításával vagy megváltoztatásával, megtévesztő jelzéssel, közlekedő jármű vezetője ellen erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával vagy más hasonló módon más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.
(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben, az ott tett megkülönböztetés szerint két évig, három évig, egy évtől öt évig, illetve két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(5) A büntetés korlátlanul enyhíthető – különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető – azzal szemben, aki a veszélyt, mielőtt abból káros következmény származott volna, önként megszünteti.
A közlekedés biztonsága elleni bűncselekményt az adott közlekedési ágazat szabályainak hatályán kívül álló személy követheti el. Az elkövetés lehet szándékos és gondatlan egyaránt, és bármely elkövetési magatartás tényállásszerű, amely a más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti.
A megváltozott szabályozás/eredmény törvényhozói indokai, annak gyakorlati jelentősége
Jól látható, hogy az új tényállásba foglalt eredmény nem az adott közlekedési ágazat biztonságának, hanem más vagy mások életének vagy testi épségének veszélyeztetése. A korábbi törvényszöveghez kapcsolódóan a bírói gyakorlat már az új törvényben szereplő eredményt kialakította. Kétségtelen ugyanis, hogy egy közlekedési ágazat biztonságos működéséhez a baleset, személyi sérülés nélküli közlekedés szükséges. Amikor tehát az adott közlekedési ágazat biztonságának veszélyeztetéséről beszélünk, az szükségszerűen magába foglalja a baleset és annak folytán bekövetkező sérelem reális lehetőségét. Az új megfogalmazás tehát ebből a szempontból gyakorlati változást nem eredményez, pusztán a korábbi következtetés szükségességét szünteti meg. Abból a szempontból azonban az új megfogalmazás előre mutató, hogy a közlekedési ágazatok felsorolását nem teszi meg így lehetőség nyílik a kiterjesztésre, adott esetben új ágazat megjelenése esetében e körben való alkalmazásra.
Elkövetési tárgy, passzív alanyok bemutatása
A közlekedési útvonal minden olyan terület, amely a közlekedés céljára szolgál, illetve szolgálhat. A kapcsolódó igazgatási jogszabályok nem minden közlekedési ágazat tekintetében határozzák meg pontosan, így annak értelmezése tág keretek között mozoghat, ide sorolandó minden erre a célra alkalmas és használat alatt álló útvonal. A jármű minden olyan szerkezet, amely az adott közlekedési ágazaton belül közlekedésre alkalmas. Megjegyezzük, ismert olyan álláspont, amely szerint a járművek pontos körét a kapcsolódó jogszabályok meghatározzák. Álláspontunk szerint azonban e körben is a tényleges alkalmasság és használat az irányadó. Az üzemi berendezés vagy ezek tartozéka minden olyan készülék, szerkezet és felszerelés, amely a közlekedés rendszerinti, biztonságos működését szolgálja. Közlekedési jelzés minden információt közvetítő jelzés típus.
A bűncselekmény passzív alanya bárki lehet, klasszikusan jármű vezetője vagy közlekedési jármű utasa.
Elkövetői kör, elkövetési magatartások
A bűncselekmény elkövetője tettesként csak az a személy lehet, aki nem áll az adott közlekedési ágazat szabályainak hatálya alatt. A dogmatika és a joggyakorlat ezt a személyt nevezi ún. kívülállónak. Fontos kiemelni, hogy ugyan negatív irányból, de ez az alannyá válás speciális feltétele, így ezt kiemelten szükséges vizsgálni.
A tényállás felsorolásszerűen emeli ki az egyes elkövetési magtartásokat. Ilyen a rongálás, megsemmisítés, akadály létesítése, közlekedi jelzés eltávolítása vagy megváltoztatása, vagy jármű vezetője ellen erősszak vagy fenyegetés alkalmazása. A tényállás azonban a más hasonló módon történő kifejezéssel a felsorolás taxativitását feloldja. Ebből kifolyólag a bűncselekmény elkövethető minden olyan cselekménnyel, mely alkalmas a tényállásba foglalt eredmény előidézésére.
A bűncselekmény eredménye
A bűncselekmény eredménye más vagy mások életének vagy testi épségének a veszélyeztetése. A tényállás tehát nem a tényleges sérelem bekövetkezését teszi meg eredménynek, hanem az azt szükségszerűen megelőző veszélyhelyzetet. A veszélyhelyzet a sérelem bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti. Fontos kiemelni, hogy a törvény nem kívánja meg a veszélyhelyzet közvetlenségét, tehát annak távoli volta, objektív és elvont alkalmassága is megalapozza a bűncselekményt. A gyakorlat nyelvére lefordítva: a sérelem bekövetkezése valószínű, de nem szükségszerűen bekövetkező.
A bűnösség vizsgálata, annak jelentősége
A bűncselekmény elkövethető szándékosan vagy gondatlanul. A szándékos bűnelkövetés esetében fontos hangsúlyozni, hogy az elkövető szándéka csak a veszélyhelyzet előidézésére terjedhet ki Amennyiben az elkövetőt már a tényleges sérelem tekintetében is szándékosság terheli, úgy a szándékolt eredmény szerint ún. sértési bűncselekményt kell megállapítanunk. A szándékosság egyenes és eshetőleges formája is tényállásszerű lehet. Az egyenese szándék esetében azonban kiemelten kell vizsgálni azt, hogy a veszélyhelyzet kívánásával egyidejűleg a sérelem bekövetkezésére a belenyugvás az elkövető érzelmi viszonyát nem alakítja-e, mert ebben az esetben az előzőek szerint már a sértési bűncselekmény szerint kell minősítenünk.
A gondatlan elkövetés esetében megfelelő forma lehet a tudatos és a negligens elkövetés is. A tudatos gondatlanság esetében az elkövető felismeri a veszélyhelyzet bekövetkezésének lehetőségét, de könnyelműen bízok annak elmaradásában, míg hanyag elkövetés esetében a felismerés hiányát, azaz körültekintő és figyelmes eljárást hiányoljuk.
A büntetés korlátlan enyhítése vagy mellőzése
A törvény a korlátlan enyhítés lehetőségét, különös méltánylás érdemlő esetben annak mellőzősét biztosítja annak számára, aki a veszélyt, mielőbb abból káros következmény származott volna, önként elhárítja. Ennek indoka, hogy fontosabb érdek fűződik a sérelem bekövetkezésének elkerüléséhez, mint az elkövető megbüntetéséhez, ezért a jogalkotó ezzel is próbálja ösztönözni az elkövetőeket a káros következmények elkerülésében, elhárításában. A tényállás e lehetőséget nem szűkíti, tehát a szándékos és gondatlan elkövető részére a lehetőség egyaránt nyitva áll, nyilvánvalóan az enyhítés mértéke során van lehetőség a bűnösségi formák folytán jelentkező különbséget értékelésére.
Elhatárolási, gyakorlati kérdések
Az elhatárolás alapját a többi közlekedési bűncselekmény esetében az elkövető személye képezi. Ahogyan már hivatkoztunk rá, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény elkövetője csak az adott közlekedési ágazat hatálya alatt nem álló személy lehet. Amennyiben az adott személy az adott ágazat szabályainak hatálya alatt áll, úgy az ágazat szerinti veszélyeztetési bűncselekményt kell megállapítani. Előfordulhat, hogy az egyik ágazaton belüli szabályszegés egyben egy másik közlekedési ágazaton belül idéz elő veszélyhelyzetet, ezért az alaki halmazat valóságos.
Gyakran előfordul, hogy az a magatartás, amellyel a veszélyhelyzet előidézésre kerül, más bűncselekmény megvalósítására is alkalmas, ilyenek lehetnek a garázdaság, a rongálás vagy a lopás. Tekintettel arra, hogy a védett jogtárgy más, és nem szükségszerű eszközcselekmény az ilyen jellegű bűncselekmény elkövetése, ezért az alaki halmazat ebben az esetben is valóságos, mindkét bűncselekményt szükséges megállapítani.
Vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése
233. § (1) Aki a vasúti, a légi vagy a vízi közlekedés szabályainak megszegésével más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.
(3) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, a (2) bekezdésben meghatározott esetekben az ott tett megkülönböztetés szerint két évig, három évig, egy évtől öt évig, illetve két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(4) A büntetés korlátlanul enyhíthető – különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető-azzal szemben, aki a veszélyt, mielőtt abból káros következmény származott volna, önként megszünteti.
A tényállás a korábbi Btk.-ban szereplővel megegyező. A vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetését az adott közlekedés ágazat hatálya alatt álló személy a közlekedési szabályok megszegésével követheti el akként, hogy szándékosan vagy gondatlanul más vagy mások életét vagy testi épségét veszélyezteti.
Elkövetési magatartás
A bűncselekmény elkövetési magatartása a közlekedési szabályok megszegése. Az adott közlekedési ágazatok szabályait alacsonyabb szintű jogszabályok, kötelező jellegű szakmai szabályok, vagy ehhez kapcsolódó szakmai gyakorlat határozza meg. Az értelmező rendelkezésekre tekintettel a gyalogosokra vagy utasokra vonatkozó szabályok közlekedési szabálynak nem minősülnek.
A bűncselekmény szándékosan és gondatlanul is elkövethető, azoknak mindkét alakzata tényállásszerű lehet. E körben az előzőekben előadottak irányadóak.
A bűncselekmény eredménye
A bűncselekmény eredménye a más vagy mások életének vagy testi épségének veszélyeztetése. A vasúti, légi és vízi közlekedés az emberek nagyobb számát érinti, a járművek nagy tömegűek, meghatározott pályán, vagy meghatározott útvonalon közlekednek, mindezért irányíthatóságuk, manőverezési képességük nagy mértékben csökkent. Tekintettel e körülményekre indokolt, hogy a veszély bekövetkezésének távoli lehetősége is szükségessé tegye a büntetőjogi szankció előírását. A veszélyhelyzetnek tehát nem kell közvetlennek lennie, elegendő az absztrakt veszély bekövetkezése is.
A bűncselekmény elkövetői, elhatárolási kérdések
A bűncselekmény elkövetői tettesként azok a személyek lehetnek, akik az adott közlekedési ágazat hatályai alatt állnak. Fontos kiemelni, hogy ezek a személyek nem csak az adott jármű vezetői, hanem más, a közlekedési ágazat hatálya alatt álló segítők, közreműködők egyaránt. A vasúti közlekedés esetében ilyen például a váltókezelő, a légi közlekedésnél a légiirányító, míg a vízi közlekedésnél a kikötőmester. A közlekedési ágazat szempontjából kívülálló személy azonban elkövető nem lehet. A gyalogosoknak és utasoknak minősülő személyek a bűncselekmény elkövetői szintén nem lehetnek.
Az elhatárolási kérdések tekintetében a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény körében rögzítettek irányadóak.
Közúti veszélyeztetés
234. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.
A közúti veszélyeztetését a közúti közlekedési szabályok hatálya alatt álló személyek követhetik el, akként, hogy közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton a közlekedési szabályok megszegésével szándékosan más vagy mások életének, vagy testi épségének közvetlen veszélyét idézik elő.
A megváltozott szabályozás lényege, annak gyakorlati jelentősége
A tényállás a korábbival lényegében megegyező, egy ponton került sor változtatásra, miszerint az új tényállás már az elkövetés helyét is szabályozza: arra közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton van lehetőség.
A közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM együttes rendelet (a továbbiakban KRESZ) 1. §-a meghatározza, hogy a rendelet Magyarország területén levő közutakon és közforgalom elől el nem zárt magánutakon folyó közlekedést szabályozza. Ebből kifolyólag egyértelműen megállapítható, hogy a KRESZ rendelkezései, azaz a közúti közlekedés szabályai a közút és a közforgalom elől el nem zárt magánúton történő közlekedésre is vonatkoznak. Az új törvény már igazodik a KRESZ rendelkezéseihez, egyben büntetendővé nyilvánítja a közúti veszélyeztetés alapesetet a közforgalom elől el nem zárt magánutakon, pl. hipermarketek parkolójában. Mindennek következményeként a közúti közlekedés szabályaink megszegése és a veszélyhelyzet előidézése a közforgalom elől el nem zárt magánúton történő elkövetés esetében is alkalmas a közúti veszélyeztetés bűncselekményének elkövetésére.
A kerettényállás: mögöttes jogszabály alkalmazási kérdései
A közúti közlekedés szabályait elsősorban az előzőekben hivatkozott KRESZ rendelkezései, valamint a közúti járművek forgalomba helyezésével, tartásával, műszaki feltételeivel kapcsolatos jogszabályok határozzák meg. A tényállás tehát kerettényállás azaz az elkövetési magatartás pontos minősítéséhez a KRESZ és az egyéb jogszabályok rendelkezéseinek alapulvétele, értékelése szükséges. A kerettényállás jellegéből adódóan a KRESZ szabályait az elkövetéskor hatályban lévő szabályok szerint kell megítélni, nem eredményezhet mentesülést, ha azok későbbi változtatása a szabályszegést megállapítását már nem tenné lehetővé.
A bűncselekmény alanya
A bűncselekmény elkövetője tettesként a közúti közlekedés szabályainak hatálya alatt álló személy lehet csak. A 240. § (2) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés azonban kiemeli, hogy nem tekinthetők közlekedési szabályoknak a gyalogosokra és az utasokra vonatkozó rendelkezések. Az értelmező rendelkezés tehát a gyalogosokat és az utasokat a közúti veszélyeztetés tettesi köréből kizárja, így cselekményük vagy a közúti veszélyeztetés elkövetőjének magatartásához igazodó részesi, vagy a közlekedés biztonsága elleni tettesi elkövetésként értékelhető.
A bűncselekmény eredménye
A közúti veszélyeztetés eredménye más vagy mások életének vagy testi épségének közvetlen veszélyeztetése. A közúti veszélyeztetés esetében a törvény a közvetlen veszélyt már megkívánja. A veszélyhelyzet akkor tekinthető közvetlennek, ha az konkrétan meghatározható helyzetre és személyre korlátozható. Az elvont, absztrakt veszély lehetősége tehát nem alapozza meg a bűncselekményt, térben, időben és személyek körében behatárolható veszélyhelyzetnek kell megvalósulnia.
Limitált veszélyeztetési szándék, gyakorlati kérdések
A közúti veszélyeztetés a bűnösség tekintetében is alapvetően tér el a többi közlekedési ágazatra vonatkozó szabályozástól, ugyanis e körben csak a szándékos elkövetés elfogadható. Fontos, hogy az elkövető szándéka csak a közvetlen veszélyhelyzet bekövetkezéséig terjedhet, addig azonban kötelezően, az esetlegesen bekövetkezett sérelem tekintetében viszont már csak a gondatlanság terhelheti. Ezt hívja a jogirodalom limitált veszélyeztetési szándéknak.
A gyakorlati megítélés szempontjából gyakori problémát jelent, hogy az elkövető szándékára az objektív körülményekből kell következtetnünk, ráadásul úgy, hogy a közvetlen veszély és a tényleges sérelem bekövetkezése nehezen elválasztható egymástól, az elkövető befolyási mértéke az esetek többségében szinte minimális. A szándék, bűnösség vizsgálata ezért az eset összes körülményére tekintettel kiemelt figyelmet érdemel, hogy a pontos minősítés kellően megalapozott lehessen.
Közúti baleset okozása
235. § (1) Aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.
A közúti baleset okozása gondatlan bűncselekmény. A bűncselekményt a közlekedési szabályok hatálya alatt álló személy követheti el, akként, hogy a közlekedési szabályokat megszegi és ezzel másnak vagy másoknak legalább súlyos testi sértést okoz. A tényállás az új törvényben nem változott.
Elkövetési magatartás
A bűncselekmény elkövetési magatartása a közúti közlekedési szabályok megszegése. A közúti közlekedési szabályokat elsősorban a KRESZ határozza meg. A szabályok alapvetően két körre oszthatóak, az egyik a járművezetés alapvető feltételeire vonatkozó általános szabályok összessége, míg a másik az adott közlekedési helyzetre vonatkozó speciális szabályok köre. Bármelyik szabályozási körből eredő szabály megszegése megalapozhatja a szabályszegést, azaz a büntetőjogi felelősséget.
A bűncselekmény eredménye
A közúti baleset okozása bűncselekményének eredménye a passzív alany számára okozott sérülés. Nem minden sérülés tényállásszerű, legalább súlyos testi sértésnek kell megvalósulnia a bűncselekmény megállapíthatóságához, azaz a sérülés gyógytartamának nyolc napnál többnek kell lennie. A könnyű testi sértést, vagy a sérelem nélküli veszélyhelyzetet előidéző baleset okozása esetében a szabálysértési felelősség állapítható meg.
Azt minden esetben vizsgálni szükséges, hogy a szabályszegés és a bekövetkezett baleset, sérülés között az okozati összefüggés fennáll-e.
A bűncselekmény alanya, a bűnösség differenciált vizsgálata
A bűncselekmény elkövetője tettesként az a személy lehet, aki a közlekedési szabályok hatálya alatt áll. Itt is ki kell emelnünk, hogy a 240. § (2) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés alapján a gyalogos és az utas a bűncselekmény elkövetője nem lehet, ugyanis a rá vonatkozó rendelkezések büntetőjogi szempontból nem tekinthetőek közlekedési szabályoknak. A közúti baleset okozása gondatlan bűncselekmény. Ha egy közlekedési baleset folyamat szerinti lefolyását szeretnénk modellezni, akkor az alábbi stádiumokat tudjuk megállapítani. Elsőként valósul meg a közlekedési szabály megszegése, ezt követi a sérelem reális lehetősége, azaz a veszélyhelyzet, majd a veszélyhelyzetből a tényleges baleset, sérelem bekövetkezése. Fontos, hogy a közúti baleset okozása esetében a tényleges sérelmen túl az elkövetőnek még a veszélyhelyzetre sem terjedhet ki a szándéka, e körben is csak gondatlanság terhelheti.
Járművezetés ittas, bódult állapotban, járművezetés tiltott átengedése
Járművezetés ittas állapotban
236. § (1) Aki ittas állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.
(3) Aki ittas állapotban nem gépi meghajtású úszólétesítmény vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton nem gépi meghajtású jármű vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő.
Járművezetés bódult állapotban
237. § (1) Aki a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
d) öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.
(3) Aki a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem gépi meghajtású úszólétesítmény, vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton nem gépi meghajtású jármű vezetésével a (2) bekezdésben meghatározott következményt idézi elő, az ott tett megkülönböztetés szerint büntetendő.
Járművezetés tiltott átengedése
238. § (1) Aki vasúti vagy légi jármű, gépi meghajtású úszólétesítmény vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású jármű vezetését ittas vagy bódult állapotban lévő személynek, illetve a vezetésre egyéb okból alkalmatlan személynek átengedi, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés bűntett miatt
a) három évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,
b) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,
c) két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget
okoz.
A jogalkotó az ittas és bódult állapotban történő járművezetést két külön tényállásban határozta meg. Ezen túl az új törvény az ittas járművezetés esetében teljes mértékben új ismérvek szerint fogalmazza meg a bűnös magatartás lényegét.
További változtatás, hogy mind a három tényállás esetében a korábban használt „gépi meghajtású vízi járművet, vagy úszó munkagépet” megjelölés a kapcsolódó jogszabály fogalomrendszere szerint összevonásra került, az új tényállások már gépi meghajtású úszólétesítményről rendelkeznek.
A változtatásokon kívül a büntetőjogi védelem az elkövetési hely meghatározásával kibővítésre került. A korábbi tényállások a közúton való gépi meghajtású jármű vezetését büntették, az új Btk.-ban azonban a közúton és közforgalom elől el nem zárt magánúton történő elkövetés is büntetendő. A jogalkotói indokolás szerint gyakran előforduló problémát jelentett, hogy parkolóházakban, bevásárlóközpontok parkolójában került sor tiltott módon történő vezetésre, ez azonban a közúton történő meghatározás folytán büntetőjogi eszközökkel nem volt büntethető. Az új törvény azonban a védelmet az ilyen jellegű útszakaszokra is kiterjesztette.
A differenciált szabályozás lényege
A jogalkotó szándéka szerint az ittas és bódult állapotban történő járművezetés azért került külön tényállásban megfogalmazásra, hogy egymással a két bűncselekmény halmazatban állhasson. Ennek kapcsán fontos azonban megjegyezni, hogy a két bűncselekmény védett jogi tárgya teljes mértékben azonos és elkövetésük, a jármű vezetése is megegyező, így a tényleges halmazat lehetősége kérdésessé válik.
Ittas, bódult állapot és vezetésre egyéb okból alkalmatlan személyek körének meghatározása
A korábbi törvény a jármű vezetés ittas állapotban történő elkövetését a szeszes italtól befolyásolt állapotban való vezetéshez kötötte. Alapvető axiomaként jelentkezett, hogy az alkohol fogyasztása nem szükségszerűen eredményezi a szeszes italtól befolyásolt állapotot, annak megállapítása körében iránymutatóul szolgált az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 5. számú módszertani levele. A módszertani levél kifejezetten kiemelte, hogy a befolyásoltság alapvetően két ismérv szerint meghatározható. Az első és legfőképp irányadó az adott személy véralkohol-koncentrációja, ugyanis a vérvétel eredményeképpen a számításos módszer segítségével következtetni lehet az elkövetéskori alkohol szint mértékére, az alkohol szint mértéke pedig alapvetően szablya meg a befolyásoltság mértékét. Az alkohol koncentráció bizonyos szintje felett a vezetési képességre hátrányosan ható befolyásoltság kétséget kizáróan fennáll, azonban egy bizonyos szint alatt az egyéni alkalmazkodás és tulajdonságok folytán további körülmények figyelembevétele szükséges. (Ez a keskeny határ a korábbi gyakorlat szerint a véralkohol-koncentráció 0,51-0,80 közötti szintje, az „igen enyhe” alkoholos befolyásoltság.) Ilyen esetekben az ún. klinikai tünetek, mint másodlagos ismérv adnak iránymutatást a tényleges befolyásoltság meglétére, avagy annak hiányára nézve.
A járművezetés ittas állapotban új tényállása azonban nem a szeszesitaltól befolyásolt állapotban, hanem az ittas állapotban történő vezetést bünteti. A 240. § (3) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy ittas állapotban lévő személy az, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter ezrelék véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter ezrelék levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb értéket eredményező szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van. Jól látható tehát, hogy a törvény a továbbiakban nem enged teret a szubjektív befolyásoltság értékelésére, majdan annak megállapítására, hanem az ittas állapotban történő járművezetés önmagában a bűncselekmény megállapítására vezethet, akként hogy ehhez az értelmező rendelkezés kifejezett számadatokat szolgáltat. A jogalkotó indokai szerint ezzel a közigazgatási szabályokban már megnyilvánuló zéró tolerancia elvét kívánták érvényre juttatni, továbbá a befolyásoltság bizonyíthatósági problémáit kiküszöbölni.
A bódult állapotban történő járművezetés esetében a szeszesital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt történő járművezetés büntetendő. A vezetési képességre hátrányosan ható szerek körének meghatározása lehetetlen, ezért a törvény és a gyakorlat minden objektíve és a tényleges helyzetben szubjektíve alkalmas szert e körbe sorol. Ezen szerek egyik következménye, hogy a vezetési képességre hátrányosan hatnak, fogyasztásuk eredményeképpen a jármű vezetőjének reakció ideje, manőverezési képessége nagymértékben csökken, ezáltal veszélyeztetve a közlekedésben résztvevők biztonságát. Fontos megjegyezni, hogy a bódult állapotban történő vezetés esetében még mindig a befolyásoltság szubjektív mércéje irányadó, így szakértő bevonása szükséges ennek megállapíthatóságára.
A járművezetés tiltott átengedésének tényállása nem csak az ittas vagy bódult állapotban lévő személyeknek, hanem az egyéb okból alkalmatlan személynek való átengedést is bünteti. A vezetésre egyéb okból alkalmatlan, aki az adott jármű vezetéséhez szükséges értelmi képességgel, kellő tudással, tapasztalattal, szakértelemmel nem rendelkezik, vagy az adott helyzetben nincs olyan állapotban, hogy időlegesen tőle a biztonságos vezetés elvárható volna.
Elkövetési magatartások, bűnösség lényege
Az ittas és bódult állapotban történő járművezetés elkövetési magatartás az adott jármű vezetése. A szándékosság, azaz a bűnösség megállapításához az ittas járművezetésnél szükséges, hogy az elkövető tudja és felismerje, hogy a törvénybe foglalt véralkohol-koncentráció eléréséhez szükséges alkoholt fogyasztott, míg a bódult járművezetés esetében szintén a hátrányosan ható szer fogyasztásának tudata, egyben a befolyásoltság állapotának felismerése az alapvető feltétel.
A járművezetés tiltott átengedése esetében az elkövetési magatartás a járművezetés átengedése. A járművezetés átengedését az igazgatási jogszabályok nem tiltják, azonban előírják, hogy olyan személy részére történhet, aki a járművezetéshez szükséges általános feltételeknek megfelel. Az elkövetőnek azt kell felismernie, hogy a adott személy a jármű biztonságos vezetésére állandósultan, vagy időlegesen nem képes, az átengedésre ennek ellenére kerül sor. Gyakran felmerülő, ezért kiemelt vizsgálatot igényelhet a tévedés, félrevezetés eleme, itt felhívnánk a figyelmet arra, hogy szándékos bűncselekményről van szó, így a tényleges tudati kapcsolat feltétele nélkülözhetetlen, az elvárt gondosság eleme, és az ennek alapján megfogalmazandó értékítéletnek nincsen helye.
Cserbenhagyás
239. § Ha a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A cserbenhagyás törvényi tényállásán a jogalkotó nem változtatott, érdekesség, hogy a régiesnek tekinthető „meggyőződnék” kifejezést a „meggyőződne” előírására változtatták.
Elkövetők köre, elkövetési magatartás
A cserbenhagyás bűncselekményének elkövetője a közlekedési balesettel érintett jármű vezetője lehet. A közlekedési balesettel érintett jármű vezetője elsősorban a baleset okozója, vagy annak sérültje, károsultja. A balesettel érintett járművek körét azonban nem lehet ilyen szűk körre szorítani, szintén a balesettel érintett jármű, aki meghatározott térben és időben a balesettel kapcsolatba került; tehát reális lehetősége volt arra, hogy annak részese legyen, ilyen lehet pl. aki irányváltoztatásra, fékezésre kényszerült, hogy az ütközést elkerülje. Nem lehet a balesettel érintett jármű vezetője, aki a helyszínre később érkezik, tehát a baleset bekövetkezéséről nem közvetlen módon szerzett tudomást.
A cserbenhagyás bűncselekményének elkövetési magatartása a helyszínen való megállás és meggyőződés elmulasztása. A KRESZ kötelezően írja elő a balesettel érintett jármű vezetője számára, hogy köteles a járművel azonnal megállni, a baleset folytán megsérült vagy veszélybe került személy részére segítséget nyújtani és az esetleges további balesetek elkerülése érdekében minden tőle telhetőt megtenni. A kötelezettség alapvető lényege és célja a megsérült vagy veszélyben lévő személyek védelme, a mielőbbi segítség biztosítása. A segítség nyújtásához azonban szükségszerűen, ezt megelőzően a jármű vezetőjének meg kell állnia, és fel kell mérnie az esetleg bekövetkezett sérülések körét és mértékét. Az ilyen formán megjelenő kötelezettség elmulasztását szankcionálja büntetőjogi eszközökkel a cserbenhagyás bűncselekménye. A cserbenhagyás tényállása tehát két, egymást időben is követő kötelezettséget ír elő. Elsőként a megállási kötelezettséget, miszerint a balesettel érintett jármű vezetője köteles a helyszínen megállni. A helyszínen való megállási kötelezettség azonban nem szűkíthető a tényleges helyszínre, a gyakorlat a lehetőség szerint legközelebb eső biztonságos helyen való megállást kívánja meg. A megállást követően a jármű vezetője köteles meggyőződni arról, hogy a helyszínen tartózkodik-e sérült, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szoruló személy. A bűncselekmény elkövetése az előzőek szerinti kötelezettségek elmulasztását jelenti.
A bűnösség kérdése
A cserbenhagyás csak szándékosan elkövethető bűncselekmény. Tekintettel arra, hogy csak mulasztással elkövethető, és valamely magatartás hiányát szankcionáljuk a bűnösség vizsgálata kiemelt figyelmet igényel. A megállási kötelezettség körében az elkövetőnek észlelnie kell a balesetet, és fel kell ismernie az abból rá háruló kötelezettséget. A balesettel érintett jármű vezetője esetében e körülmények felismerésének hiánya lényegében szinte kizárható. A megállási kötelezettségen túl a jármű vezetőjét meggyőződési kötelezettség is terheli. Fontos, hogy ebben az esetben ugyan részben az eset objektív körülményeire tekintettel, de mégis az elkövetőben meglévő tudati, megismerési mozzanat hiányát, vagy meglétét kell tudnunk megállapítani. E körben ezért kiemelt vizsgálatot és bizonyítást szükséges lefolytatni.
Szubszidiaritás, elhatárolás kérdése
A cserbenhagyás ún. szubszidiárius bűncselekmény, azaz csak akkor megállapítható, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A cserbenhagyást elsősorban a segítségnyújtás elmulasztása bűncselekményétől kell elhatárolnunk. Az elhatárolás alapját az képezi, hogy a baleset bekövetkezése folytán a helyszínen tartózkodik-e sérült vagy testi épséget, életet közvetlen veszélyeztető helyzetben lévő személy. Amennyiben a helyszínen ilyen személy van és a jármű vezetője megállási és meggyőződési kötelezettségét elmulasztja a segítségnyújtás elmulasztása miatt vonható felelősségre. A cserbenhagyás bűncselekménye tehát csak akkor valósul meg, ha a helyszínen segítségre szoruló személy ténylegesen nincsen.
A minősített esetek egységeges szabályozása
A cserbenhagyást leszámítva a közlekedési bűncselekmények súlyosabban minősülnek, ha azok tényleges sérelmet, sérülést idéznek elő. A súlyosság mértékétől függően egyfajta szakaszolást alakított ki a jogalkotó. Az első „szint” a súlyos testi sértés, a következő a maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás és a tömegszerencsétlenség, az ezt követő a halál, majd a kettőnél több ember halála, vagy halálos tömegszerencsétlenség. A közúti baleset okozása ettől annyiban eltér, hogy ott az alapesetet jelenti a súlyos testi sértés okozása, és az ennél súlyosabb sérülések eredményezik a minősített eseteket.
A minősítő körülmények kapcsán fontos kiemelni, hogy függetlenül az alapeset szándékos és gondatlan minősítésétől ahhoz csak az elkövető gondatlansága kapcsolódhat, ellenkező esetben vagy a minősített esetért való felelősség hiányát, vagy szándékosság esetében a sértési bűncselekményt kell megállapítanunk.
Értelmező rendelkezések
Az új törvény a 240. § alatt három értelmező rendelkezést szabályoz. A három értelmező rendelkezés közül a (3) bekezdésben szereplő teljesen új, az előzőekben már előadottak szerint az ittas állapotban lévő személy meghatározását adja.
A (2) bekezdés változatlan, miszerint meghatározza, hogy a vasúti, légi vagy vízi közlekedés veszélyeztetése, a közúti veszélyeztetés és a közúti baleset okozása körében nem tekinthetők közlekedési szabályoknak a gyalogosokra és az utasokra vonatkozó rendelkezések. A rendelkezés ezáltal kizárja e személyeket a bűncselekmények alanyi köréből, akkor is, ha az alapul szolgáló közlekedési szabályok rájuk nézve kötelező rendelkezéseket fogalmaz meg.
Az (1) bekezdés szerinti értelmező rendelkezés a korábbi törvényből már ismert, a jogalkotó azonban azon részben módosított; ennek alapján a közúton elkövetett bűncselekményekre megállapított rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz legalább súlyos testi sértést vagy halált. A korábbi rendelkezés csak a sérülést és a halált jelölte meg, a sérülésnek tehát bármely formája a bűncselekmény körébe volt vonható. A jogalkotó a legalább súlyos testi sértés előírásával a bűncselekmények minősített eseteihez és a közúti baleset okozása esetében annak alapesetéhez kívánt igazodni.
Az előzőekben már hivatkoztunk rá, hogy a KRESZ 1. §-a értelmében annak szabályai a közutakra és a közforgalom elől el nem zárt magánutakra vonatkozik. Erre való tekintettel főszabályként a közúti közlekedéssel kapcsolatos bűncselekményeket csak ezeken az utakon lehet elkövetni, az egyéb magánutakon elkövetett cselekmények a közlekedési bűncselekmények értékelésen kívül esnek. Amennyiben az értelmező rendelkezés nem létezne, úgy a sérülés bekövetkezése esetén a személy elleni bűncselekmények szerint kellene az adott magatartást megítélnünk. Az értelmező rendelkezés ezen változtat akként, hogy előírja, amennyiben a közúti járművezetésre vonatkozó szabályok megszegése nem közúton okoz legalább súlyos testi sértést, a közúton elkövetett bűncselekményekre vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseket kell alkalmazni. Ennek indoka, hogy a közúton kívül közlekedésnek is megvannak az általános, a közúti közlekedésre vonatkozó szabályok közül kikerülő szabályai, így indokolt és célszerű az erre a szabályösszességre speciálisan kialakított büntetőjogi feltételeket, rendelkezéseket alkalmazni.
