Az Mt. 51. § (3) bekezdése értelmében a munkavállalót csak olyan munkára lehet alkalmazni, amely testi alkatára vagy fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel nem járhat. Ez az általános kötelezettség – mely a munkáltatótól fokozott körültekintést igényel az adott munkakörön belüli feladatok konkrét meghatározása során is – különösen fontos a fiatal – azaz a tizennyolcadik életévét be nem töltött – munkavállalók [Mt. 294. § (1) bek. b) pont] foglalkoztatása során [ld. még a különös szabályokat [Mt. 114. §, 119. § (1) bek.].
Az Mt. 51. § (4) szerint a munkáltató kötelezettsége, hogy biztosítsa az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. A részletes szabályokat mindenekelőtt a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.), valamint számos munkavédelmi tárgyú jogszabály tartalmazza.
Ehelyütt utalunk az Mvt. 2. § (2) bekezdésére, amelynek értelmében az e körben felmerülő munkáltatói feladatok teljesítésével összefüggésben keletkező költségeket és egyéb terheket nem szabad a munkavállalóra hárítani. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményének megvalósításában különösen fontos szerepe van a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó szabályok megtartásának is, éppen ezért írja elő az Mt. 97. § (1) bekezdése, hogy a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel köteles beosztani.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés megvalósítása számos tárgyi, személyi és szervezési feltétel biztosítását követeli meg a munkáltatótól (így pl. a munkahelyi kockázatértékelést, az egyéni védőeszközök használatát, a berendezések biztonságos működését, munkavédelmi oktatás tartását és a munkavégzés ellenőrzését).
A feleket e körben is terheli az együttműködési kötelezettség, ennek megfelelően a munkavédelmi oktatáson való részvétel megtagadása a munkáltató általi azonnali hatállyal felmondást is megalapozhatja (BH2009. 159.).
Az Mvt. 50. §-a értelmében a munkavállaló csak olyan munkával bízható meg, amelynek ellátására egészségileg alkalmas, rendelkezik az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéshez szükséges ismeretekkel, készséggel és jártassággal. Ezzel párhuzamosan az Mt. 51. § (3) bekezdése előírja, hogy a munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát. Az erre vonatkozó részletes szabályokat a munkaköri, szakmai, személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatról és véleményezésről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet határozza meg.
Az Mt. 51. § (3) és (4) bekezdésétől kollektív szerződés a munkavállaló hátrányára és javára is, a felek megállapodása csak a munkavállaló javára térhet el (Mt. 57. §).
Kapcsolódó joggyakorlat
EBH2004. 1151., EBH2005. 1237., EBH2009. 1996., BH2005. 367., BH2006. 373.
A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.
![]() |
![]() |
![]() |