Vissza az előzőleg látogatott oldalra (nem elérhető funkció)Vissza a modul kezdőlapjáraUgrás a tananyag előző oldaláraUgrás a tananyag következő oldaláraFogalom megjelenítés (nem elérhető funckió)Fogalmak listája (nem elérhető funkció)Oldal nyomtatása (nem elérhető funkció)Oldaltérkép megtekintéseSúgó megtekintése

4.1. A munkaviszonyból származó alapvető kötelezettségek

4.1.6. A munkavállaló munkavégzési kötelezettsége

A munkavállaló a munkaszerződésben a munkáltató irányítása szerinti munkavégzésre vállal kötelezettséget [Mt. 34. § (1) bek., 42. § (2) bek. a) pont]. A munkavállaló munkavégzési kötelezettségének terjedelmét mindenekelőtt a munkakör és az abba tartozó feladatok határozzák meg, ugyanakkor a teljesítés módját – a munkakör és a munkaviszonyra vonatkozó szabályok (pl. munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezések) korlátai között – a munkáltató egyoldalúan jogosult meghatározni. A munkavégzés előfeltétele a munkavállaló megjelenési, rendelkezésre állási kötelezettségének teljesítése.

Az Mt. 52. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a munkavállaló köteles a munkáját személyesen, az általában elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára vonatkozó szabályok, előírások, utasítások és szokások szerint végezni.

A munkavállalót személyes munkavégzési kötelezettség terheli, nem jogosult és nem is köteles helyettest igénybe venni.

Az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményével összhangban [Mt. 6. § (1) bek.] az általában elvárható szakértelem és gondosság is objektív mércét jelent, mely az adott munkakört ellátó munkavállalóval szemben a társadalom által támasztott színvonalat követeli meg a munkavégzése során, ez azonban nem zárja ki az adott helyzet körülményeinek és a munkakör sajátosságainak figyelembevételét (így pl. eltérő tartalommal tölthető meg egy magasabb beosztású munkavállalónál, mint egy beosztott esetében). Ezzel párhuzamosan a munkavállaló a munkavégzése során köteles betartani a munkájára vonatkozó írott vagy íratlan szakmai és egyéb szabályokat, üzemi, munkahelyi szokásokat, munkáltatói szabályzatokat, utasításokat, hatósági és technológiai előírásokat.

A munkaviszony sajátosságaiból fakadóan a munkáltatót széles körű utasításadási jog illeti meg. A munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy alaki kötöttség nélkül adhat utasítást, ugyanakkor azt írásba kell foglalni akkor, ha azt a munkavállaló kéri [Mt. 22. § (1) bek., 108. § (1) bek.]. A munkáltató a munkavállaló rendeltetésellenes joggyakorlása esetén ugyanakkor megtagadhatja az írásba foglalást. Az utasításnak az arra feljogosított személytől (Mt. 20. §) kell származnia, világosnak, egyértelműnek, a teljesítés megkövetelésének és az ezzel összefüggő munkahelyi gyakorlatnak következetesnek kell lennie.

Fontos

Az Mt. 52. § (1) bekezdésének c) pontjától kollektív szerződés a munkavállaló hátrányára és javára is, a felek megállapodása csak a munkavállaló javára térhet el (Mt. 57. §).

Megjegyzés

Kapcsolódó joggyakorlat

EBH2002. 690., BH1995. 544., BH1996. 286., BH1999. 425., BH2000. 370., BH2003. 262., BH2003. 263., BH2004. 389., LB Mfv. I. 10.021/1996/3., LB Mfv. I. 10.717/1997/4.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Fel a lap tetejére Ugrás a tananyag előző oldalára Ugrás a tananyag következő oldalára

A tananyag az ÁROP-2.2.16-2012-2012-0005 "A bírósági szervezetrendszer jogalkalmazásának javítása az ítélkezési tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében" projekt keretében valósult meg.

Magyary Program logó
Új Széchenyi terv
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszirozásával valósul meg.