3.5. A munkáltató személyében bekövetkező változás
3.5.1. A munkáltató személyében bekövetkező változás alapjául szolgáló tényállások
3.5.1.1. Az identitását őrző gazdasági egység átadása és annak időpontja
A 2001/23/EK irányelv 1. cikk (1) bekezdésében rögzített tényállás átvételét célozza az Mt. 36. § (1) bekezdése, amelyet az irányelvre és az Európai Bíróság kapcsolódó gyakorlatára figyelemmel kell értelmezni és alkalmazni.
A korábbi Mt. 85/A. § (1) bekezdés azonos törekvése szükségtelenül bonyolultan rögzítette a munkáltató személyében bekövetkező változás alapjául szolgáló tényállásokat. Az Mt. 36. § (1) bekezdése az Európai Bíróság által először a 24/85. számú ügyben rögzített jogtételt tartalmazza: a munkaviszonyból származó jogok és kötelességek az „identitását őrző gazdasági egység jogügyleten alapuló átadása” esetén szállnak át az átvevőre (és következnek be az egyéb, különösen kollektív munkajogi joghatások is).
Az Európai Bíróság azért volt kénytelen ezt a megoldást alkalmazni, mert az irányelv 1977. évi (eredeti) szövege (77/187/EGK) az üzem, üzemrész, vállalat, illetve vállalatrész átadásáról-átvételéről rendelkezett és ez a megfogalmazás a nemzeti jogok számára jogalkalmazási nehézséget okozott. Ez a megközelítés az európai bírói gyakorlatban napjainkig fennmaradt és ezt rögzíti az irányelv 1. cikke is.
A tényállás pontos meghatározása az egyéni és kollektív munkajogi joghatások alkalmazásának alapja. A tényállásnak két lényeges eleme van: egyrészt az „identitását őrző gazdasági egység”, másrészt a „jogügylet” fogalma.
E fogalmak értelmezésének mind a hazai, mind az európai bírói gyakorlatban nagyszámú ítéleti előzménye van. Az irányelv 1. cikk (2) bekezdésének rendelkezése arra utal, hogy az irányelvet nemzetközi elemmel rendelkező tényállásokban is alkalmazni kell, minden olyan esetben, ha a gazdasági egység az Európai Unióról szóló szerződés területi hatálya alá tartozó területen található – függetlenül a munkáltatók személyes jogától vagy a munkaviszonyra irányadó jogtól. Ez jogalkalmazási szempontból lényegében oda vezet, hogy a gazdasági egység helye (székhelye) szerinti jog lesz irányadó a külföldi elemmel rendelkező tényállások esetében.
