Az Mt. Javaslat 31.§-hoz fűzött miniszteri indokolás kiemeli, hogy a munkaviszonyban nem alkalmazhatók az uzsorás (Ptk. 202. §) és a fedezetelvonó szerződés (Ptk. 203. §) szabályai, mivel az érvénytelenségi okokat az Mt. teljes körűen rendezi. Kérdéses, hogy a bírói gyakorlat mennyiben követi az indokolás idézett felfogását.
Az Mt. Javaslat 27. §-hoz fűzött miniszteri indokolásból megállapítható, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabály megkerülésével kötött semmis megállapodásnál a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során elvárt jóhiszeműség és a tisztesség elvének érvényesülésével kell e semmisségi okot értékelni.
A semmisség megállapítására külön eljárásra nincs szükség. A megállapodás semmisségét a bíróság hivatalból észleli [Mt. 27. § (3) bek.]. A korábbi szabályozástól eltérően a semmisségre nem hivatkozhat bárki, csak az érdekelt, vagyis az, akinek a semmisség megállapítása során joga keletkezik vagy kötelezettség alól mentesül.
A semmisséget a bíróság hivatalból észleli. Erről részletesebben a 2/2010. (VI.28) PK. vélemény 4. pontja szól. Eszerint a bíróságnak csak a rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján tényként egyértelműen megállapítható nyilvánvaló semmisséget kell hivatalból észlelnie. A semmisség megállapíthatósága érdekében a bíróság hivatalból bizonyítást nem folytathat le. A PK. vélemény 5. a) pontja szerint a kereseti kérelemhez kötöttség a semmisségre alapított érvénytelenségi kérelem esetén nem jelent jogcímhez kötöttséget, az érvénytelenség a fél által megjelölttől eltérő okból is megállapítható.
A semmisségre az érdekelt határidő nélkül hivatkozhat, tehát az elévülésre vonatkozó általános szabályok nem érvényesülnek annak megállapíthatóságára, de az abból eredő anyagi igényre igen.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.