Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

4.4 Mentesülés a munkavégzés alól

4.4.2 A munkavégzés alóli mentesülés jogkövetkezményei

Az Mt. 55. §-ában meghatározott mentesülési esetek közül a munkavállalót távolléti díj illeti meg:

A mentesülés egyéb eseteiben [Mt. 55. § (1) bek. a)-b), h), i) pont (bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra, ha nem tanúként hallgatják meg), valamint j)-k) pont] – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló részére nem jár díjazás.

Az Mt. 146. § (2) bekezdése értelmében, ha a munkavállaló a munkáltató hozzájárulása alapján mentesül a munkavégzés alól, a kiesett munkaidőre megállapodásuk szerint illeti meg díjazás. Ha tehát erre vonatkozóan a felek között nincs megállapodás, úgy a munkavállalónak erre az időre nem jár díjazás.

A szabadságra jogosító idő szempontjából a munkavégzés alóli mentesülés egyes esetei közül munkában töltött időnek minősül a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség tartama, valamint az Mt. 55. § (1) bekezdésében felsorolt többi mentesülési tényállás [Mt. 55. § (1) bek. b)-k) pont, 115. § (2) bek. e) és g) pont].

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.