A munkaszerződés, mint individuális jogi aktus esetében annak hatályossága körében – szemben a normatív jellegű munkajogi aktusokkal (a munkaviszonyra vonatkozó szabályokkal) kizárólag annak időbeli hatály(osság)a értelmezhető. A munkaszerződés időbeli hatálya tulajdonképpen a munkaviszony. Az érvényes munkaszerződés alkalmas joghatásának, a munkaviszonynak a létrehozására.
Az időbeli hatályosság individuális jogi aktus esetében két aspektusban jelenik meg:
A fentiek azzal egészítendők ki, hogy a munkaszerződéshez jogi hatás fűződik már abban az időszakban is, amikor a felek között a munkaviszony még nem kezdődött meg, hiszen az Mt. 49. § (1) bekezdése szerint a felek – általános szabályként - a szerződés érvényes létrejötte és a munkaviszony kezdete közötti időszakban nem tanúsíthatnak olyan magatartást, amely a munkaviszony keletkezését meghiúsítaná. E rendelkezés tehát a felek számára nem munkaviszonyból származó kötelezettséget keletkeztet, hanem azt megelőzőt. A kötelesség megszegésének kártérítési szankciója lehet – a kártérítés általános szabályai szerint.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.