Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

3.2. A munkaviszony létesítése

3.2.2. A munkaszerződés hatályossága

3.2.2.1. A munkaviszony kezdete és a felek törvényes elállási joga

A munkaviszony kezdetének napját a felek a munkaszerződésben szabadon határozzák meg (Mt. 48. §) azzal, hogy álláspontunk szerint visszaható hatállyal munkaszerződést kötni érvényesen nem lehet, azaz a felek e tárgybani megállapodása csak pro futuro érvényes.

Az Mt. 48. § második mondata kisegítő szabályt tartalmaz, amely a felek eltérő megállapodásnak hiányában érvényesül: ebben az esetben a munkaszerződés megkötését követő nap a munkaviszony kezdetének napja.

A korábbi Mt. e napot a munkába lépés napjának nevezte; ezt a megfogalmazást az Mt. mellőzi, ami arra utal, hogy a tényleges teljesítés megkezdésének hiányában is megkezdődhet a felek között a munkaviszony, azaz beállhatnak a felek jogai és kötelességei.

A korábbi Mt-vel szemben a munkaviszony kezdete a szerződéskötést követő naptári nap, nem pedig munkanap.

Megjegyzés

Az Mth. 44. § (5) bekezdése hatályon kívül helyezte az 1997. évi LXXX. tv. 7. § (2) bekezdését, amely – hibásan – korábban a munkaviszonyok tekintetében rendelkezett úgy, hogy az azok alapján fennálló biztosítotti minőség a tényleges munkába lépéshez (a teljesítés megkezdéséhez) kapcsolódik (ex lege).

A munkaszerződés megkötése és a munkaviszony kezdete közötti időszakban a felek – általános szabály szerint – csak a munkaviszony keletkezését elősegítő magatartást tanúsíthatnak (kártérítési jogkövetkezmény mellett). Szemben a korábbi Mt-vel az Mt. 49. § (2) bekezdése a törvényen alapuló elállás jogát biztosítja a feleknek az említett időszakban. Az elállás jogát bármelyik fél gyakorolhatja meghatározott okra hivatkozva: amennyiben körülményeiben a szerződéskötéskori állapothoz képest olyan lényeges változás következik be, amely a teljesítés lehetetlenüléséhez vagy aránytalan sérelemhez vezetne.

Az ok bizonyítása az elállási jogot gyakorló fél kötelessége (egyúttal a bizonyíthatatlanság az ő terhére esik). A jogszerűtlen elállásnak kártérítési következménye lehet – az általános szabályok szerint.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.