A hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásával szemben általános követelmény, hogy a kötelezettségszegés súlyával arányosnak kell lennie [Mt. 56. § (1) bek.]. Annak eldöntése, hogy az adott tényállásra alkalmazott hátrányos jogkövetkezmény megfelel e követelménynek a bíróság feladata.
Az Mt. 56. § (2) bekezdés előírja, hogy hátrányos jogkövetkezményként csak a munkaviszonnyal összefüggő, annak feltételeit határozott időre módosító hátrány állapítható meg (pl. másik munkakörben vagy munkahelyen történő ideiglenes foglalkoztatás).
Ez a rendelkezés összhangban áll a korábbi bírói gyakorlattal is, amely kimondta, hogy a munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése esetén hátrányos jogkövetkezményként olyan joghátrányt is alkalmazható, amelynek következtében a munkaviszony bizonyos elemei módosulnak, ez azonban nem lehet végleges jellegű a megkötött munkaszerződéshez képest (EBH2002. 691.).
A korábbi Mt.-vel egybecseng a hatályos szabályozás abban is, hogy előírja: hátrányos jogkövetkezmény csak olyan hátrány lehet, amely a munkavállaló személyhez fűződő jogát és emberi méltóságát nem sérti (pl. nem lehet a munkavállalót kitiltani egyes helyiségekből, az üzemi étkeztetésből, nem lehet megszégyenítő büntetést alkalmazni, a büntetést a nyilvánosság elé tárni).
A korábbi Mt. kizárta a pénzbírság alkalmazását, a hatályos törvény alapján kérdéses, hogy a van-e erre lehetőség. Az Mt. ugyanis kifejezetten lehetőséget biztosít vagyoni hátrányt megállapító jogkövetkezmény alkalmazására, amely összességében nem haladhatja meg a munkavállaló – a jogkövetkezmény megállapításakor irányadó – egyhavi alapbére összegét. Ez egyszeri kötbér jellegű szankció vagy időszakonként levonásra kerülő munkabér-csökkentés formájában is megvalósulhat. Az időszakonként visszatérően végrehajtott munkabér-csökkentés együttes összege nem haladhatja meg az egyhavi alapbér összegét, vagyis a szankcióként alkalmazott bérlevonásokat egybe kell számítani. Ennek megfelelően nincs összhangban a hatályos szabályozással pl. az alapbér egy évig történő 20%-os csökkentése. A korábbi bírói gyakorlat alapján nincs akadálya annak, hogy a szankció a munkavállalót megillető jutalom csökkentése vagy abból való kizárás legyen.
A szankcionálható magatartások körét általános jelleggel, az alkalmazható hátrányos jogkövetkezményeket pedig nem és mérték (pl. összeg, tartam) szerint pontosan kell meghatározni a kollektív szerződésben, illetve a munkaszerződésben.
Az Mt. 56. § (2) bekezdésétől sem a felek megállapodása, sem kollektív szerződés nem térhet el [Mt. 57. § (1) bek. d) pont].
Kapcsolódó joggyakorlat
MK 20., MK 122., EBH2001. 567., EBH2008. 1797., BH1996. 668., BH1997. 371., BH2000. 31.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.